11. Csokonai Vitéz Mihály /1773-18o5/

- J.Pannonius és Balassi után ismét szinkronban a világirodalommal, az új magyar költészet nyitánya- még egy nyelvújítás előtti nyelv állt csak rendelkezésére

- A felvilágosodás korának eszméit és stílusirányzatait magas színvonalon összegezte, stílusszintézist teremtett: manierizmus (virtuozitás, paradoxonok), rokokó (könnyed, játékos, kecses, zeneiség), klasszicizmus (tanító, érvelő ódák),  rousseau-i szentimentalizmus (elégiák), népiesség

- 5o évvel Petőfi és Madách előtt – független értelmiségiként akart megélni, nem lehet még – kívülálló a feudális társadalomban

- őstehetség (poeta natus) és tudós költő (poeta ductus) – kora egyik legműveltebb embere

pályakép

- Debrecen - református kollégium -Angliát, Hollandiát, Svájcot megjárt tanárok, könyvtár

– Földi János barátsága /verstan, botanika, mikroszkóp, csillagászat/ - ő ismertette meg Kazinczyval

- Rousseau a példaképe – a zene szeretete

- 19 évesen versei – Magyar Hírmondó, Kármán J.: Uránia – Cs. tudatában volt tehetségének

- 1795. kicsapatás – tragikus élet – tervei, érzelmi élete kudarca

- 1796. Pozsony – Diétai Magyar Múzsa – egyszemélyes hetilapja (11 szám

- 1797. Komárom – Vajda Júlia

- 1799-18oo. helyettes tanár Csurgón- Dorottya előadatása – vígeposz, az egyetlen életében megjelent műve

- 18oo-tól nem mozdult ki Debrecenből,

Művei: 

 A békaegérharc  eposzparódia

Színművei: A méla Tempefôi (1793), Özvegy Karnyóné s két Szeleburdiak (1799)

Műfordításkötete:Kleist: A tavasz (megj. 1802),, Mozart: Varázsfuvola (Boszorkánysíp címmel)

1. népiessége

– népdalgyűjtéssel is foglalkozott, Kazinczytól Herder kötetet kap – a felvilágosodás fedezi fel a népköltészetet, természetesség, köznapi nyelvhasználat

Szegény Zsuzsi a táborozáskor - első népieshelyzetdalunk, a besorozott vőlegényt sirató parasztlány helyzetéből szól

Jövendölés az első oskoláról Somogyban    (1799) – gondolati költemény – a nép művelődésének fontossága,

Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz – bordal

2. rokokó

(rocaille = kagyló; apró, bájos, stilizált díszítőelemeket tar­tal­mazó alkotás; stílusirány , 18. század)

A rokokó verseket könnyedség, zeneiség, ötletek, miniatűr forma, csengő rímek jellemzik.

Tartózkodó kérelem

- téma: könnyed, játékos udvarlás – sejteti a megszólított válaszait, oldódását

1. a lírai én vágyakozása

2. a megszólított szépségének magasztalása

3. felszólítás

- zeneiség: tiszta rímek, összekapcsolódik az ütemhangsúlyos /kétütemű nyolcasok és hetesek/ és az időmértékes verselés - bimetrikus vagy szimultán verselés /Cs. korában újdonságnak számít /

- játékosság, az élet szeretete és élvezete

A rokokó finom erotikájához, örömkultuszához jól illik Anekreón életérzése – Anakreoni dalok (a 21 ver­set kinyomtatták 1803-ban, de csak halála után jelent meg)

Az anakreoni sor ritmusképlete: E–|E–|E–|E   (= negyedfeles jambusi)

Pl. A boldogság 

3. Csokonai klasszicista gondolati ódái

Jellegzetes verstípusa a a leíró (pictura) és elmélkedő (sentencia) részekből álló elmélkedő, gondolati óda  

Az estve(két változat: 1789, 1794)

I. rész - az este leírása – rokokó természeti idill, érzékletes, hangulatteremtő tájleírás kecsesen kidolgozott képek, pl.  az antikvitás óta ismert napszekér metafora ( a mitológia napistenének tűzszekere) törékeny hintóvá alakul át, fény- és színhatások, hanghatások, illatok - apró képek sorozata – cseppecskék, rózsák, madárkák

