18. Arany János /1817-1882/ - irodalom témavázlatok - magyar - Fájlkatalógus - matt
Nyitólap » Fájlok » magyar » irodalom témavázlatok

18. Arany János /1817-1882/
2011-12-14, 2:38 AM

Művészetének fontosabb értékei, helye az irodalmi életben

- a magyar vers és nyelv legnagyobb mestere volt

- irodalomszervező tevékenysége páratlan, a modern irodalomtudományunk egyik megalapítója, 

- Petőfivel együtt a népiesség betetőzője - esztétikai és szemléletbeli forradalmat jelentett / klasszicizmus keresett választékossága, romantika bonyolultsága, nyelvi pompája/, a nyelvújítás mesterkéltségei, almanachlíra finomkodása/ a beszélt nyelvhez közelítő, a népköltészet elemeit felhasználó egyszerű, természetes, közérthető nyelvhasználat

- mindketten túl is léptek a népiességen  – klasszikus értékű nyelvi szintézist teremtettek  Arany szerint a nemzeti irodalom az ősi   magyar irodalmi hagyományokból nő ki, forrása a népköltészet, és nyelvhasználata széles rétegek számára befogadható./  /Arany követői a népnemzeti irányzat képviselői, elsekélyesedés: szűk téma, egyoldalú stílus/

- meg akarta teremteni a nemzeti hagyományok folytonosságát /hun trilógia terve/ - archaikus folklórelemek, népi hiedelmek, visszanyúlt a régi magyar költészethez /Zrínyi/, de hatott rá a debreceni diákhumor, Vörösmarty bölcseleti lírája,

- elsősorban epikusnak tartotta önmagát, mégis, akarata ellenére a modern líra elindítójává vált, az Őszikék a századvég hangulatlírájának megelőlegzője

- a ballada műfajának betetőzője, epikája a hiányzó lélektani regényt pótolta, 

- poeta doctus - aprólékos műgond, 

- mindent elért - hivatalos elismerés /visszautasította F.J. kitüntetését/, a nemzet rajongása, mégis elégedetlen önmagával - rejtőzködő személyiség, kínzó lelkiismeretesség, kötelességtudat jellemezte

Pályakezdése -  epikája a forradalom előtt

 Az elveszett alkotmány,1845 - című vígeposz témája a haladás vagy maradás reformkori kérdése.

 

Toldi (1846)

Petõfi János vitézének példája radikális stílusváltást eredményezett költõi pályáján.

A Toldi  nagyobb méretű elbeszélő költemény, eposz formájú idill.  Forrásként Ilosvai Selymes Péter (1520 körül–1580 körül) 1574-ben szerzett népkönyvét használta. Bence alakját ő teremtette.

            A mű előhangja a népi mesemondó hangján idéz meg látomásszerűen egy eszményi, egységes világot, amelyben az erény elnyeri méltó jutalmát és a gonosz büntetését. Az írói elbeszélésmód is az aranykori harmóniát idézi. A narrátor /népi mesemondó/ teljes összhangban van az elbeszélt világ életformájával, hősével, hallgatóságával. Nyelvhasználata természetesen gördülékeny, a paraszti beszéd nyelvi elemeit ötvözi költői kifejezésekkel.

            Toldi természetes ember, egyszerű, tiszta lélek, otthona a természet, őszintébb, közvetlenebb az érzelemkifejezése, mint a modern emberé. Lélekrajza gondosan motivált: egy méltatlan körülmények között élő, de önmagában nagy erőt érző, ugyanakkor minduntalan elcsüggedő fiatalember jut el végül önmagához. Az ábrándozó elvágyódás éppúgy jellemzi, mint a megaláztatás miatti agresszív düh. /Alakjában elképzelhetjük a szalontai mindennapokba elsüllyedt, de az önkiélés művészi ösztönét teljesen elfojtani nem tudó Aranyt is./                                

            A Toldi kompozíciója meghaladott minden korábbi magyar elbeszélő művet. A cselekmény motiváltsága a gondviselő rend, az igazságosság képzetét hangsúlyozza. Toldit a hirtelen haragból elkövetett akaratlan gyilkosság mozdítja ki otthonról. A bűn és bűnhődés motívuma, a lelkiismeret, a megtisztulás vágya sajátos Arany János-i motívumok, sok más művében is felfedezhetők.  A farkaskaland arra jó, hogy kiélje a testvérgyilkosság kísértő szándékát. Pest alatt találkozik az özveggyel, ekkor kínálkozik fel a nagy lehetőség, a cseh elleni bajvívásban bizonyíthat. Bence itt éri utol anyja cipóba sütött száz aranyával. Toldi először naivan megkönyörül a legyőzött cseh vitézen, csak amikor az hátbatámadja, akkor öli meg.

