20. Téma: A gazdasági növekedés és a környezetkárosítás összefüggései, - érettségi témakörök 2012 - társadalomismeret - Fájlkatalógus - matt
Nyitólap » Fájlok » társadalomismeret » érettségi témakörök 2012

20. Téma: A gazdasági növekedés és a környezetkárosítás összefüggései,
2012-04-19, 10:39 PM

20. Téma: A gazdasági növekedés és a környezetkárosítás összefüggései, a károkozás

leküzdésének módjai . A fenntartható fejlődés mint gazdasági, társadalmi, politikai cél.

 

Milyen globális problémák vannak Földünkön? Melyiknek milyen okai vannak?

 

Milyen tevékenységek okozzák  az ábrán bemutatott környezetkárosítást? A környezetkárosító tevékenységek megszüntetése milyen globális problémákat oldana meg illetve mélyítene el?

A világ népességének alakulása 1960-2004-ig

(forrás: NTK, Általános társadalom-földrajz, 177)

 Hogyan alakul Földünk népessége? Milyen problémákat okoz a népességrobbanás?

 

  


A vlág népességének alakulása 500 és 2150 között

Mit jelent a fenntarthatóság mérésének az eszköze, az ökológiai lábnyom?

 

Ökológiai lábnyom (Ecological Footprint)



 

Állapítsa meg, mely folyamatot vázol fel a szerző! Állapítsa meg, hogyan értékeli a szerző az 1945 előtti bevándorlást! Foglalja össze, mely érveket hoz fel a bevándorlással kapcsolatos veszélyeket illetően!

 

„E bevándorlási hullám [az 1945 előtti] földrajzi eredete igen változatos volt, mennyisége pedig elenyésző hazánk össznépességéhez képest. Az ily módon beolvadó kultúra, jobban mondva kultúrák összessége gazdagította a miénket. Igaz, a külföldiek érkezése itt-ott negatív reakciókat váltott ki a munkanélküliségtől fenyegetett hazai munkások körében, s megjelent néhány idegengyűlölettől áthatott írás is. De összességükben ezek a jelenségek szórványosak voltak. E csoportok fokozatosan teljes mértékben, különösebb probléma nélkül asszimilálódtak, a folyamatnak csak annyi nyoma maradt, amennyivel gazdagították közösségi életünket, egyébként pedig elfogadták életviteli szabályainkat, magukévá tették kultúránkat.”

 

 „E helyzetnek [az 1950 utáni bevándorlás] két olyan sajátossága volt, amely különbözött a korábbiaktól: a bevándorlók egyetlen földrajzi zónából jöttek, és egy illegális bevándorlási hullámot vontak magukkal – az ebben az újabb hullámban érkezőket azonban már nem a francia közösségbe való tartozás vágya hajtotta, hanem csak az, hogy elmeneküljenek a szegénységből, a munkanélküliségből, és valahol máshol, végső esetben bárhol, kedvezőbb  életkörülményeket találjanak. …A Maghreb-országokból és Nyugat-Afrikából érkezők viszont egyetlen kultúrkörbe tartoznak, és egyetlen vallást – az iszlámot – követik, saját identitásukat makacsul őrzik, és semmi módon nem hajlandók a görög-római-zsidó-keresztény kultúrába, a mi kultúránkba beépülni.”

