realizmus (‘reális’, ‘valóságos’)

·         stílusirányzat (nem átfogó korstílus), a romantikával párhuzamosan

·         művészi ábrázolásmód a festészetben és  (próza)irodalomban ( poétikájának alapja: a művészet a valóság visszatükrözése (mimetikus =utánzás), meghaladhatatlan a világ valóságossága

·         Kezdete: az 1830-as évek (Balzac, Stendhal és Gogol fellépése)

·         A festészetben: a barbizoni iskola tájképfestői   http://hu.wikipedia.org/wiki/Barbizoni_iskola

·         továbbvitele – naturalizmus (Zola,

 a realizmus szellemi háttere

·         szaktudományok kialakulása - rendszerezés, megfigyelés - biológia, politikai gazdaságtan

·         pozitivizmus (lat. adott, tényleges)

 realista regény

·         előzmény: felvilágosodás - igazságigény és moralizáló szándék pl. Diderot - a részletező, hiteles társadalomrajznak is jelentőséget tulajdonított, Rameau unokaöccse (1761-62)

A francia realizmus

 Stendhal /1783-1842/

„Az emberi lélek ellentétes motívumainak egyidejű bemu­ tatá­ sá­ val megteremtette az ún. analitikus illetve lélektani regényt.” (Veres András)
Eredeti neve: Henri Beyle
(171 írói álneve volt – Stendhal an­ nak a brandenburgi kisvárosnak a neve, melyben az Itá­ lia-szerelmes Winckelmann született)
Gyerekként kiváló matematikus, ifjan Napóleon tisztje; a harmincas években diplomata (Civita Vecchiában)

1830. Vörös és fekete

1838. A pármai kolostor

·         Romantikusnak tartotta magát – s fôhôseiben romantikus szemé­ lyiségeket teremt –, de valós társadalomrajzot ad

·         Stílusa világos, szenvtelen, már-már hideg, a tárgyilagos közlés megszállottja (írás elôtt Napóleon törvénykönyvét olvasgatta)

 Vörös és fekete (1830)

A cím: -színszimbolika, két karrier - hadsereg, papság, rulett ,siker és a balszerencse, élet-halál

 egyéb jelképek - kék - szabadság színe, létra - először is a magasban - olvas

alcím - Krónika 183o-ból - megírás és olvasás egyidejűsége – hitelesség, valószerűség →R - valóságábrázolása, az 1815-től kezdődő restauráció kora /183o-ig társadalmát részletesen / - királypárti ariszt. + polg. kap. fejlődés

A regény mottója: „Az igazságot, a kíméletlen igaz­ságot!”
A regény ötlete, forrása: a Törvényszéki Újság tudó­ sítása

elbeszélő - mint egy szereplő, maga is ismeri a Verrier-t, liberális gondolkozású, értelmezi a történteket, mottók- realista regényelmélete - tükör

 téma – A fôhôs, Julien Sorel rejtélyes, hallatlan becsvágyó, érzékeny, szegény, tehetséges ember.

a karrierért vállalja a képmutatást, a „fordí­tott-Tartuffe” szerepet, megtanul bánni a rossz, érték­telen külvilággal; jobbik énjét álarc mögé rejti. Sze­rel­me is a tudatos és céltudatos ember szerelme
Halála elôtt talál önmagára
J.S. apja, testvérei - meggazdagodott, polgárosuló parasztok, műveletlenek, durvák - gyűlölik,  a magasban olvas,  az apja lelöki majdnem /a fűrészgép a fontos/ J.

célja? -messzebbre- a plébános, Chélan abbé- megtanítja latinul – házitanító- szeretőjévé, de Rénalnét, Besancon /bözanszon/papnevelde – az igazgató titkári állást de la Mole márkinál – hamar nagyvilági ember- leleplezi – V.-ben lelövi- halálra ítélik

 műfaj-  karrierregény = a társadalmi érvényesülés lehetőségeit- feltörekvő magányos plebejus hős, fontos hogy nagyon fiatal - próbatételek sora, közben kiismeri az életet, megtanul bánni az emberekkel

lázadó – de nem áll szemben a kora értékrendjével- Julien Sorel  nem izolált én /szentimentalizmus bensőségessége, romantika lázadása/ elfogadja, a külvilág érvényesülésének terepe

lélektani -analitikus regény - a modern lélekábrázoló regény megteremtője - folytonos önelemzés - fő eszköze a belső monológ /egyenes vagy függő beszédben/ érzelmek boncolgatása, összetett, kevert érzelmek

 regényidő – 5 év – 19 é.-23 é. kivégzik - lineáris

 jellemzik könyvei – szerepek

 –, Napóleon- Szent Ilona-i naplója, életstratégiáját, Napóleon az ideálja, a semmiből naggyá emelkedett, akaraterő

