Az állandósult szókapcsolatok, frazémák két vagy több valódi szónak olyan együttesei, amelyek együtt alkotnak nyelvi egységet.

jellemzői:

- alakilag és jelentésbelileg összeforrottak /elemeik külön-külön egészen mást jelentenek, mint egységként, átvitt értelműek/

- nem vagy csak kis mértékben változtathatóak meg

- képszerűek, szemléletesek, hangulatuk élénkíti , árnyalttá és elevenné teszi a stílust

- sok esetben az  elemek jelentése mára már elhomályosult

fajtái:

1. szokványos kifejezésmódok – nagyobb részének még nincs átvitt értelme

-  társalgási vagy népmesei fordulatok: baráti üdvözlettel, itt a vége, fuss el véle

-  körülírások: váddal illet

- közhelyszerű, tréfás kifejezések – a feledés homálya borítja

- képes kifejezések: tetőfokára hág

- szakkifejezések: elbeszélő múlt

2. szólások – több szóból álló, gazdag hangulati tartalmú frazeológiai egység, amelynek jelentése átvitt. A szólások legtöbbje régi, sokuk a nép sajátos gondolkodására vezethető vissza : majd ha fagy , tartozik az ördögnek egy útjával

maiak: húzza a csíkot, kár a benzinért

Hiba a szólások megváltoztatása, keverése – túllő a lovon

3. szóláshasonlatok – olyan rendszerint mondat formájú szólások, amelyek két részből állnak /fogalom, kép/ - fehér, mint a fal

4. közmondások – Olyan mondatok, amelyek általános érvényű megfigyeléseket , életigazságokat tartalmaznak eredeti vagy átvitt értelemben: Aki mer, az nyer!

5. szállóige – Olyan szó szerinti idézetek, amelyek nagyobb körben használatosak és irodalmi eredetük, vagy szerzőjük ismert: Ábrándozás az élet megrontója /Vörösmarty/