Nyitólap » Fájlok » társadalomismeret » témavázlatok

10. Téma: Az információs társadalom jellemző jegyei, a mutatók magyarországi érvényesülése
2012-01-12, 11:13 PM

Milyen új kommunikációs és médiatechnológia terjedt el az elmúlt évtizedekben?

Milyen szerepe van az internethasználat általánossá válásának?

Mit jelent az információs társadalom?

Hogyan hat az információs technológia fejlődése a gazdaságra és a foglalkozásszerkezetre?

Hogyan hatnak a tömegkommunikációs eszközök, a média a társadalomra?


Feladat

A tanulmányrészletek alapján foglalja össze az információs társadalom jellemzőit, előnyeit és hátrányait!

 

Mi a digitális egyenlőtlenség, hazánkban nő vagy csökken a jövőben? Milyen következményekkel jár a digitális egyenlőtlenség növekedése?

 

Megoszlanak a vélemények annak tekintetében, hogy az információs társadalom eszközei és maga az információs társadalom vajon egészségesebb, igazságosabb társadalmat hoz létre, mint az eddigi társadalmi berendezkedések, mint például a feudalizmus. Roman és Colle szerint az IKT eszközök javíthatják a vidéken élők helyzetét azzal, hogy információt szolgáltatnak a döntéseikhez. Mit  és hogyan termeljenek, mi, hol a legolcsóbb, milyen programok, pályázatok segíthetik a munkáját, hol  milyen piacon adjon el (Roman–Colle, 2001b). Nagy területű és izolált országokban, kontinenseken,  mint például Ausztrália, Afrika államaiban elősegíti a kapcsolattartást, a szolgáltatások elérhetőségét, a  kormányzati ügyintézések egyszerűsítését (Clark, 2001). Az IKT(Információs és kommunikációs technológia) -eszközök átalakítják életünket annak  minden területén (egészségügy, közigazgatás, kereskedelem, kultúra, kommunikáció, távmunka, Új szolgáltatások, termékek jöttek létre, olyan lehetőségekkel, amelyekre eddig  sohasem gondoltunk. A számítógép, számítástechnika  hétköznapi használati tárgy lett, a kiváltságos  tudósok eszközéből a hétköznapi ember eszköze. Új szórakozási, szabadidő-eltöltési formák alakultak  ki, melyek jövőbeli fejlődését meg sem tudjuk jósolni

        Kétségtelen, hogy az információs társadalom valóban átalakítja életünket. Megváltoztatja társadalmi-gazdasági szokásainkat, a személyes kapcsolattartás módjait (pl. közösségi oldalak, társkereső oldalak, kormányzati portálok stb.), ugyanakkor a  társadalmi berendezkedést alapvetően nem változtatja meg. A társadalom nem lesz igazságosabb, a társadalom hierarchikus, alá- és fölérendeltségi viszonya nem változik meg. Az az elképzelés, hogy az internet és a technológia megold  minden problémát, hibás (Pintér, 2002,  Gómez–Ospina, 2001,  Vietórisz, 2002). A technika nem  oldhatja meg a meglévő  társadalmi feszültségeket, a technikától önmagában nem lesznek jobban  képzettek az emberek, nem javul automatikusan az életminőségük. Addig, amíg Afrikában milliók  éheznek és milliók nem jutnak tiszta vízhez, hiú ábránd az gondolni, hogy az IKT-eszközök megjelenése automatikusan megoldja gondjaikat.  A globális mérető kommunikáció és az internet nem teremtett olyan világot, amelyben az emberek toleránsabbak lennének, és jobban tisztelnék és becsülnék egymást (Stehr–Strasser, 2003).