            Toldi Miklós eszményi népi hős, de több is annál, értékes tulajdonságai révén a nemzeti jellem, a magyarság példaképe. Sorsában Arany a nép felemelkedését, nemzetté válását kívánta ábrázolni. A fõhõs paraszti és vitézi tulajdonságokat egyesít magában, de egyik réteghez sem tartozik teljesen. Bár itt még egyértelműen erényei felé billen a mérleg nyelve, de hibái is számottevőek – s egyúttal a magyarság hibáira figyelmeztetnek./ A naiv hősidillt alkotja újjá Arany néhány későbbi művében is: Rege a csodaszarvasról, Mátyás anyja /

          

           A Toldi sikerén felbuzdulva Arany pár hónap múlva nekilát a Toldi estéje megírásának. 1848-ban el is készül mûve elsõ változatával. 1854-ben úgy teszi közzé az átsimított és az elsõ Toldi naiv népiességétõl máris erősen elütő Toldi estéjét, mint „egy hangot a múltból”.

 

Toldi estéje (1848)

             A két elbeszélő költemény hasonló cselekményelemekből építkezik. Mindkettő a nagyfalui Toldi-házból indul, s a főhős Budára megy, hogy legyőzze az idegen bajnokot /itt egy olaszt/, hogy megmentse a nemzet becsületét.

            Főhőse a Nagyfaluba visszavonult, öreg , kegyvesztett Toldi /gorombán igazmondó volt –gyanakodva nézte a fényűző udvar életét, az elpuhulástól, erkölcsi romlástól félti az apródokat, idegennek érezte magát az udvarban/.Bár testi ereje még a régi, elvesztette életkedvét.  Toldi már a halálra készül, amikor hírt kap a lovagi tornán győztes olaszról. Feltámad benne a  remény, hogy mégis szükség van hőstettekre, vitézi virtusra, de  a dicsőség csak az újabb kiábrándulást készíti elő. Az idillt az elégikus-tragikus szemlélet váltja fel. A központban az öreg bajnok összetett személyisége és belső konfliktusainak ábrázolása áll. Az események alárendelődnek a jellemábrázolásnak. Az emberi attitűdök, a lélekrajz elmélyült ábrázolása  a szöveget erősen lírizálttá teszi. Gyakoriak a a természeti világot és embert összekapcsoló tömörítő hatású metaforák.

             A Toldi estéje ugyanolyan hosszú, mint az első rész, de csak hat énekre tagolódik. Arany néhány jelenetet ábrázol részletesen.1. ének – a sírt ásó Toldihoz megérkezik a követ, 2.é. a Gyulafiak története, 3. ének- győzelem az olasz felett, 4. é. ünneplés, 5. é. gyilkosság, 6.é. Toldi halála. A királyhoz induló győztes Toldi hirtelen felindulásában ismét gyilkosságba esik.

Az apródok gúnydala  a palotában azt mutatja, hogy a személyében megtestesülő lovagi értékekre nem tart igényt a környezete. A felindulás és a kiábrándulás felőrli életerejét. A mű elején még méltósággal készült a maga választotta halálra, a végén egy szánandó és tehetetlen öregember halálos ágyát látjuk. Toldi a régi értékrendet képviseli, nagyszerű erényei vannak, de a szükségszerűen kiformálódó új világba nem tud beilleszkedni.

            Halálos ágyán felülemelkedve saját sorsán a nemzet  jövőjéről beszél a királlyal. Arany azt kutatja, milyen legyen a nemzeti magatartás a haladást jelentő idegen kultúrával szemben. Arany az értekezõ Széchenyi, Kölcsey és Kossuth nagy témáját: emberiség és nemzetiség dilemmáját fordítja le a vers nyelvére. A királyt nagy tervek fűtik: népét akarja civilizálni,  a művelt népek sorába emelni.  Az öreg Toldi nem képes megérteni Lajos célkitűzéseit. Arany egyik hőssel sem azonosul.Toldi alakja anakronisztikus, mert pusztulásra ítélt eszményeket képvisel. Nem alkalmazkodott környezetéhez, ez teszi alakját különccé.  Arany rezignációját a múlt vitathatalan értékeinek megsemmisülése váltotta ki, a jövő ezek hiánya miatt sem lehet eszményi.