„Hol van már a század eleji lengyel meg olasz bevándorlók megható igyekezete, hogy beépüljenek afrancia társadalomba, melyet visszaemlékezéseikben egységes, meleg, toleráns közösségként írnak le? Hogy kívánatos-e nekünk ez az új orientáció, arról nem kérdezték meg a francia népet. A demokrácia szabályaival ellentétben senki sem volt kíváncsi rá, mi a véleménye a jövőjét alapvetően meghatározó folyamatról a népnek – a hatalom egyedüli letéteményesének, mint az 1958-as alkotmány kimondja. A médiumok, az értelmiségiek többsége, az egyházak minden további nélkül döntöttek helyette, annál is inkább, mivel magukkal ragadta őket a globalizáció hatalmas egységesítő hulláma, s úgy gondolták,hogy e hullám úgyis elsöpri az identitások törékeny struktúráját.”„Most már nem a kevésbé népestől a népesebb, a demográfialag erősebbtől a demográfiailag gyengébb felé fog történni a bevándorlás. Ezt a közvélemény homályosan bár, de kezdi felfogni. Nem vizsgálgatja a részletes demográfiai statisztikákat, de bizonyos adatokat maga körül is észlel vagy érez. Látja, hogy csökken a születések száma: 1950-ben 12 millió gyerek született Európában évente,ma viszont már csak 8 millió születik. A hatvanévesnél idősebbek százalékaránya 15%-ról 20%-ranőtt, s 2050-re elérheti a 35%-ot. Ezt bárki tapasztalhatja a saját háza tájékán. Ezzel párhuzamosan pedig a bevándorlók nem olvadnak be – ami természetes jelenség olyankor, amikor a kevésbé népes sokaság áramlik be a népesebb sokaság közé –, hanem bizonyos területeken csoportosul, igyekszik megőrizni eredeti életmódját, kultúráját, ami viszont az integráció ellentéte. ..A mai Európa egyik legtiszteletreméltóbb államfője, Helmut Schmidt exkancellár a minap a következő sötét próféciában részeltetett: „Ha kormányaink nem lesznek képesek igazságos és racionális bevándorlási politikát folytatni, az azzal járhat, hogy ha nem is húsz, de ötven éven belül mindenüt tautoriter jobboldali kormányok jutnak hatalomra, s akkor az Európai Unió darabokra esik szét.”

(Valery Giscard d’Estaing: A franciák – Reflexiók egynép sorsáról)

 

Háttér

 

Ökológiai lábnyom (Ecological Footprint)

 

 Az a föld- és vízterület, amire az emberiségnek életszínvonala fenntartásához szüksége lenne.

• Egy-egy ember ökológiai lábnyoma hat részből áll:

– az a terület, amelyen a táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelhetı,

– annak a legelőnek a nagysága, amely az általa elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen,

– a fa és papír fogyasztásának megfelelı nagyságú erdőterület,

– a hal, rák, stb. fogyasztásával arányos tenger,

– a lakáshoz szükséges földterület,

– annak az erdıterületnek a nagysága, amely az egyéni energiafogyasztással arányos mennyiségő szén-dioxid megkötéséhez szükséges.41. Globális problémák – természet és társadalom

 

GLOBÁLIS PROBLÉMÁK

A XX. század második felében lezajlott tudományos-technikaiforradalom, a világgazdaság

kiépülése, az egész Földre kiterjedő, azaz globális problémák  sorát hozta magával. A globális problémák összefüggnek a fenntartható fejlődés kérdésével, melyet azENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban lezajlott konferenciáján vitatott meg. A konferencia megállapítása szerint a fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy a jelen szükségleteit úgy kell kielégíteni, hogy ez ne veszélyeztesse az emberiség jövőjét.

A globális problémák  kezelésében így a társadalmi-gazdasági és ökológiai kérdések azonos súllyal, egymással szoros összefüggésben jelennek meg, s minden országra, kontinensre kihatnak.Éppen ezért megoldásuk csak  az emberiség összefogásával, az államok együttműködésével lehetséges.

Természetesen a globális problémák kezeléséért minden ember személyesen is felelős a saját országában, a lakóhelyén és a szűkebb környezetében. Nem véletlenül fogalmazódott meg az alábbi jelmondat: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”

 

KÖRNYEZETKÁROSODÁS

Az embereket körülvevő természeti környezet védelme a XX. századközepétől vált egyre tudatosabbá. Mára sokak vélekedése szerint az emberiség jövője függ a hatékony környezetvédelemtől, az egyén és a társadalom környezettudatos magatartásától. A természeti környezetet fenyegető veszélyekre hívja föl a figyelmet Földünk éghajlatváltozása, mely szorosan összefügg az ipari termelés és a tömegközlekedés által kibocsátott szennyeződéssel. Egyre több kutató fogalmazza meg azt, hogy a levegő szennyeződése, az üvegházhatás a Föld általános felmelegedését idézi elő. Mindezek következtében egyes területeken fokozódik a szárazság, felgyorsul az elsivatagosodás, más területeken enyhébb, nedvesebb klímát eredményez, vagyis az éghajlat szélsőségesebbé válik.

A globális fölmelegedés a világóceánok vízszintjének emelkedését eredményezheti. A tengerszint néhány méteres emelkedése katasztrofális hatással járhat a partvidékeken élő lakosság számára.

