- a Nyugat emblematikus figurája, 1906. Új versek – a modern magyar költészet kezdete

- új szemléletmódot, ennek megfelelően új kifejezőeszközöket hozott

- látnok költő szerep ( a világ metafizikai titkaiba pillantó költő) – fr. szimbolizmus (Baudelaire) ösztönzése, magyar előzményei Vörösmarty látomásszerű nyelv, Vajda János hatása (elátkozott költő szerepe)

- újszerű beszédmód – kifejtetlen, utalásszerű, intenzív képek (jelképei először publicisztikájában fogalmazódnak meg) - a korabeli lírában szokatlan

 -vitalizmus – életvágy, a személyiség  és az élet teljességét és gazdagságát igényelte, az élet drámaiságának kifejezője (létharc-versek)

- a vers életdokumentum, a szubjektum élményvilága fontosabb a műnél - F. Nietzsche /1844-19oo/

felfokozott személyiség, küldetéstudat, a lírai én mítikus felnagyítása (romantikus énköltészet hagyománya) – Ki vagyok én?- a szerelemben, a nemzetben, Istennel, a halállal való viszonyban

az individum sokarcúsága, a heterogén elemekből álló modern személyiség megjelenése

Életútja: 1877. november 22., Érmindszent – Nagykároly (piaristák) – Zilah (Üzenet egykori iskolámba; első megjelent verse: Március 20; 1896-ban) – Debrecen (jog, újságírás; Versek, 1899) – Nagyvárad (Szabadság, Nagyváradi Napló, Mihályi Rozália csókja; Még egyszer c. második kötete 1903-ban; Léda) – Párizs („a szép ámulások szent városa”, 1904) – 1905, Budapest (Budapesti Napló) – 1908, Nyugat, Holnap – 1912: szakítás Lédával – 1915: Csinszka – 1919. január 27.

kötetek, ciklusok:

kötetkompozíció - ciklusok (Baudelaire: A romlás virágai – tudatosan követte),

I. A kibontakozás évei 

Új versek  (1906)

„E versek mind-mind Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta őket.”

                A magyar ugaron

                Léda asszony zsoltárai

                A daloló Páris

              Szűz ormok vándora – új életérzések

A kötetet záró vers – Új vizeken járok

- tematikus-motivikus költő

Bizonyos motívumok, témakörök az életmű egészében jelen vannak (magyarság versek, létharc versek, ars poetica érvényű költemények, istenes versek), más motívumok (kuruc versek, Léda versek, látomásszerű tájversek, a pénz motívum) csak meghatározott korszakokban bukkannak föl.

Vér és Arany  (1907)

A kéj és a pénz (lírai megjelenése újdonság)

A szecesszióra jellemző halál-téma

Ciklusai: A Halál rokona,  A magyar Messiások, Az ős Kaján, Mi urunk: a Pénz,

                A Léda arany-szobra, A Holnap elébe

Az Illés szekerén (1908)

A középpontban új témák: az istenes versek és a forradalmi szerepvállalás

Ciklusai: A Sion-hegy alatt, A téli Magyarország, Léda ajkai között, Az utca éneke, Halálvirág a csók, Hideg király országában, A muszáj Herkules

Szeretném, ha szeretnének (1909)

Új: a kuruc-versek  – sajátos szerepjáték

A Léda-versek ciklusa: A Hágár oltára

Az istenes versek: Rendben van, Úristen

A Minden-Titkok versei (1910) összegző, minden motívumkör

A első pályaszakasz költői beszédmódjának jellemzői:

intenzív, látomásos képiség:

·         szokatlan metaforák „Véres-hús-kapcsok óvnak” (Vad szirttetőn állunk)

·         egyéni szóalkotás – „Sejtelem-csók minden dalom” (A Szajna-partján)

·         allegória – „A lelkem ódon, babonás vár” (A vár fehér asszonya)

