Az intertextualitás fogalma

Lat. inter (között) + textus (szöveg) = szövegköztiség

A szövegek egymásrautaltsága, összekapcsolódása. Egy adott szöveg több más szövegből épül fel azáltal, hogy számos egyértelmű és nyilvánvaló idézettel vagy rejtett utalással kapcsolódik más szövegekhez.

Julia Kristeva 1966-ban vezette be ezt a terminust.

a)      A hagyományhoz való kapcsolódás

b)      A posztmodern irodalom sajátossága

A jelentések és az asszociációk plusz rétegeit hozza létre ? az adott szöveget sokszor csak egy másik szöveg alapján értjük meg

Háttértudás fontossága (műveltség, iskolázottság, kultúrkör)

Irodalmi példák:

Evokáció = előhívás, felidézés

– pl. egy tájnyelven beszélő szavait fonetikusan írja, szókincsréteggel jellemez egy szereplőt, archaizálás – megidéz egy korábbi korból egy stílust, művet – Karinthy paródiái

Az ember gyönge: félve néz feléd,
mint egykor a tanítvány mesterét,
Nehéz időkben megtagad...

(Arany János: Évnapra)

Idézés (vendégszöveg)

Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című verse:

„…ágyban párnák közt halni meg”

és József Attila Kész a leltár-jában (1936):

„(…)de ágyban végzem, néha ezt remélem.”

célzás= allúzió

nem nevezi meg, csak ráutalással sejteti a kifejezendő tárgyat, fogalmat pl. szerelmi célzások

gyakori – antikvitás, bibliai – pl. Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Arany „Elhullt csatában a derék” –

Anakronizmus

= gör. időszerűtlenség

Korok, eszmék, hősök szembeállítása – szatírikus hatás

Pl. Cervantes: Don Quijote

Az intertextualitás  egyéb típusai