        Az információs társadalom magával hozta az előző társadalmi berendezkedésből a társadalmi egyenlőtlenségeket, amelyeket egy új jelenséggel, az úgynevezett digitális egyenlőtlenséggel még tovább mélyített. Úgy tűnik,  hogy csak meglévő  tőkeelemekre építve lehet hatékonyan új tőkeelemet  felhalmozni (Angelusz–Tardos, 2005). Az erőforrás-bővítés e logikája azt sugallja, hogy már meglévő egyenlőtlenségekre épül, és valószínű, hogy az egyenlőtlenségeket fel is nagyítja. Az a megállapítás,  hogy az információs társadalomban való részvétel egyéni és nemzeti szinten is versenyelőnyt jelent,  magában hordozza annak veszélyét is, hogy az információs társadalomból kimaradók versenyhátrányba kerülnek (Shapiro, 2000). Ha elfogadjuk, hogy az információ hatalom, akkor el kell fogadnunk az  információs egyenlőtlenség fogalmát is (Juhász, 2005). Castells a digitális szakadék legfontosabb kulturális kihatását abban látja, hogy az információs társadalomban nem új hálózatok jönnek létre,  hanem a már eleve erős, kulturálisan uralkodó hálózatok kapnak még nagyobb erőre (Pintér, 2000).  Röviden a fejlett társadalmak még fejlettebbek lesznek, a fejlett és fejletlen társadalmak közötti  űr  pedig egyre nagyobb lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még  szegényebbek lesznek. Az információs társadalom alapvetően az eddigi társadalmi berendezkedés  folytatása egy magasabb technikai szinten. (…)

       A technológiai fejlődés töretlennek tűnik az elkövetkezendő években. Az informatika technológiai fejlődésre vonatkozó  tapasztalati törvényei máig érvényesek. Az egyik legfontosabb a Moore-törvény, amely szerint a processzorok teljesítménye  18 havonta megduplázódik. A Gilder-törvény szerint a kommunikációs rendszerek sávszélessége egy év alatt  megháromszorozódik. A Ruettgers-törvény azt mondja ki, hogy a memóriachipek kapacitása (és általában a tárolókapacitás) egy év alatt a kétszeresére növekszik (Bartolits, 2006). Az informatikában a következő nagy áttörést a nanotechnológia és a kvantumszámítógépek jelentik. Az információs társadalom nem szüntette meg a társadalmi egyenőtlenségeket, sőt bizonyos területen meg is növelte. Az információs társadalomból való kimaradás újabb versenyhátrányt jelent.

Azok, akik jobb helyzetben vannak, a digitális szakadék kapcsán még jobb helyzetbe kerülnek, a digitális különbségek áttevődnek tehát az esélyegyenlőtlenség más – esetünkben anyagidimenziójába is (Lirincz, 2003). Glatz szerint az informatika felgyorsította a globalizálódási tendenciákat. A számítógépesítés a termelés automatizálásának korszerősítését, és a tudományos információk felhasználásának lehetőségét  és igényét hozta. Az információs társadalom felértékeli a tudásipart, és abban az értelmiség szerepét. A  termelés mögött már ún. tudományos nagyüzem, az információs nagyüzem áll. A rendszer használata  pedig olyan szakértelmiséget kíván, amelyik az új eszközrendszert használni tudja (Glatz, 2000).

         Az információs társadalomban, vagy más néven tudástársadalomban, egy újfajta műveltségnek, az ún. „digitális írástudásnak” óriási szerep jut. Az újfajta írástudás lényege, hogy tudni kell használni az információs társadalom eszközeit.  (…) A digitális írástudás fogalma az információs társadalom fogalmához hasonlóan nem egységes. Többféle írástudás típusról  beszélhetünk. A számítógépes írástudás fogalma alatt  azokat a készségeket értik, amelyek szükségesek szövegszerkesztő , adatbázis-kezelő és táblázatkezelő alkalmazói programcsomagok használatához. Az információs írástudás fogalma magába  foglalja  az információs világban való tájékozódást (és ezen belül a számítógépes írástudást). Az információs írástudás  tágabb fogalom (bele tartozik a digitális írástudás is), mert a technológia közvetítette tartalommal is foglalkozik (Bawden,  2002). Az információs írástudás fogalmát véleményem szerint Frank (2006) megfogalmazása adja vissza jó, mely szerint a  munkavállalók ismerik az információs erőforrások alkalmazásának módjait, és megtanulták az információt igényli megoldások technikáit és készségeit, ezáltal képesek megoldani a problémáikat.