·         allegória és szimbólum közti – Harc a Nagyúrral (pénz); A fekete zongora – „Élet melódiája”, „vak mestere” (Sors); Az ős Kaján (költészet, mámor, halál)

a konkrét vershelyzet felszámolása – a helyszínek, események szimbolikussá válnak

a vers beszélőjének és szereplőinek kiemelése a mindennapi viszonyok közül - mítizálás

legjellegzetesebb  poétikai eljárása  az egyszerű alakzatok: ellentét, halmozás, fokozás, ismétlődés - dinamizál

stílusszintézis

szimbolista  – ösztönözte a francia líra, de más

o   képei mítikusan megelevenítenek, látomásszerűek, nem fordíthatók le fogalmi szintre,irracionális, titokszerű, jelképes tárgyi elemek, fiktív idő, tér – jelképes, látomásos táj= lelki táj /A Tisza-parton…/, szimbolikus motívumrendszert alkotnak képei, sokat nagybetűvel, a költő is mítikus küzdelem része- nővel, istennel …

·         egyéniség, művészet szabadsága, öntörvényűsége, (↔ Baudelaire: a költői én korlátozottsága, személyesség háttérbe)

·         eltér a szépség önelvűségét valló franciáktól , hogy erőteljes társadalmi, politikai, erkölcsi ítéletet mond, harc új ideákért, igazságokért, új hitért – amiról a NYE-i modernség lemondott

·         nem jellemző rá (↔ Baudelaire) a formakultusz, virtuozitás, a kötött formák pl. szonett alkalmazása

szecessziós – a szürke hétköznapisággal szemben – egzotikus, különleges témák,: könny, halál, erotika, dekorativitás, szereplíra, önfeltárulkozás vágya

·         életérzésének összetevői (az elvágyódás, a halál-problematika, a szerelemfelfogás),, korai verseinek színvilága (arany, fekete), Lédával a bálban

·         impresszionizmus - Párizsban járt az Ősz

expresszionizmus és szürrealizmus - háborúellenes versek

·         egyéni költői nyelv – kuruc kor, Biblia, neologizmusok /képzők, szóösszetételek/

·         ellipszis – kötőszó elhagyás,- ismétlések – anafora – sor eleje,

·         ,- dinamizmus- igék, igenevek- paradoxonok,

·         kevert ritmus – váltakozva magyaros, ütemhangsúlyos és időmértékes

II. középső korszak (1912-1914)

A menekülő Élet (1912)

A magunk szerelme ()

Ki látott engem? (1914)

A három kötet közös jellemzője, hogy a forradalmi téma erőteljessé válik, s átalakul a költői nyelv:

a látomásos képalkotás és az esztétizáló dekorativitás háttérbe szorulása

– expresszionista drámaiság

-  egyszerűsödő, realisztikusabb nyelv, ua. szürrealisztikus képek, váratlan képzettársítások, nyelv, félhosszú vers váltja fel a rövid verset, dísztelenebbé válik a stílus,

– erősödik az archaikus-biblikus hang, feldúsul a szöveg a bibliai utalásokkal

– nő a névszók aránya (nominális stílus)

III. Háborúellenes költészete 

A halottak élén (1918)

A fő téma a háború, az úttévesztés

Új téma és hang: a Csinszka-szerelem

Az utolsó hajók (1923)

Ady motívumkörei

Ars poetica

Ady  eszménye: a közéleti költő, aki vállalja a váteszszerepet is, aki tragikus pillanatokban küldetést teljesít („mégis-morál”)

·         Góg és Magóg fia vagyok én, 19o5  - prológus, nyitóvers, minden kötet élén vezérvers, programvers

„Mégis győztes, mégis új és magyar”

·         Új vizeken járok (1905) „Én nem leszek a szürkék hegedőse”

·         Önarcképe: A Hortobágy poétája (a puszta Adynál az elmaradottság szimbóluma) : „halálra, borra, nőre” „piszkos, gatyás, bamba”

·         A küldetés vállalása és teljesíthetetlensége: „Ezerszer Messiások a magyar Messiások.” A magyar Messiások

·         Hunn, új legenda- 1913-ban – HATVANY LAJOS bíráló szavaira válaszul – írja

Törvényalkotó költőnek tudja magát: „Voltom, se végem nem lehet enyhe szabály.”

Nem „irodalmi író”: „Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga.”

