4. Egy szabadon választott Shakespeare- dráma elemzése

 

William Shakespeare /1564-1616/

"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő" /Ahogy tetszik/

a reneszánsz kor drámaíró óriása – 37 darab

 

1. Az Erzsébet-kori  Anglia

- Tudor-korszak - korforduló –kereskedelem, ipar fejl., egyházreform (VIII. Henrik)

- a hirtelen gyors gazdasági-társadalmi átalakulás ledöntötte a régi életkereteket - zaklatott kor - drámai téma: féktelen hatalomvágy, indulatok, tehetségen, akaraton múló felemelkedés, gátlástalan önérvényesítés

– 1558- 16o3-ig Erzsébet

- 1588. II. Fülöp Győzhetetlen Armadájának veresége 

- London /2oo ooo-es/ világváros

 

2. Shakespeare élete (1564-1616)

1564. Stratford on Avon

- vándorszínész

1590    első színházi sikerei

1599    a Globe főrészvényese

Pályája

az angol színház

– 1576. Londonban az első állandó színház - kétes foglalkozásuk miatt nők nem, csak fiúszínészek, minden délután más darab ment

- nézők összetétele rendkívül heterogén volt, az udvar és a csőcselék egyaránt

Dramaturgiai következménye: Olyan drámát kellett írni, mely a közönség minden rétegét kielégíti. A Hamlet esetében a bosszúdráma, a kísértettragédia keveredik a filozófiai drámával.

 - az előadást szünet nélkül, egyhuzamban játsszák, 

- embermagasságú emelvényen a színpad, a galériák közönsége is jól láthassa – erkély,

- világítás nincs – du. játszanak, díszlet el sem férne, függöny sincs, szavak festik a helyszínt, keltik a hangulatot „Most van az éjnek rémjáró szaka...”

 

a Shakespeare korabeli Angliában az irodalom vezető műneme a dráma

Sokféle hagyományból merít

a) előzménye, kiindulópontja a középkori színjátszás (s nem az antik tragédia) A középkori színjátszás epizódok sorozatát mutatja be, nincs hangulati egység, nincs sűrítés, nincs kiélezett konfliktus

- A középkori drámából veszi át tér és idő szabad kezelését, az epizodikusan dramatizálható cselekmény ,a hangulati ellentételezést és a hangnemek kevertségét: tragikus fenség és durva komikum 

b) Senecatól veszi át a nagymonológokra való építkezést;

c) Kortársai közül Kyd: Spanyol tragédia című műve, mint bosszúdráma a Hamlet előképének tekinthető. Marlowe-tól veszi át a nagyformátumú hősökre való építkezést és a verselést, a blank verse-t.

 

Első magyar fordítói: Kazinczy, Döbrentei Gábor. A teljes magyar Shakespeare megalkotásának terve a reformkoré (Arany, Petofi, Vörösmarty)

 

Romeo és Júlia, 1595

forrás – vándortéma - véletlenek ,a balvégzetű szerelmespár sorsa közismert bestseller volt /Ovidius,Dante, Boccaccio/,

téma:

- szenvedélyek : szerelem (Romeo, Júlia), gyűlölet (Tybalt), barátság,önfeláldozás (Mercutio) - reneszánsz érzelmek, szabadságvágy, teljességvágy a szerelemben, ami minden áldozatot megér - végig tisztán maradnak, minden próbát kiállnak, a végzet pusztítja el őket

műfaj: szerelmi tragédia - csak a végén komorul el

szerkezete - utókor osztotta felvonásokra, színekre, de megfelel a klasszikus drámaszerkezetnek is

 

Cselekményszerkezet:

- konfliktus – nem a torzsalkodó családok vagy a fiatalok és öregek között (a szülők nem tudnak a fiatalok titokban kötött házasságáról, a fiatalok nem tudják érdekeiket képviselni (Júlia és Capulet vitája)

- A drámavilág kora olyan átmeneti időszak, amelyben már jelen vannak a személyes szabadság és önmegvalósítás reneszánsz értékei. („Csak neved ellenségem, nem magad. / S te önmagad

vagy és nem Montague.” – Júlia) Érvényesülésüket azonban gátolja a középkori hagyomány. (Pethőné Nagy Csilla)

