- Elbeszélő nézőpont – váltogatja – szabad függő beszéd –a narrátor háttérbe szorul, a szereplők szólamai előtérbe.Az információk elbizonytalanítása összefügg az értékelési pozíció lebegtetésével is, amely a nézőpontváltásos elbeszélésmódból ered.

- A pletyka itt a felszínes együttlétek kötőanyaga. Egy adag intimpistáskodás,rosszindulat, felelőtlenség– valódi kíváncsiság és részvét nélkül. A pletykálkodás szoros kapcsolatban van a kisvárosiak konflktuskerülő -füstölgő hajlamával. A kisebbrendűségi érzés kompenzálásával, a személyes következtetések hárításával. A pletykálás a cselekvés nélküli életet kitöltő pótcselekvés is.

Az Isten háta mögött esetében a móriczi regénypoézis kizárólagosan hulladékból építkezik: a figurák közötti kommunikáció párbeszéd-paneltöredékekből épül („– Tessék parancsolni húst… Na, de ne ezt a csontosat, hanem ezt…– Hát bizony a házasság olyan mint a rántott csirke – mondta a tanító”)…

A cselekményt a meg nem történt események szervezik („Lázasan, félönkívületben ment a hideg téglákon, s úgy fogta meg a diákszoba vaskilincsét, ahogy a lázas beteg a hideg kanalat: Muszáj bevenni, ami benne van. … És asszonyi gyöngédséggel megszánta az ártatlant, a szűz fiút s nagy elájulással villant fel, mit kell tennie. Remegő kézzel nyúlt a vállához és kioldta a két gombot! … És mégis folyton tart a csönd. … – Laci! – sikoltja és az ágyhoz rohan. Az ágy üres. És a szoba is üres. (…)

A kétségbeesés valós tettei (az albíró és a közjegyzőné  valóban véghezvitt házasságtörése, az asszony meggyilkolása és a „csábító” öngyilkossága) csak szóbeszéd tárgyai, nem válnak a szövegben érzékileg megtapasztalhatóvá, mintegy  az olvasó háta mögött esnek meg.  

Veresné házasságának üressége a szövegben az evés és az aranyfog motívumaiban, 

mintegy reflexiós szint nélkül képződik meg. Veresné seggreesésben végződő öngyilkossági kísérletének rettenetes komikuma a kései Móricz kultúrkritikájának kegyetlenségét jeleníti meg.  

Ilosva tót világa intertextuális lehetőségeket hordoz a mikszáthi elbeszélések irányá-

ban is, de ebben az esetben a kisvárosi értelmiségnek semmiféle értékszféra sem tulajdonítható, a helyi, provinciális istenek nem emlékeztetnek senkire és semmire, a tájnyelv  használata nem válik humorforrássá. A butaság metafizikájának poézise szervezi a szöveget…

A regény különösen fontos figurája Veres Laci, aki, főleg a gimnázium provinciális  terrora  áldozatának szerepébe kerülve, Nyilas Misi egyik előképének tekinthető. Az ő diákélete a besúgásoktól fülledt légkörben kisstílű botrányoktól botrányokig zajlik, a tanulás tétje a karrierépítés és a szeretőfogás.  

Veres Laci még csak megszületni próbáló személyisége elvileg hordoz(hat)ná az Istentől való száműzetés e büntetőtelepéről való kiválás lehetőségét, melyet élhetetlenségének megnyilvánulásai és deflorációjának mint Paradicsom-vesztésnek megsiratása jelez.  Csakhogy ez  a mű a szabadulásnak semmiféle távlatát nem nyitja meg: a kamaszfiúban csupán az önpusztító egzaltáció vágya születhet meg ( „Magasabb igazságokat! Ismeretlenebb sikereket! Hatványozott ideggyönyöröket! Őrületet! Őrületet! mert megöl a valóság. Megfullaszt ez az élet, mint a szennyes árvíz, amely dögöket és trágyát és ismeretlen városok  csatornaömledékét sodorja. Hadd lakmározzanak benne a hüllők, ő itt megfúl. Megfúl. A torkához kapott és felhördült”.).

  

Az  Isten háta mögött sajátos helyet foglal el a Móricz-életműben, amennyiben egy 

alapvetően nem komikus alkatú gondolkodás- és beszédmód e szöveg esetében figyelemre 

méltó komikus érzékről tesz tanúbizonyságot. Azok az iszonyatos átkok és káromkodások, 

melyeket az Árvácskában az emberi lény önnön csupasz ösztönvilágába való bebörtönözöttségének rettenetes,  pusztai látványa kelt, az ilosvai ostobaság világában a hörgésbe fulladó nevetés nyelvén szólalnak meg.  (Balassa Péter értelmezése http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/04-07/beke.pdf