·         A „művészmagány” költeménye„Ezért minden: önkínzás, ének / Szeretném, hogyha szeretnének”

·         Az alkotófolyamat, az írás tematizálása – a XX. században válik témává

Búgnak a tárnák

magyarság-versei

Nemzetféltés – ostorozó indulat és gyöngéd, meghatott szeretet

·         A magyar Ugaron - Az ‘Új versek’ ciklusai közül a legtöbb vitát, a legtöbb ellenérzést váltotta ki.  

nem táj — látomás; együtt: hiperbola (képtelenül túlzó) és parabola (példázat))

1–2. vsz.: a költői én cselekszik: gázolok, ismerem, lehajlok

3–4. vsz.: az Ugar a „cselekvő”: lehúz, altat, befed

A ciklus gondolati–tartalmi egységét az Ugar szinonimái adják: A Hortobágy poétája , A Tisza-parton,

·         A lelkek temetője

Hazaszeretete, hűsége: A föl-földobott kő

Én nem vagyok magyar?          

                „Az én magyarságom

                  Mindennél keserűbb,

                  Mindennél igazabb.”

·         A nemzethalál réme: „kik nem magvak a Jövőnek, / Mindig azok, akik kihullnak.” (Az idő rostájában)

·          A sorscsapásoknak az életösztönt növelő szerepe s az önbírálat szavai a Nekünk Mohács kell  „fordított himnusz”-ában

·         A sorsközösség felismerése: „hiszen magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad” (Magyar jakobinus dala)

Léda-versek

- Új versek ajánlása – valódi, nagy szenvedély– őszinteség, felnőtt kapcsolat, testiség, dekadencia, diszharmonikus – erkölcstelennek, túlment a romantika szerelemfelfogásán – a XX. sz. legfájdalmasabb tapasztalata – a szerelem nem lehet élet-megváltás, a legszorosabb emberi kapcsolat sem harmonikus

- a legmodernebb – férfi és nő kapcsolata – önzés, harc, a másikban önkeresés - mélyen bennegyökerezik a XIX. század második felétől megjelenő szerelemfelfogás hagyományában

A vár fehér asszonya, 19o5         - Léda hoz életet

Örök harc és nász - drámai létharc, nem állapotszerű leírás, kerülte a reflexivitást is – az élményt, mint lelki aktust alkotta újra

Héja-nász az avaron, 19o5

Gyorsuló mozgás: útra kelünk – megyünk – szállunk – űzve szállunk; az út vége: – „Valahol az őszben megállunk”  és „lehullunk az őszi avaron.”

Lédával a bálban (1907.): -  haláltánc-motívum, - különös pár – szerelem, szenvedély súlya, fekete jelző- az idillel az igazi szenvedély tragikumát állítja szembe

Elbocsátó szép üzenet, 1912

- Vajda: Harminc év múlva - általa teremtett

Lédában is csak önmagát szerette: sok szerelmes verse: „magamimádó önmagam imája”

Párizs-versek

- legtöbbször a magyar valósággal,összehasonlítva Párizs az élet, a művészet jelképe,

Párizsban járt az ősz (1906.)

verlaine-i chanson-típusú dal

Párizs az én Bakonyom

„Jöhetnek: Páris szivén fekszem,

Rejtve, kábultan és szabadon.

Hunnia új szegénylegényét

Őrzi nevetve

S beszórja virággal a Bakony.”

Létharc-versek

·         pénz-versek

csak az első két kötetben ciklust, a nagy életakarat része. – kozmikus méretű küzdelem hőseként jelenik meg, a „ felfokozott élet” nietzschei programját valósítaná meg. Elérhetetlenek a célok, rendkívüliek az akadályok.

 - A pénz az emberi kiteljesedés kizárólagos forrása, az élet princípiuma.

- a nyugati irodalomban a realista regényben, mindenekelõtt Balzac mûveiben vált elõször mûvészi témává, a magyar irodalomban Ady költészetében.

Harc a Nagyúrral

- mítikus szörny,létharc – Élet partja

lírai alany – drámai félpárbeszéd – érvek tehetség, vágyak, szépség,>< süket közöny, könyörgés, reménytelen harc

Vér és arany

„Nekem egyforma, az én fülemnek,

Ha kéj liheg vagy kín hörög,

Vér csurran vagy arany csörög.”

halál-versek

– éppúgy fakad a szecesszió élményéből: felfokozott életvágy, a teljes életre ösztönző erő, mint a századelő céltalanságából, a törtségérzetből.

A Halál rokona

Sírni, sírni, sírni

Jó Csönd-herceg előtt, 19o6.

