Mikszáth Kálmán /1847-191o/

Művészetének helye a magyar próza történetében

-          A Jókai-hagyomány folytatója (Mikszáth életrajzi regénye: Jókai Mór élete és kora),  

azt teszi  fő prózaszervező elvvé, ami Jókainál másodlagos, az epizódelemeket, az életképet és legfőképpen az anekdotát. Az az áthagyományozott formákat újszerűen alkalmazza.

-          Eltávolodott mind a romantikus mind a realista  prózapoétikától, ábrázolásmódtól pl. hiányzik a XIX. sz.-i realista regények  társadalmi és emberi teljessége, a zárt kompozíció, a lélekrajz és jellemváltozás árnyaltsága és analízise,

-          Ugyanakkor a  modern vonásai:  relativizáló idő- és történelemszemlélete, az epikus hangnem  szubjektivizálódása, a nézőpontok kezelése (humor és keserűség),  a századforduló bizonytalanságát megjelenítő  relativizáló világképe .

-          A  XIX. század utolsó harmadának Magyarországáról Mikszáth műveiből kapjuk a legpontosabb képet. Sorra veszi a különböző társadalmi rétegeket, s akarva-akaratlanul azt vizsgálja, melyik képes helytállni az országért. Az összes réteg közül leginkább a dzsentri, a középnemesség foglalkoztatja

-          A századforduló magyar epikusai közül a legtöbb szerző  pl. Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond Mikszáth nyomdokain indult.

Élete, pályája

- 1847. Szklabonya - Felvidék /szlovák= tót, palóc, magyar népköltészet/

-  Mauks Ilona  /szellemi partner, társ/

- 1873. Pestre- újságíró - nyomor, gyerekük halála, válás

- 1878. Szegedi Napló-cikkeivel országos hírnévre ,

- 188o. Pesti Hírlap

- 1881. Tót atyafiak és A jó palócok /1881/ - berobban az első vonalba, nemzetközi elismerés, ismét elveszi feleségét, sikerek

- MTA tagja, országgyűlési képviselő, Tisza Kálmán kártyapartnere, 4o éves írói jubileumán országos ünnepség

Művei

o   1881 Tót atyafiak  című elbeszéléskötete és  A jó palócok (1882)

o   1889. A beszélő köntös

o   1894. Beszterce ostroma

o   1895. Szent Péter esernyője

o   1897. A gavallérok

o   1898. Új Zrínyiász

o   19oo. Különös házasság

o   19o1. A szelistyei asszonyok

o   19o6. Jókai Mór élete és kora

o   19o8. A Noszty-fiú esete Tóth Marival

o   A fekete város - Lőcse városa

Az anekdota  szerepe Mikszáth műveiben

Anekdota = rövid terjedelmű, az élőbeszédben kialakult kisepikai műfaj, csattanós, humoros történet.

-          Az eredendően élőbeszédben jelen lévő műfajt Mikszáth az elbeszélés alapstruktúrájaként kezeli, több művében a teljes kompozíció úgy épül föl, mint egy anekdota (korábban az anekdota használata  csak a cselekmény színesítésére korlátozódott),

-          az anekdotikus (szubjektív) elbeszélő  ki-kilép az elbeszélésből, váltogatja a nézőpontokat, együtt érez a szereplővel, nem bírál, hanem  jóindulató, szeretetteljes humorral, iróniával felülemelkedik a problémákon

-          A műfaj meghatározó eleme a történet és a szubjektív előadásmód; kitérők, reflexiók, betétek dúsítják a téma kifejtését, az epizódok laza egymásutánisága fontosabb a mű egységes koncepciójának kialakításánál, az élőbeszéd fordulatainak alkalmazásával az előadásmód színesebb, humorosabb.

-          Az anekdotikus jellemzés lényege az, hogy egy-egy szereplőt egy-egy rá jellemző csattanós

történet segítségével mutat be a szerző.

1881 Tót atyafiak  című elbeszéléskötete és  A jó palócok (1882)

- a századforduló uralkodó műfaja a kisepika - Ny-on is

- belülről ábrázolta a paraszti életet, ismerte a gondolkodásukat, nyelvi realizmus

- balladai hangvétel, sűrítés

- lírai hangnem - természetfestés, metaforikus nyelvhasználat, nézőpontok vegyítése

- A parasztságot – különösen első két kötetében – abban a történetfejlődési pillanatban ábrázolja, amikor az első világ természetes, panteisztikus világába betör a második világ, a pénz hatalma, s erre a kihívásra a hősök különböző módon válaszolnak.

- A Tót atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) elbeszélései nem humoros és nem is anekdotikus

írások, némelyikük babonás hangulata, kihagyásos előadásmódja inkább a balladákéra emlékeztet.

Ugyanakkor azonban ezek a történetek is gyakran az élőbeszéd fordulatait, közbevetéseit utá-

nozzák, és az adomázó előadásmódhoz hasonlatosan előtérbe állítják az elbeszélő személyes megjegyzéseit, kommentárját. Szerkezetükre is gyakran jellemző a csattanó.

A jó palócok egyes szereplői novelláról novellára visszatérnek, s így személyes ismerőseinkké válnak, akikről a következő írásból szívesen tudunk meg többet, szívesen hallunk egy újabb falusi pletykát,

egy jellemző történetet, egy-egy legendává emelkedő, balladisztikusan előadott „parasztanekdotát”

Új Zrínyiász

-          politikai szatíra

-          A 19. sz. végi Magyarországra, a modernitás erkölcsi- technikai környezetébe csöppent véletlenül a szigetvári hős, Zrínyi

-          két idősík – történelmi, jelen

-          hősi erényeik a korban már nem elfogadottak

-          anekdotikus  figurák pl. Rózerék

-          a történelemről való beszédmódok is tárgyalja – újságcikkek, Jókai

Utóélete

Mikszáth újrafelfedezése az 1970-es évek elején induló fiatal magyar prózaírók részéről történik meg. Az idejétmúltnak tartott anekdotikusság, nyelvi és világképi intimitás rehabilitálta - kiegészülve természetesen a modern próza vívmányaival - az anekdotát. Esterházy Péter Termelési regény - kisssregény című művének a főszöveget értelmező jegyzeteiben feltűnik Mikszáth alakja is, együtt sörözve az íróval. Temesi Ferenc Por című szótárregénye a múlt és jelen Szegedének anekdotákban fölvázolt históriája. Mészöly Miklós - másfajta írói és világképi attitűddel - filozofikus mélységűvé tágítja az anekdota lehetőségeit.