- rousseaui (Rousseau Vallomásai )- önérzetes, szabadságvágy, érzelmes, érzékeny- öntörvényű lelkiség

 - tartuffe-i - szerepjátszásra, képmutatásra kényszerül undorítja a környezete - mégis mindent megtervez, a tehetség csak így érvényesülhet, álcázás /fordított T. - tisztában van hitványságával/-ua. mindig elárulja magát

- Don Juan – szerelmi hódítás - eszköz

 regénytér - 3  lépcső / a fr. társadalom 3 helyszíne Verrieres /verjer/ Besancon /bözanszon/- Párizs – V.

 1. Verrieres /verjer/  - a kisváros adta lehetőségek,

Baljós elôjelek Verrièresben, mikor a polgár­ mester­ hez menet betér a templomba: szorong, újság­ darab egy kivégzésrôl – Louis Jeurel (hasonló név), vért lát kimenet
- de Renal polgármester - polgárosodó vidéki nemes /előkelő, üres, unalmas/ pénzéhes, lelkiismeretlen - elbocsátja Chelan abbét, amikor fogadja Appert ellenőrt,   vetélkedése Valenoddal ,sznobizmusból fogadja fel házitanítónak,

-19 éves - van benne valami sebezhetőség, félszeg, gyerekes - elsírja magát,amikor de Renalné meglátja /3o éves, gazdag, tapasztalatlan/

- házitanító - a pleb. felem. első állomása ,önélrzetes,  gőg - a cselédekkel nem eszik,

- gyanakvás, ellenségesnek lát mindent - megnyerő külső

- azzal tűnt fel, hogy kívülről tudja az Újszövetséget - tekintélyt szerez a házban, később Verrierben versengve hívják meg, senki nem tud latinul, mégis ünneplik - nehezen kommunikálnak, csak az önállótlanság, másolás a fontos

- nem vallásos - de az egyházi karrier képzelhető el számára /bemegy a templomba a polg.mesterék előtt /,

- titkolnia kell bonapartizmusát, a szabadelvű könyvkereskedőtől csak álnéven kölcsönözhet, a a gyerekeket sem szereti -mégis jó nevelő

- nem elégszik meg a kis emelkedéssel - visszautasítja Elisa, a szobalány házassági ajánlatát, Fouqué /fakereskedő barátja/ is üzlettársává fogadná

- a szerelem is csak eszköz - Vergy - birtok-  a fiatalasszony most lesz először szerelmes, anyai érzéseket ébreszt benne - gondoskodik róla

- becsüli finomságát, nemcsak a pénzről beszél, csodálja önérzetességét ,Julien először fél, hogy csak a paraszti szeretőt látja benne,

- mindent feláldoz, - bűntudat, mélyen vallásos, ua. merész találékonysága, bátorsága

- bejuttatja a díszőrségbe, - a szobalány árulja el, Valenod küldi a névtelen leveleket

a távozás lehetősvé teszi a további emelkedést - utolsó szenvedélyes éjszaka

- Valenod újgazdag, korrupt, aljas - szegényházi rabok, éneklés, mindennek az ára a fontos, J. undor/ - kitúrja de Renalt - polgármester, megyei prefektus lesz

 2. Besancon  (itt tanul, itt van börtönben, itt végzik ki)

- Chélan beajánlja, papnevelde, nagyváros

- szeminárium - Pirard abbé - janzenistának tartják, megszereti őszinteségéért, tehetségéért, valami szikrát lát benne

- szeminaristák képmutatók, parasztok pénzéhségből, vagy skizmákkal büszkélkednek- tehetséges - a tudást ártalmasnak /voltarianus/, végig eretneknek tartják, a tartuffeség igazi magasiskolája, de folyton lelepleződik, naivitás, - Frilaire abbé /Pirard jezsuita ellensége/ az utolsó előtti helyre teszi a vizsgán

- őt küldi Pirard a besanconi püspökhöz - élvezi Julien műáveltségét, maga is kiváló humanista, egy Vergiliust ajándékoz neki - de ua. Frilaire-t pártfogolja

