A MONDA

Olyan valós és fiktív elemeket is tartalmazó történet, amely hiedelmekhez, helyi eseményekhez, természeti és társadalmi jelenségekhez kapcsolódik, azokat magyaráz­za. Befejezése rendszerint tragikus, a szereplők jellemzé­se elnagyolt.

Az azonos téma köré csoportosuló mondákat mondakörnek nevezzük. Tartalmi jegyeik alapján megkülönböztetünk hiede­lem-, eredet-, hős- és történeti mondákat. A több nép irodalmá­ban megtalálható mondák neve: vándormonda.

A magyar irodalomban Benedek Elek állította össze a Ma­gyar mese- és mondavilág köteteit, ezekben az őstörténettől a szabadságharc koráig keletkezett mondákat olvashatod.

Lengyel Dénes Régi magyar mondák

A PARABOLA (példázat)

A parabola görög kifejezés, összehasonlítást jelent. A para­bola erkölcsi célzatú, egyszerű elbeszélés, amely két rész­ből áll: az egyik a mindennapi életből vett kitalált törté­net, amelynek szereplői gyakrabban emberek, ritkábban álla­tok; a másik az elmondott történet értelmezése és erköl­csi tanulsága, amely hasonlósági alapon következik az elmon­dottakból.

Néha az értelmezés megelőzi a történetet. Hasonlít a mesé­hez és a legendához. Önállóan ritkán fordul elő, többnyire be­tétként szerepel az oktató jellegű írásokban.

1) A Bibliában számos parabola szerepel.

„A tékozló fiú

Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjá­hoz: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre szétosz­totta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.

Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az ele­dellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adták, neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra ke­lek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vetkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok mél­tó, csak béreseid közé fogadj be.

Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám vetkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjara húzzatok gyűrűt és a lábára sarut. Vezessétek elő o, hizlalt borjút és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Az idősebbik fiú kint volt a mezőn Amikor hazatérőben közele­dett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád le­vágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apa kijött és kér­lelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. Es nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pa­zarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Az csitította: Fiam, te min­dig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örül­nünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és meg­került. "

(Lukács 15.11-32

A PARAINÉZIS

A görög paraineszisz szó annyit tesz: 'intés'. A legrégibb mű­fajok egyike. Meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú buzdítást, intelmet, szellemi hagyatékot tartalma­zó rövidebb terjedelmű mű. Már az ókori Mezopotámia iro­dalmában találunk rá példát, a Parasztnaptárt, mely Enlil is­tennek fiához, Ninurtához intézett intelmeit tartalmazza.

Kölcsey Ferenc Parainesis c. művét unokaöccséhez írta, ám az egész reformkor haladó fiatalsága ezen nevelkedett

AZ EGYPERCES NOVELLA

Örkény István teremtette meg a novellának ezt a sajátos vál­tozatát. Hogy miért egypercesek, elárulja a használati utasítás, amit mellékelt hozzájuk:

„A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások.

Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényel­nek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet.

Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat je­lez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.

Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashat­juk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbu­szon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!..."

A rövidség mellett groteszk látásmód is jellemzi ezeket az írásokat.

A KARCOLAT

Szellemes, rövid, egy problémát felvillantó, a tanulsá­got érthetően megfogalmazó írás. Régiesen karcnak, rajz­nak is nevezték. Legtöbbször megtörtént eseményekből ragad ki egy epizódot, amit kommentál, értelmez. Ironi­kus szemléletű, kritizáló szépprózai műfaj, rokona a no­vellának, a tárcának.

1) Nagy Lajos:A NAGY CSÁBÍTÁS

A gazdag embernek van egy kis négyéves fia. Igen helyes gyerek, van játéka bőven, de ő legjobban szeret a cicával játszani. Cicájuk nincs, hanem a szomszédból gyakran átjön a villa kertjébe egy nagy macska, az a cica. A cica azonban szeszélyes. Egy darabig hagyja, hogy játsszon vele a kisfiú, aztán odább áll. Vagy, mint a napokban is tette, felszalad egy fára.

A cica felszalad a fára, nagy fának a tetejébe, megszűnt a játék. A gazdag ember fia hívogatta, csalogatta le. De a macska csak ült a fán, s meg sem mozdult. Mintha nem is értett volna magyarul. Erre következett a döntő csábítás, a gazdag ember fia így kiáltott fel a cicának:

- Cica, gyere le, ha lejössz, adok ötezer pengőt

A TOLLRAJZ

Egy-egy jellem, vagy jellemző élethelyzet hangulatos rövid leírása. Hasonlít a karcolatra, de hangvétele nem mindig szellemes.