- párhuzamok

- véletlenek (báli meghívó, Lőrinc barát levele nem érkezik meg, Romeo korán ér a kriptába)

- előreutalások

I.Expozíció - I. felvonás- drámai alaphelyzet - előkészíti a szerelmesek egymásra találását

- színhely a polgári Verona

3x motívumismétlés – párbaj,

- herceg parancsa - halál a rendbontókra

1.5. bonyodalom a bállal indul

a szerelem 3 változata

1. Romeo – petrarkista, szenvelgő melankóliája, sóhajtozik – komikus – Róza affektáló,

2. Páris – gyakorlatias, a papának udvarol, opportunista

3. Romeo és Júlia az igazi – egyszerre valóságos és misztikus, magasztos, önző, odaadó, csoda -

 

II.felvonás  (bonyodalom kezdete)- a fellobanó szerelem után az egymásra találás

2.2.   erkélyjelenet

- Júlia rajongó gyakorlatiassága

- Romeo - álmodozó, rajongó, költői képek

- Lőrinc barát összeadja őket– ifjúság követelőző vágya – ismeri a természet erejét

 

III. 1. a tragikus fordulatok

- Tybalt gyűlölete éppoly irracionális, mint a szerelem

- Mercutiot  felháborítja R. látszólagos gyávasága

- Romeo Tybaltot öli meg - ha Mercutiót elárulná, a szerelmét is ugyanúgy elhagyná,

– halál vár Romeora, ha visszatér

3.2. - Júlia - 3 órás asszony - a dajka megint mellébeszél, Tybalt halálhíre - ellentétes érzések - felnőtté válás 

3.5. R. és J. búcsúja – J. balsejtelme

4.1. Júlia Lőrinc baráthoz -  Lőrinc - álompor – terve – Romeo így megszöktetheti

4.2. otthoni viselkedése – engedelmes lánynak –

5.1. Romeo a halálhírre mérget vásárol - patikárius - szegény értelmiségi, tiltott dolgokat árul nyomorában - elkésett Lőrinc barát értesítése - véletlenek sora vezet a tragikus végkifejlethez

5.3. temető - Parist  Romeo párbajban megöli,

Tetőpont: Kriptajelenet (Rómeó és Júlia halála)

halottnak hiszi Júliát – méreg, Júlia egy tőrrel utána

Megoldás: a herceg előtt kibékül a két család

- a szerencse forgandó

 

jellemek:

Júlia - naiv gyermeklányból áldozatot hozó asszonnyá

Romeo - szándéka ellenére - bálba, Tybalt, Paris megölése

Tybalt - ő is idealista, indulata kamaszos bizonytalanságból fakadó túlzás

dajka - komikus karakter - a szerelem alsóbb szférái - életvidám testiség, a tragédiával nem tud megbarátkozni –

 

Műfaji kevertség,  a hangnem sokszínűsége 

- A humor, az irónia és a pátosz egyaránt előfordul. 

- A beszéd stílusa szorosan kapcsolódik a szereplőkhöz. A többszólamúságra jellemző továbbá,

- hogy az igényes közönséget kiszolgáló választékosság és a tömegigényre is figyelő erotika, illetve vaskos, sziporkázó szójáték egyaránt jelen van nyelvében

Bernstein West side story, Segall Love story, Zefirelli

 

Hamlet, 16o1.

- nagytragédia

- bűnügyi történet – van egy fondorlatos, bűnjel nélküli gyilkosság , a fő konfliktus Hamlet és Claudius között

ismétlődés - ua. a helyzetben különböző emberi magatartásformákat

a/ bosszú :Fortinbras /H. apja az apját győzte le - ezért indul Dánia ellen/, Leartes - Polonius halálát - gondolkodás nélkül teljesítik kötelességüket,

 Hamlet - eltérő- halogatja a bosszút

b/ barátság: Hamlet - Horatio

Hamlet - Rosencrantz és Guildenstern

c/ szerelem: Hamlet-Ophelia, Claudius-Gertrud

 

szerkezet

az expozíció (I. felv.): Hamlet értesül apja erőszakos és rút haláláról

a bonyodalom (II-IV. felv.): Hamlet és Claudius egymás titkait fürkészik 

– a valódi konfliktus Hamletben zajlik

végkifejlet: Hamlet cselekszik

drámai alaphelyzet

- már előtte létrejön

I.1.- mellékszereplőkkel indul - Helsingőr - királyi vár előtti őrök- szellem - hátborzongató - Horatio - egyetemi társ, barát, bízik benne

I.2. trónterem - Claudius - új király

- bejelenti nászát Gertrudisszal - külső fenyegetés - Fortinbras fenyegeti az országot

érvei: logikus, mindenki elfogadja az új királyt

- Hamlet monológja - öngyilkosságot fontolgat - mily unott, üres,/Nyomasztó nékem e világi üzlet!