 

 Lírája az 185o-es években

- 1849 után lírikus lett - pedig a közvetlen lírától idegenkedett - puritán, mandátumos költő /nemzeti megbizatása van/, szemérmes ... - még a szerelem sem tudta közvetlen szólásra bírni

- bizonytalanság, kiábrándultság, az igazság relativizálódása, az egyetemes történelmi célok elvesztése, nemzeti rabság, a haladás kérdésessége, feleslegesség érzése, egzisztenciális gondok

- "Hamlet-lelkűnek" mondta magát, az egyik legjobb Hamlet-fordítás

 

A Letészem a lantot (1850) 

- ars poeticai elemeket tartalmazó elégia, a kiégettség, vitalitásvesztés panasza

- két létállapotot szembesít benne a költõ: az értékben gazdag múltat és az értékszegény jelent

- 1.7. keretversszak- erőteljes felütés, előlegzi a konzekvenciát – a költői pálya megszakítása

- a központi kép a lant, a költészet jelképe

- 2-5. indoklás, a személyiségében bekövetkezett változás, értékvesztés, a lélek kiüresedése, a lélek ifjúságának elvesztése

- időszembesítő- múlt - ódai magasztalás, - jelen - kiábrándultság,elégico-ódának nevezte Arany

- 2. vsz.  táj - idilli képsor, teljesség

- 3-5. múlt eszményei - nemzetformáló költészet, a költőtárs Petőfi

- 6-7. jelenbeli költészete – „kísértet”/az egykori művekre alig emlékeztető/ ,”szemfedél” /búcsúversek a költészettől/, a közönség érdektelensége, saját lelke „fa” – halott, költészet „fonnyadó virág”- esztétikailag egyre értéktelenebb művek

 - Érdemes e költeményt összevetni Vörösmarty nagy apokaliptikus látomásával, az Elõszóval.

 

Kertben, 1851

- a kiinduló vershelyzet  köznapi életmozzanat, életkép, reális, tárgyias keret,

- látvány és reflexió váltogatása- fokozatosan jut el az élethelyzet értelmezéséhez, filozófiai gondolatokhoz

- lírai alany a költő,nyugodt, szemlélődő lelkiállapot, magányos „daru” „gerle”képe

- 2-4. külső esemény – halott fiatalasszony a szomszédban, szegény, nincsenek rokonok, - torz emberi viszonyok, cselédlány viselkedése – jelzi az árvára váró sorsot,

- 5. visszatér a kert, központi kép- befelé forduló magatartás, önirónia, a fákat gyógyítja, holott az emberek várnának segítségre– a részvét nélküli tárgyilagos közöny próbálgatása

- 6-7. általános gondolatok, a társadalmi állapot jellemzése , kiüresedett, elembertelenedett világ, pesszimista, ítélet mond egyszerre önmaga és az emberek felett,  a világ a halál kertje, „vén kertész, a halál”, dezillúzió

 

Visszatekintés, 1852

-35 éves - számvetés- kevert hangnem: önironikus elégia, létösszegző vers, vágyak és valóság ellentmondása, kudarcként látja az életét

- felütés - Én is éltem ... ironikus

- 1-2.vsz. határozatlan kijelentés, kérdés – a tartalmasnak tekintett élet nem valósult meg, küzdés, „sajka”- kiszolgáltatottság

- 3-4.vsz. – önvád, öngúny, az eszményi valóság kergetését és a sztoikus életvezetést egyaránt  mulasztásként, visszahúzódó gyávaságként éli meg

- 5. vsz. csúcspont – 4 állítás a remények megsemmisüléséről, fájdalmas nosztalgia, hiányérzet

- 6. halálvágy – az ifjúkori remények szertefoszlása után értelmetlennek érzett élet

- 7. zárlat – - az élet értékei elvesztek - ifjúság, boldogság, függetlenség, álmok - kiüresedett én

egy vigasz - szerelem, szeretet - család - nem ad kárpótlást, sors mostohasága + egyéni tévesztései a - befejezés nem illeszkedik szervesen az előzőekhez, tanító célzat, a szerelem-szeretet vigasza, sztoikus nyugalom