A légszennyezéssel összefüggő súlyos probléma a földi életet a káros kozmikus hatásoktól védő

ózonpajzs sérülése, az Antarktisz feletti ózonlyuk növekedése. Különösen veszélyes a

trópusi esőerdők pusztítása. Ha az irtás a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor fél évszázad múlva lényeges klímaváltozás következhet be. Az erdők kiirtásával is összefüggő talajerózió, a művelhető talajok elvesztése és a talajpusztulás (a talaj tápanyagtartalmának, víztartó képességének csökkenése) is a globális problémák közé tartozik .A növekvő környezetkárosodás miatt

veszélybe került az emberiség vízkészlete.

Az egyre gyakoribb tengeri szennyeződések (pl. kőolajszállító hajók balesetei) súlyos katasztrófát idézhetnek elő a tengerek élővilágában. A rendelkezésünkre álló édesvízkészletek is fogyóban vannak: mindez azzal függ össze, hogy a világ vízfelhasználása 1950 óta megháromszorozódott, az egy főre jutó vízfogyasztás mindenütt növekszik.

Az ipari fejlődéssel növekvő energiaigény kapcsolta be a nukleáris (atom-) energiát az energiaforrások közé. Az atomerőművekben termelt energia ugyanakkor több vonatkozásban is veszélyt jelenthet az emberiségre. Egyrészt nehéz kizárni az atombaleseteket (amire 1986-ban a csernobili atomerőmű egyik blokkjának felrobbanása mutatott rá), hatalmas problémát jelent az elhasználódott nukleáris fűtőelemek biztonságos tárolása. A fentiek alapján is levonható az a következtetés, hogy a globális problémák szorosan összefüggenek egymással, így megoldásuk is csak komplex módon képzelhető el.

 

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK

A különböző társadalmak és kultúrák fejlődése – mint történelmi tanulmányaink során láttuk – nem egy időben és nem egyformán zajlott le a Földön. Mindig voltak a fejlődés élvonalában álló területek (centrum) és ezektől gazdaságilag függő fejletlenebb zónák (periféria).A centrum és a periféria kapcsolata sokrétű volt: a fejlettebb területek haszonélvezői voltak a hátrányos helyzetű területekkel folytatott gazdasági kapcsolatoknak, így a centrum gazdagabb a periféria szegényebb lett.

Az érem másik oldala viszont, hogy a lemaradó területeket a centrumból fejlesztő hatások

érték, így felzárkózásuk forrásai is a centrumból eredtek. Az 1980-as évektől vált globális problémává az ún. Észak–Dél ellentét, melynek hátterében az áll, hogy az Északnak nevezett európai, észak-amerikai és ausztráliai régió a világ jövedelmének négyötödével rendelkezik, miközben a világ lakosságának egynegyedét sem adja. Vagyis a gazdag országok döntő többsége az északi féltekén található, míg a szegények – amelyek a világtermelésből még 20%-ban sem részesülnek – tőlük délre fekszenek.

Észak  gazdasági erejénél fogva uralja a világgazdaságot, előírja annak szabályait, továbbá irányítja a nemzetközi pénzügyi intézményeket. Ezért a jólétben és a nyomorban élő térségek világméretű konfliktusát Észak–Dél szembenállásának nevezik. Az egykori gyarmati világ országai az 1980-as években kettészakadtak.

A délkelet-ázsiai „kistigrisek”, az olajexportáló országok  több szempontból (fogyasztás, egy főre jutó nemzeti jövedelemstb.) felzárkóztak a fejlett világhoz.

Ugyanakkor  az olajban szegény Dél államainak többsége akorábbi évtizedekben felvett kölcsönök miatt óriási mértékben eladósodott, mivel a felvett pénzkamatait sem tudja kiegyenlíteni. Az adósságcsapda súlyos társadalmi problémák forrása lehet. A szegények és gazdagok életviszonyai és megélhetési lehetőségei közötti különbség a fejletlenebb országokból tömeges kivándorlást (migrációt) eredményezhet. E folyamat megingathatja a nyugati államokban kialakult szociális biztonságot (társadalombiztosítás, orvosi ellátás), a kulturális és életmódbeli különbségek révén pedig társadalmi ellentéteket is eredményezhet.

