Nyitólap » Fájlok » magyar » irodalom témavázlatok |
12. Berzsenyi Dániel
2011-11-27, 11:33 PM | |
Berzsenyi Dániel /1776-1836/ I. pályakép - spontán, ihletett költő /a romantikus költőideál első képviselője/, eredetiségét védve hangsúlyozta naivitását, a tudományokban való járatlanságát ↔ Kazinczyék az irodalmi költészetet képviselték - lelkes idealista, szenvedélyes, indulatos - a legnagyobb magyar ódaköltő – erőteljes nyelv, monumentalitás, az antik hősiesség példáit idézi - ugyanakkor kétely, merengő lelkialkat, a modern romantikus hangulati líra előfutára - a klasszicizmus és a romantika sajátosságai egyaránt megjelennek költészetében klasszicista vonások: - tudatosan követte Horatiust, az általa kedvelt versformákban írta műveit, - gyakran megjelenik verseiben vágyottként a horatiusi életideál, az arany középszer szélsőségeket elutasító szemléletmódja, - episztoláiban a felvilágosodás jellegzetes témáit klasszicista retorikával, tanító célzattal örökíti meg romantikus stílusjegyek: - szemléletmódjára gyakran a romantikus nyugtalanság, belső zaklatottság jellemző, - fő témája a mulandóság, a romantika dinamikus világképe jellemzi, minden mozgásban van - képalkotására a versszerkezetet is meghatározó, az egymástól távolabbi jelenségeket összekapcsoló, fantázián alapuló metaforák jellemzőek 2. Hazafias ódái az óda horatiusi mintáját ötvözte a korszak jellegzetes témájával, a nemzeti kérdéssel - fiatalkori eszménye a hősi nemesi világkép /alkati adottság + az 179o-es évek – nemesi ellenállási mozgalom - a közössége, nemzete sorsáért felelősséget érző váteszköltőként szólal meg – a múlt példaértékű aranykor «a jelen - romló közösség - a nemzethalál rémének ábrázolásával áldozatvállalásra, a nemzet megmentésére akart mozgósítani– elsőként szólaltatta meg reformkori költészetünk egyik fő szólamát A magyarokhoz I. /Romlásnak .../ - preromantikus korhangulat - minden dolog romlását, mulandóságát érezte - Horatius követi (A rómaiakhoz), eredeti címe Kesergés - téma - a nemzet romlása - szózat, beszéd a magyarokhoz, a nemzethez /mint a Himnusz, a Szózat, Nemzeti dal/ - Széchenyi legkedvesebb verse volt – a Hitelben idézte - szerkezete: idő- és értékszembesítő I. 1-6.vsz. – hősi múlt - általánosító tételmondattal indul – ellentét- E.sz.2.sz. megszólítás - nehéz történelmi események- harcos, küzdő múlt - 3. vsz. előreutal - törpe jelen II. 7-12. jelen - a romlás oka nem a külső fenyegetettség, hanem a belső szétesés, metaforája a tölgyfa-kép , példázat, a legnagyobb veszély az erkölcsök megromlása- lassú nemzethalál - az erkölcsi hibák részletes felsorolása, nemzetostorozás: a nemzeti hagyományok feladása, a legfőbb bűn az elpuhultság /sybarita-váz/ III. 13-14. zárlat - általánosító elmélkedés- a romlás, a hanyatlás elkerülhetetlen, elégikus hangnem - történelemszemléletére a körkörösség jellemző /”De jaj így jár minden az ég alatt”/, – mulandóság problémája, a véges ember létezésének hiábavalósága - nemzetnevelő célzat – a kábultságból felserkentse nemzetét, felelősségérzetet keltsen, / Kölcsey: Zrínyi második éneke, Ady: A fajok cirkuszában/ - klasszicista jellegű a a logikai érvelés, tanító szándék- klasszikus versforma: alkaioszi strófák - romantikus – a szöveg érzelmi túlfűtöttsége, intenzív cselekvést kifejező igék, dinamikus igenevek, sarkított ellentétek, túlzás /hiperbola/, a