 

Õsszel (1850)

- elégia

- Homérosz – élénk, verőfényes, harmonikus, szilárd, értelmes világ

- a kelta bárd, Osszián művei a pusztulás, elveszett remények /szabadságharc bukása/, homályos, elégikus létélmény hordozói

- a refrén az ossziáni világ hívásának engedő lírai hőst mutat

 

A lejtõn (1857)

- elégikus hangnemű, dalszerű vers: értékszegény jelennel értékgazdag múltat állít szembe, egykor magasba tört, most azonban már lefelé vezet útja

- a fölütés Poe, amerikai romantikus költõ halál-versét, A holló címû híres költeményét idézi föl, utalva rá, hogy a halállal való szembenézés állapotát, az élet végéhez fûzõdõ bizonytalanságérzetet fejezi ki

- szöveg három fõ szóképének: az estének, a felhõnek és a lejtõnek a visszafordíthatatlanság, a kilátástalanság és a  helyrehozhatatlanság a hasonlítottja

 

Arany balladaköltészete

- A ballada népköltészeti és műköltészeti kisepikai műfaj, amely lírai és drámai elemeket is tartalmaz.  A műballada a romantika kedvelt műfaja volt (← népköltészetkultusz, kevert műfajok szeretete)

- Arany mintái – székely és skót  népballadák /T. Percy 1765. gyűjteménye/, Goethe és Schiller hatása, reformkori magyar műballadák /Kölcsey, Vörösmarty/

Arany figyelmét 

- a nemzeti költészet létrehozásának gondolata, 

- a korabeli minták, 

- és a tárgyias, áttételesebb önkifejezést kedvelő alkotói magatartás fordította a balladák felé.

A műfaj jellemzői - mindhárom műnem sajátosságai megtalálhatóak

– epikus -történetet mond el,

- drámai -dinamizmus, feszültség /kihagyásos, intenzitásnövelő cselekményvezetés/, a párbeszéd  megnövekedett súlya, a történetet szituációkkal jeleníti meg,

- lírai – a külső történések helyett a belső folyamatok ábrázolásán, a lelkiállapotuk bemutatásán van a hangsúly

„...természete a balladának [...], hogy nem a tényeket, hanem a tények hatását az érzelemvilágra, nem a szomorú történetet, hanem annak tragikumát fejezi ki, mennél erősebben.” ( Arany János)

A balladák csoportosítása tematikus és műfaji jellemzőik alapján:

- nemzeti balladák: a nemzeti éthosz élesztésének eszközei példát, eszményt, erkölcsi tanítást rendkívül népszerűek, A walesi bárdok, Szondi két apródja (a históriás énekek hagyományához kapcsolódó) 

A népies balladákban a népballadák születésének körülményeit is érzékelteti a szerző (közösségi együttlét teremtő ereje, babonás hiedelemvilág, pl. Tengeri-hántás ), az elbeszélés és a párbeszéd, közbeszólások váltogatásával, a párhuzamos vagy keretes szerkezet alkalmazásával pedig erősíti a hatást.

A bűn és bűnhődés problémája - legtöbb balladájában a romantikus dráma tragikumfelfogásával találkozunk: a tragikus vétket elkövető hősök a bűn súlya alatt megroppannak,   Arany  fájdalmát, szorongásait vetítette ki hőseiben, magyar Dosztojevszkijnek is nevezik; Ágnes asszony, Tengerihántás 

- romantikus ihletésűek – Tetemrehívás

- kísértetes - Hídavatás, Tengerihántás

 

Szerkezeti megoldás szerint:

- egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladák, - A walesi bárdok

- többszólamú – térben vagy időben párhuzamos történések – Szondi két apródja, V. László

- egyszólamú, de körkörös felépítésű /a befejezésben a kezdő képsor visszatér/ - Ágnes asszony

A balladákban megjelenő világrend, értékrend szerint:

a) az erkölcsi világrendet helyreállító - a bűnt büntetés követi, az erkölcs biztosítja élet és halál értelmes voltát: Szondi két apródja, Ágnes asszony, Tetemre hívás

b) bizonytalan erkölcsi világrendet mutató balladák: elszabadulnak a káosz erői, eltűnik a gondviselés, az egységes értékrend,megbomlik bűn és bűnhődés okszerű kapcsolata, az egyént felőrlik a lelki konfliktusok:Tengeri-hántás, Híd-avatás, Vörös Rébék

Arany balladakorszakai:

Nagykőrösi balladák :   Ágnes asszony, 1853

- a népéletből vett témájú lélektani ballada

- a gyilkosság utáni lelki folyamat érdekli - a gyilkosság balladai homályban

- refrén - részvét, megdöbbenés ...