Kosztolányi Dezső tollrajzai egész családi arcképcsarnokot tesznek ki.

BOHÓ NAGYBÁTYÁM

(részlet)

Babilásznak hívták, és patikus volt.

Ha iskolába menet táskával a hátamon köszöntem neki, nem köszönt vissza, mint a többi felnőtt, hanem mindig valami fur­csa dolgot művelt, olyasmit, ami meglepett és csodálattal töltött el.

Például kinyújtotta karját, ráfektette sétapálcáját, egyik sze­mét lehunyta és sokáig célzott rám. Ezt mondta: „pukk", vagy „pamm". És elsietett, mintha mi se történt volna.

Nekem mindenfélét ígérgetett. Többek között házinyulat, bé­lyegkönyvet, madarat, teknősbékát, sőt a tengeri herkentyűnek a billentyűjét is. Evekig vártam ezeket, de sohase hozott semmit. Akkor rájöttem, hogy nem kell „komolyan venni". Mégis szeret­tem őt...

AZ ELBESZÉLÉS

Egyetlen cselekménysorozatra épülő, terjedelmes, rész­letező prózai írás. Gyakran használják az elbeszélést és a no­vellát egymás szinonimájaként is, illetve az elbeszélést hosszú novellának is nevezik, hiszen attól csak bőségesebb terjedelme különbözteti meg.

AZ ANEKDOTA

A szó görög eredetije 'kiadatlan'. Az olyan műveket nevezték  így, amelyeket a tartalmuk miatt csak szóban terjesztettek. Az  anekdota rövid, szórakoztató, csattanóval végződő kis el­beszélés, amely egy-egy történelmi személy vagy esemény Mulatságos jellemzését adja.

Galeotto Marzio olasz író jegyezte le Mátyás királyról, akinek évekig élt az udvarában

MÁTYÁS KIRÁLY KIVÁLÓ, BÖLCS, TRÉFÁS MONDÁSAIRÓL ÉS TETTEIRŐL

„...Beatrix, mikor Nápolyból férjéhez (t.i. Mátyás királyhoz) költözött, leánykíséretet is hozott magával, amint azt királynék szokták. Legtöbbjük hercegi, mások is tekintélyes családokból va­lók voltak, csakhogy már akár mivel Beatrix volt rendkívül szép, akár valóban olyanok voltak, igen rútaknak látszottak, különö­sen Magyarországon, mivel a magyarok népe igen-igen szép. Mármost Magyarországon az a szokás, hogy a leányok, mikor úrnőjük kíséretében vannak, nem ülhetnek le, hacsak nem pa­rancsolják nekik, és az úrnő már helyet foglalt. Ezek a leányok azonban, miközben Beatrix a helyét készült elfoglalni, a királyné intését be nem várva, letelepedtek. Ekkor egy nem éppen ostoba férfiú így szólt Mátyás királyhoz: »Ezek a leányok tisztára meg­bolondultak, hogy a hazai szokás ellenére leültek, mielőtt a ki­rályné engedélyt adott volna rá.« A király így felelt: »Tévedsz, éppen ebben rejlik a leányok legfőbb bölcsessége! Átlátják, hogy rútak és formátlanok, tehát minden erejükkel azon vannak, hogy a férfiak meg ne lássák őket. A lehető legkisebbre gubbaszkodnak össze, hogy észre ne vegyék őket, hiszen ha állnának, min­denki szeme elé lennének kirakva, ülve azonban csak kevesen látják őket, s azok is ismerősök, ilyenformán hát bizonyos érte­lemben fedve vannak. Hasznos dolog ugyanis, hogy ami formát­lan és rút, szem elől kerüljön, nehogy az emberek gyülekezete fennakadjon rajta. Mert a szép gyönyörködtet, a rút pedig elszo­morító "

AZ ADOMA

A műfaj neve a nyelvújítás korából származik. Rövid, csattanós történet, amit az különböztet meg az anekdotától, hogy hősei elvont típusok (a skót, a székely góbé, gróf stb), nem valóságos személyek; s nem valódi a törté­net maga sem. Hangneme joviális, kedélyes, tréfálkozó. Mes­teri módon művelte Kleist, Eötvös Károly, Mikszáth Kálmán