nyelv zeneisége, hangnemek váltakozása /pátosz, nyílt gúny, elégikus/, szokatlan szókapcsolatok A magyarokhoz II. /Forr .../ (1807) - politizáló költő, ma már anakronisztikus - magáénak érezte az ulmi csatát, a köz ügyeit, - 18o5. Napóleon elfoglalta Bécset 1. - forrongó tenger -bús= bősz - hajó /a latin költészetben az állam jelképe/- a világ felbomlott - zűrzavar, pont annyi, ami egy lélegzettel elmondható „a nemzetközi helyzet” - felütés - baj van, közeleg a végítélet 2. hajókép – bizakodás, megnyugtató kép - a kormány a helyén van 3. a megoldás – kortól, időtől független –biztatás, hivatkozás múltbeli sikerekre - így kell ezt csinálni, történelmi példák, erkölcsi nagyság, nemzetébresztő erő „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép / tesz csuda dolgokat” (= az erkölcsi érték fontosabb a számbeli fölénynél; úrrá tud lenni a lélekben szabad közösség) - fennkölt hangneme azt az ábrándot fejezi ki, hogy a magyar nemesség helytáll a napóleoni háborúkban (Kodály-kórusmu, 1936) A magyarokhoz című két ódáját alkaioszi strófákban írta: Létösszegző versei - már fiatalon - a különböző műfajú Berzsenyi-versekben ott a számadás, az összegzés szándéka - alapélményei - magány, mulandóság - romantikus időélmény Osztályrészem (1799 körül) - létösszegző mű –cím: (örökölt földbirtok), gör. moira a sorstól kapott „osztályrészével” vet számot - sorsa - fogalmi jelentésréteg I. 1-2.vsz. –megérkezés - lezárult egy életszakasz /23 éves - eltökélt megoldottsága az életnek/ az ifjúkorból a férfikorba érkezés, hajó-kép (alkaioszi - hortiusi toposz) - visszatekint múltjára- a hajóút veszélyei „a szelek mérge...” az ifjúság viszontagságai, a próbákat nemesen kiállta - a béke, a realitások elfogadása- férfikor nyugalma az ifjúkori álmokkal való szakítás után vált lehetővé II.3-5. jelenbeli helyzete - csendes büszkeséggel veszi számba a lírai én környezetének értékeit - nem kiugróan gazdag - de jómód, béke - nincs oka panaszra - feltéve ha nem éri valami sorscsapás, ínség III. 6-7. - otthona eredetileg vadon - a költészet tette a béke és bőség honává - a férfi csak az ifjúkori álmok megvalósításáról mondott le, de lélekben a költészet által újraéli őket - ellentmondások - 1.vsz. - múlt - jelen - múlt - partraszállás - lírai jelen = fordulópont, eltökéltséget sugalló nyugodt hangnem (a költői magatartást, attitűdöt jellemzi) - ua. Odüsszeuszra utalás - Charibdysek - az istenek haragja = végzet üldözte + nyughatatlan, örök vándor - a személyes sors mítikus felnövelése -hatalmas belső veszélyeket, lélekmozgásokat rejt 2.vsz. párhuzamos szerkesztés - végleges elhatározás - kulcsszó - tündérkép - halmozott tagadás - óhajtás az otthonra találás, vágy (felkiáltó mondat - érzelmi jelentésréteg) - földje nem a leggazdagabb - bár nem - ellentétek (mégis) - az élet szubjektíven átélt tényleges bizonytalansága - végzet csapásai, vadon táj - a költészet a külső boldogságfeltétel az állító ellenfordulatok - felkiáltó, óhajtó, felkiáltó-kérdő - a harmónia akarása, a biztos értékek utáni vágy - a boldog megnyugvás kétséges - elégikus óda Romantikus vonás: A vers zeneisége, a tanító célzat hiánya, a személyiség dinamikus felfogása, a személyesség előtérbe kerülése. A statikus allegóriák helyett a mozgalmasságot hozó metaforák alkalmazása. A nyelvteremtő erő. 3. preromantikus elégiáinak - alapélményei