1. A nyelvi jel és jelrendszer

A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. Minden nyelv univerzális, struktúrája azonos: 
                   nyelv = jelkészlet + szabályok /nyelvtan, grammatika/ + hagyomány

A jel olyan (látható, hallható, tapintható ) érzékelhető fizikai jelenség, amelynek a jelet használó csoport által elfogadott jelentése van. (ez több, mint, ami közvetlenül észlelhető)
       összetevői: alak, jelölő (érzékszervekkel felfogható)
                          jelentés /amire utal, amit szimbolizál az alak, a jelölő/
pl. közlekedési táblák, állami jelképek, 

A nyelvi jel 
hangalak és jelentés együttese, és a valóság egyes elemeit  (jeltárgy)tükrözi.  
A hangalak az a hangsor /betűsor, amit hallunk és látunk. A jelentés az fogalom, amire a hangalak hallásakor vagy látásakor gondolunk, a jelentés a nyelvi jel tartalma, használati értéke  (többnyire meghatározza, hogy a szó milyen körülmények között használható fel). 

A nyelvi jel jellemzői:
Jel =   jelölő (hangalak) + jelölt (tartalom)                                                                             
értelem, jelentés
kölcsönösen felidézik egymást, bár kapcsolatuk konvención alapul
- érzékszervekkel felfogható
- önmagánál többet jelent, szimbolikusan utal valamire
- a nyelvhasználat, a beszéd során jön létre
- a nyelv a valóságot az elvonatkoztató  gondolkodás segítségével tükrözi – a tulajdonnevek kivételével minden nyelvi elem a dolgok egy osztályát jelöli
- társadalmilag hagyományozott, független az egyéntől, a kollektív tudatban létezik
- az emberi nyelvek alapvetően hasonló felépítésűek – vannak szófajok
- jelrendszerbe illeszkedik = jelek + használati szabályok
- arra használjuk, hogy embertársainkkal kapcsolatot teremtsünk

Az általános értelemben vett jeltudomány a szemiotika (gör. széma = jel)
Megteremtője Peirce /1839-1914/ amerikai szemiotikus.
A jelentéstan (szemantika) foglalkozik a nyelvi jelek jelentésével, tartalmi oldalával.

A nyelvi rendszer elemei, szintjei:
- fonéma vagy beszédhang
önálló jelentése nincs, csak jelentés-megkülönböztető szerepe (pl. bab –báb)
 - szóelemek (morfémák)(tő és toldalékmorfémák) – jelek – van önálló 
                       hangalakjuk, jelentésük (a toldalékm. – viszonyjel.)
 - szavak– szóelemekből állnak, (kexémák= szótári szavak))
                     - fogalmi jelentésű, viszonyjelentésű (kötőszók)
                     - többségük mondatrészként építi a mondatot (kiv. Igen,Hopp) a jelentése kiegészül
- szószerkezetek (szintagmák)
 - mondatok    

A jelentés fajtái
1. valóságra vonatkozás = denotatív jelentés – pl. domb
2. beszédbeli szerepe = szintaktikai (mondattan) jelentés
3. hangalak és jelentés viszonya alapján – lexikológiai jelentés (véletlenszerű,motivált)– pl. pl. domb - egyjelentésű, homonímia
4. beszédben – pragmatikai (= használati) jelentése ( a szöveg jelentése, a jelentés nyelven kívüli tényezői) – domb - közömbös
5. konnotatív jelentés – szépirodalmi szövegekben asszociációs jelentéstöbblet
Pl. 
„Harmadnap olyankor, egy fölleges estén,
 Domb emelkedett már Toldi Miklós testén”  - denotatív jelentés