- szerkezet

- Az első négy versszak tettének kitudódását meséli el. Ágnes asszony lepedõt mos, az emberek pedig kérdéseket tesznek föl neki. Ágnes asszony ekkor elsősorban még környezete ítéletétől fél.

- A következõ tömb/14 szakasz/ a szöveg leghosszabb része. A cellában magára marad szörnyű tettével, a börtön belső magányának jelképe, lelkiismeret-furdalása felőrli személyiségét, bűntudata a szennyes lepedő kimosására tevődik át. A büntetés kívül esik a jogon.

- A harmadik részben a mosás rögeszmés cselekménysora a lelki megtisztulás vágyát fejezi ki. A zárlat a felütés variánsa, mintegy állóképpé merevíti a kezdõ sorokban leírt képet.

- az elbeszélő a szenvedő embert látja hősében, viszonyulása a bírák szánalmában tükröződik vissza

 

Szondi két apródja

- 1552. Drégely ostroma, Szondi György védte 15o emberével a mintegy tízezer fős sereggel induló Ali budai pasa ellen

- cím – nem Szondi, hanem az apródok dilemmája áll a központban /Bach-korszak –passzív ellenállás, hűség a Szondi képviselte elvekehez, az anyagi hasznot elutasító puritán élet/

- szerkezet- 

1-2. expozíció: időpont, helyszín – emelkedett, ünnepélyes intonálás – magasan a füstölgő vár, a másik dombon a sírnál csendben térdeplő apródok, lent a győztes, élvezetekbe merült törökök

3. vsz.-tól végig párbeszéd

- többszólamú szerkezetű ballada, az apródok és a török követ párbeszéde két időt /fiúk -múlt, török – jelen/  és két értékrendet jelenít meg, az apródok rendíthetetlen monológja nemcsak a honvéd hősiességet érzékelteti, és az 5o-es évek magatartástípusát testesíti meg, hanem a szeretetben gyökerező hűséghez ragaszkodó tartást, önazonosságot is

- a követ más-más oldalról  próbálja manipulálni az apródokat /nyájas: „Szép úrfiak”, kérlelő, türelmetlen, fenyegető „vesszeje vár/ És börtöne kész Ali úrnak.”

 - a szolga közbevágásaival  jelenetekre tagolja az apródok  történetét /Szondi elutasítja a vár feladását, halálra készülés- a kincsek és paripák elpusztítása, végső harc/

- az apródok nyelve stílusában a XVI. századi magyar költészetet, históriás énekeket /archaizálás/, ugyanakkor a török szolga modora a XVI. századi török-perzsa keleties költészetet imitálja

- ótestamentumi, népi átok

- a nemzet sorsáért való aggódás, rendületlen hazaszeretet

 

Öregkori balladái /Őszikék/

 

Tengeri-hántás (1877)

- parasztballada, Dalos Eszti és Tuba Ferkó tragikus szerelme és sorsa, bűn és bűnhődés – a szégyenben maradt lány, Dalos Eszti öngyilkos, Tuba Ferkót kísérti kedvese emléke, holdkórosan felmászik a falu tornyára, szörnyethal

- Két elbeszélõt szerepeltet. Egyikük csak a keretnek tekinthetõ elsõ és utolsó versszakban szólal meg. A kereten belül a történet képezi az elsõ szólamot, és az elbeszélõ (a második

elbeszélõ) közbeiktatott kiszólása adja a másikat. A kereten belüli történet folyamán

az ellenszólam egyaránt olvasható a keretként szolgáló helyzet betű szerinti leírásának és a kereten

belüli történet metaforikus értelmezésének.