a magány és a mulandóság. A közelítő tél - őszi természeti képek –- toposz - konkrét képekből bomlik ki a létélmény = mulandóság felett érzett melankólia – ezt a létélményt magyarul először B.D. fogalmazta meg, szemlélete ősmintaként beépült költészetünkbe 1-3. - tájkép, hervad, sárga levél - lassú pusztulás - negatív leírás, a múlt képei - klasszicista kultúrpark díszlete, idill ligete, antik képek eszményítés – ilyen honi tájainkon soha sem – csalét /hullott lomb – kemenesaljai nyelvjárásban/, csermely-avarral eltemetődött sekély patakmeder – a szegényes környezet - szőlőhegy – tyrsos = szőlőtő, Dionüszosz szőlőlevéllel körbefont lombja, mámoros vígság - időszembesítés - az elveszített eszményített múlt (képei sokkal elevenebbek) iránt érzett rezignált vágyakozás 4.vsz. – általános összegzés, fájdalmas sóhaj, a köznapi metaforát látomássá növeli, kozmikus, a mulandóságról - nefelejcs képe –a legegyszerűbb képpel 5-6.vsz. - a törvény személyessé tétele - E.sz.1. sz. önmagára vonatkoztatás - bimbó, tavasz, nektár, virág metaforák - nektár - görög istenek itala, aranykorra utal- ifjúságát mitikus korszakká, eszményíti - hervadó koszorú – nem elviselhető – inkább behunyja a szemét, - záró sor – a múzsa kacér szemöldöke –isteni, archaikus, erotikus mosoly lengi be - 3o éves, ereje teljében – lelkének közelítő telét a kert képben, preromantikus melankóliát /magány + öntörvényűség - annak felismerése, hogy ebben a világban lehetetlen - lelki alkata –magány és sérülékenység, elnémulás veszélye ,/ - létösszegző vers, 1-3. aszklepiadészi sor – – –EE –^|| –EE–E–^ 4. glükoni sor– –|–EE|–E|–^ Levéltöredék barátnémhoz (1804–1808) - episztolának indul –önmagáról beszél egy fiktív beszédhelyzetben személyes hangvétel (1. vsz.), megszólítás, érzelmi viszonya, a levél tárgya - (2–4. vsz.)konkrét életképszerű leírás – esti, szüret utáni jelenetet foglal magába motívumai: magány, este, cselédek víg lármája, pislákoló tűz -3. epikus elemek eltűnnek, lélekállapot vallomásos leírására a hangsúly - nem a vers töredékes - az episztola átvált elégiába a vers végén a léthelyzetét átfogóan értelmező metaforákként térnek vissza este ® elestvéledtem, vígság lármái ® melancholiám szomorgó nótája /= költészet/, a tűz a szerelem metaforájává válik ... Tűz motívum: "tüzemet gerjesztem”, "pislogó láng”, "hamvadó szikra”. - a kedves beszélgetőtárs hiánya kiváltotta magány – a végén élete állandó jellemzőjévé vált, belső visszavonultságának oka a vágyott és a való világ feloldhatatlan ellentéte (5. vsz.): szüret – összegzés; este, ősz - alapgondolata az értékek mulandósága, az idő kérlelhetetlenül minden értéket kérdésessé tesz, ez Berzsenyi összes elégiájának alapja. Két tényező áll ellen az időnek: az emlékezet, mely újra felidézhetővé teszi az értékeket, élményeket és a képzelet, mely kitágítja földi létünk határait; de az idő kérlelhetetlensége nagyobb erő ezeknél. - létösszegző elégia - mi vagyok én? - az egyéni lét megvalósításának lehetősége, helye - magányát a szerelem és a költészet is csak enyhíteni tudja - Verselése felező tizenkettes. (Viszonylag ritka a klasszicista költőknél; Horváth János szerint a legszebb felező tizenkettes.) Párhuzamos szerkesztésű mondatok
| |
Kategória: irodalom témavázlatok | Hozzáadta: tanár
| Tag-ek(kulcsszavak): | |
Megtekintések száma: 3418 | Feltöltések: 0 |