- szomorú lelkiállapot „vidám melancholia”: enyhülést talál a természetben

- a világ megjelenése a gondolataiban elégikus hangulatúvá teszi

II. rész a felvilágosodás eszméinek újrafogalmazása

- általános, társadalmi szint

- retorikus (fogalmi, szónoki érvelés) beszédmód, rousseau-i gondolatmenet –a természetes egyenlőséget megszüntető magántulajdon megjelenése, szabadság elvesztése, társadalmi visszásságok: háború, zsarnokság, kapzsiság, a jónak született ember bűnbe hajszolása

- az éj – a természet harmóniájával szembenálló diszharmonikus társadalom, a megromlott világ metaforájává válik

III. rész - szentimentális motívumok. arany holdvilág, , megnyugvás – ember és természet egysége

Verselése: hangsúlyos (felező tizenkettes)

Konstancinápoly, 1794

I. a nagyváros látványa (pictura)

- fiktív dialógushelyzet – megszólítások - a Múzsát a városba invitálja

- evilági boldogság igénye

- a város a mohamedán egyház jelképe

II. ® felvilágosult vallás­kritika (sentencia) – a babona és a vakbuzgóság metaforikus azonosítása két éjszakai állattal /denevér, bagoly/ - klasszicista stílusjegy az éjszaka és nappal szimbolikus szembeállítása

- elveszett boldog régmúlt,

- sodró lendületű vádak – a keresztény vallás kulcsszavait használja /Mindenhatóság, Szentség, templom, böjt/

- kihasználja az együgyűeket - anyagi haszon, "kizár egy nemzetet" - társadalmi elnyomás eszköze, megfélemlítés

- voltaire-i antiklerikalizmus, fanatizmus bírálata „vak homályban élő jelen”, a klasszicizmus emberiségben gondolkodó, optimista jövőképe, – himnikus, hangnem

Óhaja: „Természet! emeld fel örök törvényedet”

Derűlátása: „E kézzel fogható setétség eltunik”

- visszafogottabb, elégikus hangnemű verszárlat

– elegico-ódája  A Magánossághoz   (1798 – Kisasszond)

- a Lilla-szerelem vége, állásnélküliség. a Somogy megyei alispán birtokán töltött év- a kisasszondi őspark ihlette

- beszédhelyzet - a Magánosságot allegorikusan megjeleníti /istenasszony/, megszólítja,

- a magasztalt állapot megszemélyesítése alkalmat ad annak leíró bemutatására

- hangnemére a klasszicista érvelés és a szentimentális személyesség kettőssége jellemző

- szerkezete klassszicista :két hívás, invokáció keretezi

1.vsz. a magány legfontosabb tartalma: alkalmat jelent egy álomvilágba való felemelkedésre, a magány álomvilága jelent otthont a költészet számára

2-3.vsz..- tájleírás – az érintetlen természet idilli leírása, csak a bölcsek és poéták pillanthatják meg a gyógyító erővel rendelkező kecses nimfákat

4-7.vsz. – általánosító elmélkedés - a magány értékét nem ismerő zajos nagyvilág,

– a magány érzékeny lelkekre gyakorolt jótékony hatása,

- ua. elégikus hangnem, kitaszítottság, gyötrelem és megszentelt létmód kettőssége – a magány negatív

- a magány áldásai – az emberi lélek a végtelennel kerül érintkezésbe, felismeri önmaga határtalan mélységeit, a semmiből világokat teremt - romantikus költő öntudat!

8-11. vsz. személyes, vallomásos rész

- a általánosításból ismét az istenasszonyhoz, illetve önmaga felé fordul /E/1.- sóvárog a magányosság után – csak ritkán válik átélhetővé a magánynak az az oldala, amely a lélek kiteljesedését hozza - az istenasszony távollétekor a magány másik oldalát éli át, a kényszerűen elszenvedett magányt

- 9.vsz.-tól a halál motívuma –a zárlatban halálvágyat fogalmaz meg, az elmúlás a létprobléma megoldása

- forma: 11 vagy 8 szótagszámú sorok /ötös és négyes jambus/, kevert rímelés

- kert-motívum = lélek

filozófiai versek – felvilágosodás eszméi /Voltaire, Rousseau/, klasszicista - Konstancinápoly /erkölcs, ésszerű világ a távoli jövőben/

4. elégiái

szentimentalista elégiáinak fő témái a magány és a szerelmi csalódás.