- a piros és a fekete az uralkodó alapszínek

 

Vörös Rébék - /varjú és boszorkány/ az elpusztíthatatlan Gonosz

Híd-avatás – a nagyváros csalódottjainak haláltánca 

 

Az Őszikék lírája

 

            Arany 1865-től elhallgatott, csak töredékek, papírszeletek születtek./Lánya halála, akadémiai elfoglaltsága, a kiegyezés után úgy érezte, idejét múlta az a költői magatartás, amit ő képviselt./A főtitkári robotból nyugállományba vonulva 1877-ben a Kapcsos Könyvbe, minden addiginál erősebb inspirációnak engedve,  45 lírai verset írt az év végéig saját kedvtelésére /összesen 56 mű/. A ciklus csak halála után látott nyomdafestéket. Életében mindössze tizenöt vers vált ismertté, ezeket barátai könyörögték el a  költõtõl. A Nyugat költõire várt igazi felfedezése. „Apáink más Arany Jánost olvastak, mint mi. – szögezte le Kosztolányi 1917-ben. – Övék volt az epikus, a fiatal, a nyugodt. Miénk a lírikus, az öreg, az ideges.”

 

Epilogus (1877)

- epilógus = gör.lat. lezárás, befejezés, végszó

- végső számvetés, életművét lezárultnak tekintő, értelmező utószó

- önszemlélete elégikus-önironikus, póztalan

- szerk. – ismétlődő sor - 3 rész - múlt, jelen, jövő - időszembesítő

- I .múlt- élet= országút metafora, - pesti élet képei, modern nagyvárosi élet kifejezései /őt irigységre sohasem késztető külsőleges rangok, vagyon... – önmagát az út szélén baktató helyzetébe képzeli :irónia, derű, elégedett lelkiállapot, sztoikus elhúzódás, belső függetlenség, apró szépségek /megőrzött fogékonyság az élet igazi értékei iránt/, belső erkölcsi fölény, vándor motívum,

- II. jelen -6-1o. hiányérzet – a kívülről jövő elismerés nem érdekli,  belső kétely, önvád /állandó kételkedés munkái értékében, félbehagyott művek/

- Nessus – a heves lelki gyötrelem megidézése

- III. 11-15. a jövő lehetőségei – álmok, vágyak beteljesületlensége /a Nagyszalontára visszaköltözésről lánya halálakor mondott le, haláláig az Akadémia szolgálati lakásában élt/

- verszárlat – más a forma is, 5 soros, „már késő” - megtört lelkiállapot, fáradnak, daltalannak látja magát, egész életében kötelességeinek élő „rab madár” volt

- őszintén ír a feladatok robotjában leélt élet keserűségeiről,

szerénységre, munkára, felelősségre, kötelességekre ösztönző magatartása a polgári értékrendet képviselte egy dzsentroid, címkórságban, magyarkodásban, csak üzletekben gondolkodó világban

- verselés egyszerű : hangsúlyos, felező nyolcasok, a harmadik sor megtörik

 

Mindvégig (1877)

- Az Õszikéknek talán a legjelentõsebb lírai szövege, ars poetica és létösszegző vers egyszerre

- lant - kulcsszó- utalás a Letészem a lantot vershelyzetére, de most felszólítja magát a munkára

- önmegszólítás, halálra készülődés

2-4.jó-rossz elfogadása -

5-6. új lírai törekvések, más "hangköre"- nem élménylíra, a külső valóság  mellett minden lelki tartalom, fásult lelkiállapota, az élet megmaradt szépségeinek felfedezése is a költészet tárgya lehet7. megváltozott kor - de te mond

- az elégikus hangnem szelíd derűvel, szomorkás, rezignált életörömmel társul

- Arany János az öntörvényű líra egyik legteljesebb megvalósítója irodalmunkban. Az első modern költő volt. A Mindvégig záró kérdésében és önfelszólításában a nagy mûvész saját belsõ függetlenségét szegezte szembe az idegen korral.

 

Naturam furca expellas (1877)

- A cím Horatiustól vett idézet: „őstermészetet űzz villával, visszafut úgyis...”

- 12 soros életkép - gyermekkori élmény /tökharang készítése/, a harangnak közösségi funkciója van

- hangtalan harangszó - kép a költészetére, önironiukus kicsinyítés

- csattanó - az eszményeken túljutott öreg költõ ragaszkodását mesterségéhez

 

Tamburás öreg úr (1877)

Az elõzõ vershez hasonlóan ez is az Õszikék írójának helyzetét járja körül, „pompás zsánerkép”,

 

Kategória: irodalom témavázlatok | Hozzáadta: tanár | Tag-ek(kulcsszavak): Arany
Megtekintések száma: 2248 | Feltöltések: 0