Nyitólap » Fájlok » magyar » irodalom témavázlatok |
2011-10-09, 2:29 PM | |
Kosztolányi Dezső (1885–1936) „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és
magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb élménye, melyhez nincs
fogható. … Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán.
Naponta sokszor gondolok erre. Éppannyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és
meghalok.” ·
lírikus, prózaíró, műfordító, esszéíró,
nyelvművelő ·
a Nyugat első nemzedékének poétikai szempontból
legkorszerűbb alakja ·
"homo aestheticus" -távol állt Ady
vátesz-költő küldetéstudatától és Babits "homo moralis" attitűdjétől ·
agnoszticizmus
·
szerepek - "nincs komolyabb dolog a
játéknál"„homo ludens” (= játékos,
játszó ember) is Élete: ·
Szabadka, 1885- "ott, ahol nincs semmi
esmény, csak bor, kártya és mély-mély szomorúság, a lélek élete
meghatványozódik." ·
nagyapja KOSZTOLÁNYI ÁGOSTON (KOSSUTH katonája) ·
apja KOSZTOLÁNYI ÁRPÁD (szabadkai
iskolaigazgató) ·
anyja BRENNER EULÁLIA ·
barátja, unokatestvére BRENNER JÓZSEF = CSÁTH
GÉZA (1887–1919) ·
19o3. BTK –magyar-német - Négyesy stílusgyakorlatok, diáktársai BABITS,
JUHÁSZ GYULA bécsi egyetem /Freud/, ·
indulástól, 19o8-tól a Nyugat munkatársa ·
felesége HARMOS ILONA (1913) ·
1921. Pesti Hírlap munkatársa – nyelvművelő
cikkek - a nyelv nem eszközjellegű – maga a realitás, a közösség emlékezetét,
tapasztalatait testesíti meg – nincs a nyelven kívüli tapasztalat ·
1929. A Toll körkérdést intézett az írókhoz: mit
jelent Ady számukra: Kosztolányi szerint
Ady költészete időszerűtlen, az általa képviselt magatartás visszautalja őt a
XIX. századba (lásd messianizmus, költészetének politikai jellege). Elutasítja
szerelmi költészetét, mely nem újszerű, hanem mélyen konvencionális. Bírálólag
szól Ady ún. nyelvteremtő zsenijéről, rámutat arra, hogy az Ady-kultusz gátat emel a magyar líra fejlődése elé ·
elszigetelt -ua. Márai Sándor, József Attila
barátsága ·
1933-tól betegség ·
1935. Radákovich Mária Művei: Verseskötetei ·
Négy fal között (1907; ADY kritikája: „ő
irodalmi író”), ·
A szegény kisgyermek panaszai (1910; „szereplíra ·
Kenyér és bor (1920; benne: Boldog, szomorú
dal), ·
Számadás (1935 Regényei ·
Nero, a véres költő (1922) – a dilettáns rajza ·
Pacsirta (1924) – Sárszeg, Vajkay Ákos ·
Aranysárkány (1925) ·
Édes Anna (1926) Két elbeszélésfüzér: Esti Kornél (1925–1936) Tengerszem 1936, Műfordítások: 1913. Modern költők /17 ország, 1o2 költő bemutatása -
fordítás= újraalkotás Thomas Mann műveinek fordítója A szegény
kisgyermek panaszai, 191o. - a XX.sz.-i líra talán legsikeresebb kötete, 32-ről 63
versre bővítette később - szereplíra -a gyermek , egységes világkép,
rácsodálkozás a világra, a teljesség szimbóluma, - modern líra - személyiség önkifejezése, autonómiája, a
belső lelki élet felnagyítása - stílusirányzatok: szecesszió (nyelv), impresszionizmus
(pillanatnyi benyomások), szimbolizmus expresszionizmus (A napraforgó, mint az
őrült) Mostan színes tintákról – imp- színek.,szinesztéziák
szimb., szecessziós indázó képek-
dekorativitás, intim hétköznapi pillanatok, szinesztéziák - a gyerek színeket
akar = művészet – gyermeki nézőpont -
akarok, túlzás, halmozás Boldog, szomorú
dal (1917) ·
(a vers címében is ellentét) ·
Az indító kép, mint BERZSENYInél („Van kies