- tisztelik, barátja ajándéka /szarvas, vaddisznó/ miatt gazdagnak nézik

- Pirard abbé - ajánlja majd be de La Mole márkihoz

- papság - pénz, hatalom, /De la Mole unokaöccse püspök/ intrikák - kevés igazán

tiszteletre méltó - Chélan abbé, Pirard abbé - janzenisták - szigorú, mély vallásosság, mind apapótló szerepben

3. Párizs

- arisztokrata körök - öltözködés, udvariasság,  - egyszerre csodálja és megveti őket,

- unalom - kerülnek minden poltikai, irodalmi témát, félnek - hazugságokban élnek

- hamar dandyként - párbaj a lovaggal - bátor

- akikben több érték van, azok fedezik fel - de La Mole - művelt, ravasz, gátlástalan ő is

- nélkülözhetetlenné teszi magát, az összeesküvésben is felhasználja rendkívüli memóriáját /strassburgi küldetés/

- Mathilde - gőgös, különc,múlt iránti rajongása-  Bonifác, középkori ős, a királyné szeretője,  kockázat,

- Altamira gróf imponál neki /halálraítélt/ , - levert forradalom, iszonyodott a vértől - J.- egy új Dantont lát benne /ő Voltaire-t olvas/- az őszinteségére figyel fel, elmeséli, hogy leesett a lóról

- romantikus szélsőségek között mozgó, kalandvágy,

- töprengései, napóleoni stratégia, létra , gyanakvás - pisztolyokat,  először csak a hódítás imponál nek i- majdnem elveszti - egy látszat szerelemmel tudja csak visszahódítani,

- szerelem - nemcsak ködös érzelmek - ész, akarat szerepe- dac, hiúság, tudatos szerepjátszás, résen levő ellenfelek

- lelepleződést bátran - felajánlja a látszat öngyilkosságot

- minden lehetne belőle - törvénytelen származás ötlete, tiszti rang, név

 befejezés

- de Renalné levele, féltékenység, vallási őrület, tönkreteszi  - az asszony a bigott gyóntatója hatása alatt írja később a leleplező levelet- le akarja lőni a fiatalság mindent vagy semmit hevessége

- Mathilde megmenthetné - elutasítja

- most boldog - de Renalné iránti szerelme /látogatja az asszony/ - az anyát, biztonságot is jelentette, ezért is megrázó az árulása

- lehull a képmutatás - az érvényesülésnek a szerep, az erkölcsi eltorzulás az ára - ua. belső érzékenység, erkölcsileg rombol - a világ börtön

- öngyilkosság a beszéde - nem tudják megbocsátani az ambícióit, Valenod az esküdtbíróság elnöke, már megkapta a prefektusi kinevezést

- Mathilde színpadiasan eltemeti a fejét,teátrálisan pénzt szór a temetésen,  de Renalné 3 nap múlva utána hal

- a társadalmi törvényeket elfogadva érvényesül - szükségszerű, hogy be kell mocskolódnia, dezillúzió - kiábrándul, kilép az életből

A cselekmény: sikeresen teljesített próbatételek (me­mó­ ria, Elisa visszautasítása, Rènalné keze, Fouquet aján­ ata, királyi látogatás, névtelen levél, stb.) után a szerepjátszás vége, azonosul önmagával
A börtönben, a halál közelében megismeri az igazi  sze­relmet. (Stendhal kétféle szerelmet ismer: a szen­ve­délyes wertherit , s a hiú, hódítani akaró Don Juan-it)
szerelmei:

·         de Rènalné: érett asszony, befelé forduló, vallásos; természetes ártatlanság jellemzi; férjét unja, valódi szerelmet sosem érzett iránta; tartóz­ kodó, passzív, szelíd, szerény, „hagyo­ mányos”; majd: szenvedé­ lyesen ôszinte, bátor, leleményes

·         Mathilde: fiatal lány, lázad a környezete és a forma­ ságok ellen, szeret a veszéllyel játszani, kez­ de­ mé­ nyezô, aktív, vad, gôgös, „modern”, csele­ ke­ detei el­ túl­ zottak, színpadiasak, újra s újra meg kell hódí­ tani, Julien sikere a képmutatás sikere, a „feladat” teljesítése

Az elbeszélő viszonya Julien Sorelhez:
Bár fölmutatja a főhős jellemének tartuffe-i vonásait, alapvetően rokonszenvvel kíséri Julien útkeresését. Fölismerteti vele életkudarcát, de megadja neki a megvilágosodás lehetőségét és kegyelmét, amikor a kivégzés előtti hajnalon besüt cellájába a felkelő Nap.