Horatio hozza a szellemről a hírt

"Kizökkent az idő;- ó kárhozat!

Hogy én születtem helyretolni azt"- a kizökkent időt, a világ rendjét visszaállítani, nem a bosszún töpreng - az igazságot akarja tudni , Claudius gyilkos, trónbitorló - de ebben biztosnak kell lennie

II. felvonás - bonyodalom - konfliktusok - Polonius híre - H. szerelmi őrületbe, lányát kémkedésre

- Rozenkrantz és Guildenstern - átlát rajtuk,a király hivatta őket, utána kémkednek,

itt születik a terv- a színészekkel eljátszatja a gyilkosságot

III. felvonás- tetőpont - krízis

- Hamlet nagymonológja "Lenni vagy nem lenni…"

öngyilkosság - életunt,- félelem a halál utánitól -

- Hamlet-Ophelia –nincs esély a boldogságra

Egérfogó a darab címe - a király otthagyja az előadást, lelepleződik

 

IV. felvonás- tragikus kifejlet

IV/1. palota - a király meggyőzi a királynét - H. veszedelmes, a nép szereti, el kell távolítani

IV/2. Hamlet - R. és G. - szivacs metafora - kegy, majd kifacsarják - a hatalmat kiszolgáló kisemberek 

IV/5. Ophélia megőrült apja halála miatt uo. tiszta, nem tudja elviselni apja halálát, - rokon lélek, Hamlet igazi társa lehetne

Leartes bosszút liheg - oldalán a néppel, titokban temették el apját

IV/6. Hamlet levele Horatiohoz

- kalóztámadás - H. bátor

IV/7. király rábeszéli Leartest - párviadalt -

-          Leartes is lealjasodik - mérgezett tőr

Ophelia öngyilkossága- újabb tragikus esemény

 

V. felvonás- végkifejlet

V/1. sírásók - komikum - abszurd - halál-motívum

Leartes - Hamlet - együtt a sírba - kibillen passzivitásából, szerette O.-t

anyja iszik a mérgezett borból, elcserélik a kardot - Leartes halála előtt elárulja

Hamlet csak ekkor szúrja le a királyt

Horatio követni akarja - lebeszéli

Fortinbras megbecsülése - nagy király vált volna belőle

Hamlet 

– titokzatos, problematikus, modern személyiség, öntörvényű, szuverén szellem – botrányt okoz, közokiratot hamisít, öl - csupa szeszély, indulat és gondolat

- kritikus elme, a tragédiahősök között az egyetlen értelmiségi

- magányos hős - körülötte csupa árulás, aljasság - apja halálával a világ rendjébe vetett hite inog meg, Claudiusszal a romlottság jutott uralomra

- anyját is azért faggatja - miért árulta el apját - lehet, hogy a királyné ártatlan?

-  tanulástól, szerelemtől eltiltott, infantilis udvaroncságra ítélt, trónjától elütött

-  önmaga előtt is tagadja szerelmét, hatalomvágyát

- nevelődéstörténet – egy fiatalember felnő, megismeri az életet, megvalósítja magát és meghal

- „Dánia börtön” – Claudius maga mellett akarja tudni – a tankönyvektől el van zárva, szerelemtől is /Polonius ellenzi/, infantilis udvaroncságra ítélt trónörökös, örökségétől is elütik

- környezete – méregkeverők /C., anyja/, besúgók /P./, helyezkedők /R. és G./ - féltékeny, felháborodott /anyja semmibe veszi férje halálát/,

- a szellem feladatot – de bizonyíték kell

- késlekedése - nem egy bosszúálló típus - terhes neki

- filozofálásra való hajlama - minden hiábavaló, mulandó, világundorból fakad, van-e értelme bármilyen tettnek