szőlőm, van …”) – leltározás – 10 „van” ·
az érett férfikorba lépő költő számvetése ·
tematikusan 2 rész – de kötőszó A beérkezettség öröme, elégedettsége, látszat-nyugalma
és hiányérzete (l. de !!) A rímelés szokatlan („borom is van”– „szomorítsam”),
játékos, könnyed („jó takaróm” – „jót akarom”) „Itthon vagyok, itt e világban, S már nem vagyok
otthon az égben.” Számadás, 1935 ·
Eszmei-világképi szempontból a halál és a
szenvedés problémaköre kerül előtérbe, a leltárkészítés és összegzés igényével,
a semmivel való küzdelemmel, az egyéniség és a személyiség védelmével,
megismételhetetlen egyediségének hirdetésével. ·
Utolsó évei nagy költészetének néhány motívuma:
a részvét, az élet egyszeriségének tudata, a világ szépségeinek áhítatos
újrafelfedezése, szembenézés a Költő a huszadik
században - szinte minden kortárs polemizált vele - József Attila
‘Ars poetica’-ja is - az én
hangsúlyozása– nem önmagába zárt személyiségről, hanem a világra és a másik
ember iránt nyitott énről, melynek jelentőségét egyedisége és
megismételhetetlensége adja. - a manipulálható tömegember, tömegkultusz elleni
tiltakozás Őszi reggeli – ősz időtoposz (halálközeliség, élet végessége),
csendélet - felütés – ezt mutató nvm - szemlélődő, leíró rész –– 6 sor leírás –ősz - gyümölcsöstál - alapmetafora -
gyümölcs-drágakő- gyümölcs= vers - hangszimbolika – sötét-smaragd – msh torlódás = súlyos,
tündöklő – ajakkerekítéses - lírai önreflexió – A pompa ez…- ősz gazdagsága + a
beszélő szituáltsága - halálközeliség pozitív, értékgazdag képek, metaforák, jelzők - az élet
túlcsorduló szépsége, áhitat, részvétlen a természet - rezignált elfogadás Halotti beszéd,
1933 ·
allúzió, utalás – HB/Pray –kódex, első
nyelvemlékünk/+ felütés verskezdet és végén a megszólítás is „Szerelmes brátim”
·
műfaj -ünnepi gyászbeszéd- nyelvi hagyomány -
modernizálása évszázadokat von össze, ·
beszédhelyzet?- búcsúztató beszéd ·
az erdetiben a hangsúly az isteni teremtésen,
bűnbeesésen ·
itt a mindennapiságon- antihős, élete
hétköznapisága, egyszerűség, intimitások ,önirónia, önrészvét ·
központi gondolat: "Ilyen az ember. Egyedüli
példány”- az ember önmagában való értékessége,
megismételhetetlen egyedisége, minden ember halála pótolhatatlan -
individualitása, vitalitása érték ·
képek az egyediségre – szentség, kincs,
fénymetafora ·
a Nyugat első nemzedékének vívmánya az
individuum felfedezése, féltése /más, mint Ady - ·
zárlat a népmesék motívumát, állandó nyelvi
fordulatát használja– egyszerűség, időtlenné általánosít, játékos Márai: Halotti beszéd, Kányádi Sándor: Visszafojtott
szavak a Házsongárdban Hajnali részegség(1933) ·
rapszodikus, hossszú, vallomás, összetett,
töredékesség – gondolkodás ritmusa ·
hasonló versek – Vörösmarty: Gondolatok a
könyvtárban, Petőfi: Egy gondolatL ·
étösszegző, filozófiai tartalmú vers; a
zaklatott lelkiállapotot a változó hosszúságú sorok jelzik ·
cím- illumináció, megvilágosodás lelkiállapota ·
szerkezet: I. Logodi utca - hétköznapi, csűnya,
értékszegény, hiány, kiszolgáltatottság elgépiesedett, vegetatív lét -
a hétköznapiság- rossz mindennapiság, életundor II. ég - egyik alapmotívuma=
örök, idő, szakrális jelképe - felülemelkedés - a
sötétségből kibomló hajnali kékség - a természet és a művészet segítségével -
létezésöröm, életáhitat, az ünnep,