 

NÉPESSÉGROBBANÁS  A  XX. SZÁZAD VÉGÉN

A gyarmatosítás és a világkereskedelem révén az európai gazdaság fejlettsége kisugárzott az egész Földre. Az Európán kívüli világban, Latin-Amerikában, Afrikában és Indiában a XIX. századi európai folyamathoz (ipari forradalom) hasonló népességrobbanás zajlott, illetve zajlik le. Napjaink népességnövekedése alapjaiban hasonló a korábbiakhoz, de jelentősek az eltérések is. A korábbiakhoz hasonlóan a népességnövekedésnek alapvetően gazdasági okai vannak, s a XIX.századi európai folyamatoknak megfelelően jelentős szerepet játszik az egészségügyi ellátás színvonalának javulása. Ma azonban a világgazdasági kapcsolatok és az orvostudomány fejlődése révén számos olyan országban is megindult a népesség gyarapodása, melyeknek fejlettsége önmagában ezt nem idézte volna elő. Ezekben az országokban a népességcsökkenés is lassabban fog bekövetkezni, hiszen ezt csak a gazdasági fejlettséggel együtt járó belső társadalmi átalakulás (pl. a születésszabályozás elterjedése) hozhatná meg.

A NÉPESSÉGROBBANÁS KÖVETKEZMÉNYEI

Ahogy Európában a XIX. században, úgy a fejlődő világban napjainkban a növekvő mezőgazdasági népesség elvándorol a megélhetését nem biztosító falvakból. Drasztikus mértékben nő a városok lakossága, lényegesen gyorsabban, mint az itteni munkahelyek száma. Mint láttuk, a XIX. századig a népességfelesleget részben a kivándorlás vezette le. Erre napjainkban korlátozott mértékben van lehetőség, mert nincsenek hatalmas lakatlan vagy ritkán lakott térségek.

A népesség helyváltoztatása (migrációja) ma éppen fordított, mint a XIX. században és aXX. század elején volt: a fejletlen területekről a magasabb életszínvonalat biztosító régiók  (Amerikai Egyesült Államok, Európa) irányába történik. A fejlett országok  azonban igyekeznek korlátozni a bevándorlást,

mivel a szakképzetlen emberek tömege – a gazdasági haszon mellett – számos problémát vet fel (munkanélküliség, beilleszkedési nehézségek stb.).

A fejletlen régiókban a túlnépesedés éhínségekhez, nyomorhoz, háborúkhoz vezet. A probléma tüneti kezelése, vagyis a segélyek osztása csak időleges, rövid távú megoldás.

Ezen térségek fejlesztése jelenthet kiutat a krízisből, ami – a jelenleginél magasabb lélekszámon – a népességnövekedés leállásához is vezethet, mint az Japán vagy Korea esetében is történt. A térség kormányai kísérletet tettek a születésszabályozás bevezetésére. Indiában vallási okokból ez felháborodást váltott ki, és nem vezetett eredményre, míg Kínában megállították a népességrobbanást.


NÉPESEDÉSI KILÁTÁSOK

A fejlett világban a születésszám lecsökkent, így a népességgyarapodása megállt, sőt ha nem lenne bevándorlás, népességcsökkenés következne be. A fejlett társadalmak elöregednek, és ez már középtávon a szociális ellátórendszerek összeomlásához és munkaerőhiányhoz vezethet.

A fejlődő világban a népesség növekedése egyes helyeken már leállt, másutt még tovább tart.

Bár a Föld eltartó ereje véges, ennek mértéke mindig a gazdasági teljesítmény függvénye volt. A Föld lehetséges népességszámát a tudomány másként becsülte a XVIII., a XIX. és a XX. században. A szakemberek szerint azonban a jelenlegi növekedési ütemmel már közeledünk az eltartó képességhatárához. Emiatt az emberiségnek, ha a népességgyarapodás a fejlődő országokban nem mérséklődik, komoly problémákkal kell szembenéznie. A demográfusok ma azt feltételezik, hogya XXI. század középére leáll a népességnövekedés.

Kérdéses azonban, hogy addig milyenfeszültségekhez vezet a migráció és a természetes környezet további pusztítása 

(Forrás: Száray: Történelem IV.o. 41-42. fejezet)

Kategória: érettségi témakörök 2012 | Hozzáadta: tanár
Megtekintések száma: 3549 | Feltöltések: 0