Kocsi-út az éjszakában

A modern ember létélménye:

„Minden egész eltörött”

A befolyásolhatalan sors képe:

„Fut velem egy rossz szekér”

Az ős Kaján (1907.)

- a magyar lét csak önpusztítás, kábulat árán

- belső harc

- létösszegző, minden motívum benne

Kuruc-versek

                Helyzetdalok, szerepjátékok

Bujdosó kuruc rigmusa

Sípja régi babonának

Forradalmi költészete

Társadalomkritikája: A grófi szérűn

A szolidaritás versei: Küldöm a frigy-ládát, Csák Máté földjén, Álmodik a nyomor, Proletár fiú verse

Minden újat akarás dicsérete: A tűz csiholója

                Cikke: Petőfi nem alkuszik

A forradalom elkerülhetetlenségének tudata: Rengj csak föld, Új tavaszi seregszemle

Rohanunk a forradalomba

Istenes versei

- Az Illés szekerén kötetben először- 1912-ig minden kötetben ciklust alkotnak- egyszerre hatott rá Nietzsche ker. ellenessége, a pozitivizmus ateista korszelleme és az újvallásosság /Baudelaire, Verlaine, Tolsztoj/ - XX. század embere sem mondhat le arról, hogy választ keressen az élet végsõ értelmére

 - a tételes vallásokban nem hitt

 – nem Istennel küzdött, mint Balassi, hanem Istenért – a megnyugvásért, bizonyosságért - sok rokon elem, ua. a kálvinista perlekedő, közvetlen hang

műfajokra rájátszás – ima, zsoltár

bibliai hagyomány – bibliai történetek evokálása, biblikus nyelv

A Sion-hegy alatt, 19o8

Menekülés az Úrhoz     „Batyum a legsúlyosabb Nincsen,

                Utam: a nagy Nihil, a Semmi,

                A sorsom: menni, menni, menni

                S az Álmom: az Isten.”

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Lírája a világháború idején

- eltűnik a távlatos jövő, az utolsó években már cikkekben sem foglalkozott politikával

- Ady – sok kortársától eltérően – az első pillanatától elutasította a vérontást

- Ő egyetlen borzalmas folyamatnak látta a háborút; a háború: „nagy Tivornya”,  „véres ájulás”

      Versei dísztelenebbé, puritánabbá válnak

A háború kitörésének éjszakája baljós vízió: Emlékezés egy nyár-éjszakára

Az eltévedt lovas (1914)

Látomásos tájvers, félelmetes, kísérteties hangulat; – ősz, süket csönd, vak köd, kozmikus magány

Minden „Csupa vérzés, csupa titok,

Csupa nyomások, csupa ősök, / Csupa erdők és nádasok, /Csupa hajdani eszelősök”

Csak múlt és jelen van, jövő nincsen a versben

Örök a köd s az eltévedés

értékőrzés - Ember az embertelenségben, 1916.

1916. román támadás, szülőföldje pusztulása

román barátai is ellene – Octavian Goga

a legnagyobb próbatétel – megmaradni magyarnak, embernek

A Csinszka-versek

a másik megtartó érték – a szerelem – menedék a világ elől, idealizált, csendes szeretet, elcsitult bensőség, megértés, egyszerű, puritán eszköztár, népdalszerű forma, Csinszka személyisége meg sem jelenik

- többségük inkább tűnik az életbe kapaszkodás hol hálás, hol könyörgő gesztusának, mint szerelmes versnek: „Világok pusztulásán / Ősi vad, kit rettenet / Űz, érkeztem meg hozzád / S várok riadtan veled” (Őrizem a szemed, 1916), „Tarts meg engem, míg szögek vernek, / Véres szivemmel, megbénultan, / Mégis csak tegnapi embernek” (De ha mégis?, 1918). Az utóbbi versnek már a címe is - ez a hiányos, félbeszakított mondat - kételyt, bizonytalanságot, félelmet és ugyanakkor a sorssal szembenéző dacot jelez.

utolsó verse - Üdvözlet a győzőnek, 1918.nov.

Jászi eredménytelen tárgyalásai, Erdély elvesztése

Ady – úgy érzem magam, mint Vörösmarty, amikor A vén cigányt írta – utolsó nyilvános szereplés

utolsó verse – fájdalmas, a nemzet, a magyarság féltése