esztétikai életérzés - másik alapmotívum - gyermeki
érzés -égi ünnep - csodálat, végtelen mindenség III. visszatérés – ellentétek – hétköznapiság,
látomásosság, föld-ég, mindennapi idő-örökkévalóság Milyen kérdésekre keres
választ?- az egyén véges életének értelme - himnikus hálaadás- vallásos
utalások , szakrális frazeológia- a földig hajlás - a penitencia, a bűnbánat
gesztusa hálaadás - benedicto - mindent
megköszönés Ének a semmiről ·
a kötet utolsó darabja ·
magányos szembenézés- hősiesség - saját lényegét
a pusztulás elfogadásában, elviselésében Az életet, a szenvedést, a halált elviselni mindenkinek
magának kell, még akkor is, ha a múlt példái paradox módon éppen a "de nem
felelnek, úgy felelnek” gondolata jegyében segítenek. Esti Kornél (1925–36) ·
Két elbeszélésfüzér ·
indítás - Dantera játszik rá - Már túljártem sz
életem felén…-iskolatárs, E. elfelejtett írni, de élt, az író nyárspolgár lett
…, de egy napon születtek, összetéveszthetők - alakmás, hasonmás - énjének a
régi része, amit a fiatalkorral eltemetett, az író alteregója, kedvenc hős ·
freudizmus - énrétegek, romantika - kettős én, -
a személyiség kiismerhetetlen sokszínűsége ·
nézőpontok váltogatása - ·
szerkezet - ciklus, emlékezések, apróságok ,
groteszk történetek pl. az első csók, Barchoba - József Attila , egy boldog
pillanat, töredékesség A villamosutazás (= maga az élet), Az utolsó fölolvasás
(művészet, valóság, meghalás) A bolgár kalauz (a IX. fejezet)A megértés esélye: vigasz
a másik embernek Édes Anna (1926) ·
A regényidő: 1919-20, a kommün bukását követő
hónapok Budapesten, ezen belül Anna - kilenc hónapközelmúlt eseményei, napra
pontos leírás pl. román megszállás emlékei év –Horthy bevonulása, Trianon - a
döbbenet, kiírni magából ·
A két keretfejezetben: a mindenkori és
mindenféle politikát elutasító ironizált szemléletmód , szóbeszéd,
viszonylagosság ·
a tudatalatti erők ( FREUD!) A szereplők: A címszereplő, Anna csak a 6. fejezetben jelenik meg, előbb
gondos írói környezetrajz – késleltetett fokozás Anna a lelkében megtört, sokáig hibátlanul
robotoló, s egyszer – váratlanul – „fellázadó gép”; ösztönlény,
feldolgozhatatlan tapasztalatait nagyobb
intenzitással éli meg. Bábként, önkínzó módon tűri sorsát, de a sértések,
megaláztatások halmozódnak benne; nem menekülhet (Ficsor nem engedi, hogy
fölmondjon, Vizyné nem engedi, hogy férjhez menjen, a csábító cserben hagyja, nem veszi emberszámba) A bírósági tárgyaláson Anna tétlen szereplő 1900-ban született, sorsa – talán – a századot példázza Vizyné Édes Anna első számú kínzója Boldogtalan
élete fő gondja a cseléd Fogalma sincs
róla, hogy ő is ember Vizy jelentéktelen,
hitvány figura, Ficsor a mindenkori köpönyegforgató, spion, alázatoskodó
prototípusa Jancsi úrfi felelőtlen,
kíméletlen élvhajhász (mint Katona József Ottója) nagy szerepe van Anna tragédiájában Moviszter szavai az író szavai: „Csak Péter és Pál van.
Emberek vannak. Nincs emberiség.” Annáról: „Nem
úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak
belőle. Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele.” Kosztolányi véleménye: az úr és szolga viszonya mindkét
fél számára embertelenítő | |
Kategória: irodalom témavázlatok | Hozzáadta: tanár
| Tag-ek(kulcsszavak): | |
Megtekintések száma: 6342 | Feltöltések: 0 |