Színház- és drámatörténet

3. A francia klasszicista dráma bemutatása Molière egy szabadon választott műve alapján 

A FRANCIA KLASSZICIZMUS

·         17. század második fele, Franciaország, XIV. Lajos (Napkirály) uralkodása (1643-1715) alatt bontakozott ki (Európába többi részén barokk hódít)

·         lat. ’classicus’ szóból – jelentése: első osztályba tartozó → olyan művészek vagy művek, melyek legkiválóbbak és utánzásra érdemesek (görög és római műalkotások)

·         XIV. Lajos uralkodói érdeke: rend, nyugalom, ésszerűség → ezeket az erényeket kérte számon művészein is

·         valószerűség, ésszerűség, áttekinthető szerkezet, belső harmónia

A FRANCIA KLASSZICISTA DRÁMA

·         arisztokratikus színház (közönsége az arisztokrácia)

·         cselekménye egyszerű, egy vonalon halad előre, lélekelemző természetű

·         nem szenvedélyesek a hősök, hanem kötelességtudatuk erős

·         hármas egység (a dráma egy helyszínen és körülbelül egy nap alatt lejátszódó eseménysora egyetlen cselekményszál mentén bontakozzon ki, kitérők és epizódok nélkül) – Nicolas Boileau: Ars Poetica című versében fogalmazta meg (Arisztotelész félreértésén alapuló teória)

·         színház: fedett, függönyt használtak, felvonásokra tagolódott, nők is játszottak, de mellőzték díszleteket

·         drámák verses formájúak (alexandrinus, 12 szótagos, magyarra hat és feles jambusokban)

·         tragédiaíró: Corneille (1606-1684) – 1636: Cid, Racine (1639-1699) – 1670: Berenice, 1677: Phaedra, komédiaíró: Molière (1622-1673)

MOLIERE(1622-1673)

·         Hatott rá Terentius és Plautus (római komédiaírók), a commedia dell’arte és a farce.

Ø  commedia dell’arte = olasz rögtönzéses vígjáték – cselekmény vázlathoz szereplők rögtönöznek, szereplők állandó jellemek, típusok pl. zsugori kalmár, fösvény, gyámoltalan szerelmesek…– jellemkomikum jellemzi

Ø  farce = francia vásári komédia, helyzetkomikum jellemző rá, amelynek általában alapja félreértés vagy személycsere

·         hármas egység, józanság, verses forma – klasszicista elemek művészetében

·         az érdekli, ami embertől, kortól, helytől független – egy-egy örök embertípus (a csábító /Don Juan/, a hipochonder /Képzelt beteg/, álszent /Tartuffe/, fösvény)

A KLASSZICIZMUSRA  NEM JELLEMZŐ: vígjátékok (komédia elvileg másodrendű műfaj), köznépnek is tetszeni akar (nemcsak udvarnak), olyan műfajokból is merít, amik nem előkelőek(commedia dell’arte és francia farce)

·         M. célja – kora tükre és kritikája legyen → provokatív karikatúrák, kíméletlenül nevetségessé (istentelen szabadgondolkodónak tartották (gyönyörködtetés  (= a néző megnevettetése), tanítás (a bűnök leleplezésével az emberek jobbítása)

·         A komikum forrása: eltérés a józan mértéktõl - másnak, többnek  akar látszani, mint ami - értékhiány lelepleződése

·         Moliere-nél - a jellemkomikum áll a központban - nevetségességük alapja a természetességtől, ésszerűségtől való eltérés, rögeszmés hősök, a józan eszét veszíti el, mindent tönkretesz,

TARTUFFE (1664, 1669)

·         1664. Tartuffe ősbemutatója, másnap betiltották, 3 év múlva átdolgozott változatát – szintén betiltották, 1669. február 5. – király engedélyével bemutatták, majd nyomtatásban is megjelent

A francia klasszicizmus jellemzői a műben

·         szereplők: polgárok (csak tragédiában szerepelhettek nemesek, komédia szereplői a polgárok)

·         hármas egység érvényesül: 1 főszál (Tartuffe ármánykodása és leleplezése), kb. 1 nap, Orgon háza

·         öt felvonás pontosan követi dramaturgiai egységeket:

Cléante a rezonőr (= az író szócsöve, az író gondolatait képviseli) – racionális, érvel, próbálja meggyőzni Orgont

CSELEKMÉNYSZERKEZET

·         késleltetés

1. felvonás – Tartuffe-ről szól (Pernelle asszony és Orgon mellette, Damis és Dorine ellene, Cléante összegez)

3. felvonás – csak ekkor jelenik meg Tartuffe → feszültségteremtés, befogadó nem tudja, kinek adjon igazat DE szereplők fokozatos színre lépése irányítja, befolyásolja tényezőt – szereplők jellemének megismerése!

·         konfliktusok – itt is késleltetés, dráma végig feszültségben: (csírában mind első felvonásban, és ezek majd sorra bontakoznak ki a dráma folyamán)

·         párhuzamos szerkesztés

Elmira 2 szerelmi vallomása,

I. és V. felvonás – az V. felvonásban Pernelle asszony színre lép, és Orgonnak úgy kell győzködnie anyját, mint ahogy őt győzködték az I. felvonásban

A mű első 4 felvonásából tragédia következne logikusan – miért lett mégis komédia?

 műfaj konvenciói és közönség elvárásai szerint komédia (polgárok szerepelnek benne)

uralkodónak (Napkirálynak) való kedveskedés: deus ex machina – uralkodó a megoldás

Lehetséges értelmezése: 

·         „álarc”- viselés, képmutatás  - az udvari előmenetel egzisztenciális kérdés

Ø  Orgon is álarcként használja a jámborságot – a társadalmi ranglétrán nem jutott előre, házassága boldogtalan

Ø  Tartuffe stratégiai okokból színészkedik – hogy meggazdagodjon és kielégítse vágyait

Ø  Cleante – rezonőr – felismeri mindkettejük álszentségét (Descartes Értekezés a módszerről (1637) – a józan ész segíségével ítéljünk, meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól, Cleante helyes szemlélete ellenére sem tehet semmit, csak a király tudja elérni, hogy minden jóra forduljon

·         valóságos világ erői tehetetlenek a tartuffe-i alakkal, és a hiszékenység és a naivitás nagy gondot okozhat a világban (valóságban nincs deus ex machina, csak a fikcióban

Spiró György (1946–): Az imposztor (1982)