1795. – kicsapatás, rossz híre miatt nem talál állást, - közvetlenül a komáromi élmények után (1797), barátoknál, pártfogóknál vendég,

- rousseau-i érzékenység – magányélmény, természetfelfogás megváltozása – a rokokó stilizált természet helyett

 

A tihanyi Ekhóhoz (1803)

- Műfaj: A vers retorikai felépítése a megszemélyesített, allegorikus tihanyi Ekhóval az ódát ill. a himnuszt idézi. A hangnem azonban erőteljesebben határozza meg a műfajt - szerelmi elégia.

- versforma - a reneszánsz költészetben népszerűvé vált, Balassi által is művelt ekhós vers

- szerkezet

1-2. Önjellemzés, helyzetjelölés:

a visszhang allegorikus megszólítása - vallomás, I.sz.1.sz. félpárbeszéd

szomorú, elkeseredett élethelyzet, túlzó, szentimentális kifejezések

ellentét - még jobban kiemeli

3-6. indoklás „szűkítő tendencia” érvényesül

embertársak, barátok, Lilla

7- 1o. magatartás keresése

A 7. versszak konkrét utalást tartalmaz Rousseau-ra, az ismétlés pedig a rousseau-i bölcselet két fontos fogalmát foglalja magába.

 Az elégikus hangvétel bölcseleti tartalmat takar, természet és civilizáció, ember és polgár megbomlott egységére mutat rá, s egyúttal ember és polgár egységére vágyik

magány vállalása - érték, elmélyült gondolkodás

zárlat - jövőhöz fellebbezés, rezignált, beletörődő, nem drámai

- Szentimentális jellegzetességek: magány, „halovány hold”, rousseau-i természetimádat,   az érzékeny lélek mély érzései, rideg társadalom

Ritmus: trochaikus; egyedi strófa (10a 7b 10a 7b 8c 10c 7d 7d), ekhós vers

A Reményhez (1803)

- utolsó darabja a Lilla-ciklusnak, fájdalmas búcsú az elveszített boldogságtól (a Lilla-ciklust 18o3-ban rendezte sajtó alá, de csak halála után, 18o5-ben jelent meg)

- Remény – allegorikus (megszemélyesített alak)

- pontos képi, szóhasználatbeli és szerkezetbeli megfeleléseket a 2. és a 3. versszak között

– friss rózsák – hervadt rózsák

            – csörgő patak – kiszáradt forrás

            – tavasz, boldogság – tél, boldogtalanság

            – Lilla szerelme – Lilla elvesztése

- A 4. vsz.-ban a természeti képekkel a 3-ban bemutatott lélekállapotot variálja

– trocheikus

Műfaj: A rövid sorok, a fölfokozott zeneiség, a 2–3. versszakban a növény-ornamentika (=díszítés) használata a dal felé mutat. A vers retorikus felépítettsége, a megszemélyesített fogalom és érzés, az odafordulás, a keretes szerkezet az ódát idézi A vers értékszerkezete, eszmény és valóság szembeállítása, a hangvétel az elégiát idézi

stílusszintézis: retorikus, zárt szerkezet, a harmonikus kompozíció a klasszicizmus jellemzője A megfogalmazott élményanyag, az általános szintre emelt világkép, a számkivetettség, megcsalattatás érzése a szentimentalizmusra jellemző. A 2–3. versszak természeti metaforikája egyszerre idézi a rokokó könnyedségét és a népiesség természetességét. -gazdag verszene, képi világ rokokó kecsessége

- A szimultán verselés (trocheikus ill. ütemhangsúlyos) szintén a rokokó ill. népiesség összefonódását jelzi.