Stendhal  realizmusa

- téma - társadalom - értékesebb ember ütközése

- helyszín

- szereplők - realista

                   - romantikus

- stílusa - lényegretörő, világos, logikus

Balzac (1799–1850):

         Goriot apó (1834)

1841. Emberi színjáték - regényciklus  - azonos szereplőkre épülő, egymással összefüggő regények, embertípusok leltárát

- egyetlen regényfolyamba kora társadalmát, erkölcseit, filozófiáját

- 85 készült el, 2-3ooo hős,

- aggályosan pontos - utcák, emberek - a regény olyan legyen, mint az élet, a valóság riválisa

- külső elbeszélő - maga csodálkozik, hogy hőse felbukkan

visszatérő motívumok

- a pénz - /Stendhalnál még nem/ - minden mozgatórugója, család, szerelem, művészet prostituálódása

- szenvedély - kivételes hősök, az életerő, akarat, vágy írója

- szerelem - uo. mint a pénz- a férfiak törtetésből, érdekből, nők - gazdagságért, örömökért

ua. nem ítélkezik, nem moralizál

hősei - cinikusak, elfogadják a társadalom képmutatását

Gustave Flaubert: Bovaryné

(1821–1880)                           (1857)

      A francia próza talán legnagyobb mestere

      Sajátos prózaritmus – a lélegzés ritmusa szerint

      Hallatlan műgond (cédulázás) és beleélés (egy oldalt olykor nyolc napig írt); az írói lelkiismeretesség legendája.  Műgondja a l’art pour l’art íróiéval rokon

  Romantikus és realista regényeket írt

               Salammbo (1863) c. történelmi regényének témája a karthagói zsoldos-háború

             Az Érzelmek iskolája (1869) főhősei Fréderic Moreau és Madame Arnoux – egy nemzedék érzelmi, erkölcsi, társadalmi történetét adja

„Milyen lassan múlik az idő – életünk oly üres, hogy nincs miből kiábrándulnunk.”

             Szent Antal megkísértése (1874) monológja költői próza

            Bouvard és Pecuchet (1881) befe-jezetlen regénye a tudományba belekon-tárkodó ostobákat, a század tudományimádatát – s magát a tudományt is – gúnyolja

  „Legfőbb alkotói elve az impassibilité, a szenvtelenség: az írónak nem szabad személyével részt vennie a műben; önmagából nem szabad semmit sem belevinnie; … csak ábrázolni szabad, tárgyilagosan, szenvtelenül.”(Szerb A.)

 Bovaryné

   Emma Bovary „a meg nem értett asszony”, „akit megfertőz a század betegsége”, a romantikus elvágyódás; magányossága, szenvedélyessége hozzá méltatlan férj és szeretők (Rodolphe és Léon) karjaiba űzi; lázadó hős és áldozat 

 A regény helyszínei: Normandia, Yonville, Rouen

          Ideje: a harmincas évek és a negyvenes évek első fele

         A regény alcíme: Vidéki erkölcsök

         A valós társadalomrajzot adó regény kritikájának célpontja: a progresszivitását elvesztő, önelégült, félművelt polgár

     Mint a Don Quijote a lovagregényeket, a Bovaryné a romantikát búcsúztatja

A Bovaryné realista jegyei

·         értékrendek – a polgári és a romantikus értékek – konfliktusa

·         A tér- és időszerkezet a realista normák szerinti (Lajos Fülöp kora, tipikussá emelt fiktív helyszínek); háttér–előtér időszerkezet

·         A cselekmény életrajz, többnyire időrend szerint, a valóság tükörképe, a leírások megvilágító szerepe

·         A regényhősök társadalmi típusok

·         Az elbeszélő fókusza kezdetben Charles diáktársáé, majd az „átélt beszéd” a hős gondolkodását imitálja

·         Törekvés az ábrázolásban a szenvtelenségre (tárgyilagosságra)

 Tanítványa:  Guy de Maupassant  (1850-1893)

Szűkszavúságával túltesz mesterén, egy-egy szóval, utalással teremt atmoszférát

Bemutatkozása: a Gömböc (1880)

Leghíresebb regénye: Bel ami (1885) karrierregény (4 hónap alatt 27 kiadás)

Une vie (= Egy élet, magyarul: Egy asszony élete) (1883) c. regé­nyét Tolsztoj a világirodalom egyik legszebb alkotásának tartotta

Egymásba fogódzó háromszáz novellája széles társadalmi keresztmetszet, pl. Az ékszer, Ékszerek, Két jó barát