(…) Az információs társadalom folyamatai mindenkire hatással vannak. Az előttünk álló gyors ütemű változás egyúttal azt is jelenti, hogy senki nem maradhat élete végéig ugyanabban a munkakörben. A változások arra kényszerítik az embereket, hogy újra és újra továbbképezzék magukat  e téren is. Ez előrevetíti az „egy életre szóló képzés” elvének felszámolását, és helyette az „élethosszig  tartó tanulás” elvének bevezetését. Az információs társadalomban az információs csatornákkal való  kommunikáció technológiájának, nyelvének és logikájának tudása – az informatikai tudásnak – a  szerepe létfontosságúvá vált. Ma már minden szellemi munkát igénylő munkahelyen szükség van  legalább minimális informatikai tudásra.  (…) 

Digitális egyenlőtlenségről vagy digitális szakadékról akkor beszélhetünk, ha bizonyos jellemzőkkel rendelkezi csoportok (lakóhelyi, iskolai, életkori, etnikai stb.) kirekesztődnek az információs társadalomból.  (…)

       A digitális szakadék létező jelenség, melynek mértéke a technológia fejlődésével egyre nő. Aniebonam (2003) azt írja, hogy Afrikában egy telefonos internethozzáférés drágább, mint az ottani átlagfizetés. Ugyanakkor a jól látható különbségek  ellenére vita van arról, hogy szükséges-e az egyenlősítés a digitális javak tekintetében.

 

A mobiltelefon robbanásszerő elterjedése  idején az egyenlőtlenség azzal volt mérheti, hogy kinek van, és kinek nincs mobiltelefonja. Ma már ez  a kérdés idejétmúlt, ma már nem az a lényeges, hogy kinek van és kinek nincs mobiltelefonja, hanem  az, hogy mennyi telefonja van, és azt hogyan használja. Tehát az egyenlitlenség dimenziója az  egyszerő van–nincs állapotról a mennyiségre és a miniségre tevődik át. Nagy kutatásai szerint a családi  státus elemzése azt mutatja, hogy a fiatalabb generációk eleve előnyben vannak, mivel a gyermekek  csoportja a leggyakoribb számítógép- és internethasználó, vagyis a digitális egyenlitlenség hosszú  távon a generációk egymást követi folyamatában „magától” is csökken (Nagy, 2003).

(…) Még jobban leegyszerősítve, ha a 90-es évek előtti  mikroszámítógépek korát nézzük, nem biztos, hogy előnyben van az, aki még 90-ben Commodore 64  típusú számítógépet vásárolt ahhoz képest, aki néhány évre rá PC-t. Mert bár mindketti számítógép, de  mind a használat módjában, mind a gép hardver–szoftver-jellemzőiben óriási különbség van. A  digitális szakadék ideiglenessége mellett szólhat az is, hogy az internettel kapcsolatos  egyenlőtlenségeket a magas költségek okozzák. A fejlett országokban természetesen elsősorban nem a  költségek miatt vannak különbségek, de a fejlődő régiókban, országokban az info-kommunikációs  eszközök árai nagyon magasak, így ott a magas költségek okozzák az egyenlőtlenségeket. Ezt az álláspontot erősíti az a tény is, hogy Magyarországon már megfigyelheti volt a hátrányt előnnyé  alakító esemény. Hazánkban az internethozzáféréssel rendelkező háztartásokban magas a szélessávú  hozzáférések aránya (2005-ben 68%,  Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2007). Ez annak  köszönheti, hogy az internethozzáférések elterjedése idején az országnak jelentős lemaradása volt az  internet-penetráció tekintetében (részint a magas költségek miatt), ám a szélessávú hozzáférések  elterjedése idején ez előnyt jelentett, mert az előző technológiaszint nem volt visszahúzó erő, és a  szélessávú akadálytalanul, meglévő versenytárs akadályoztatása nélkül tudott elterjedni. Az információs  társadalomban tehát kihagyhatók egyes technológiaszintek, és bizonyos technológiai szintek  kihagyásával a digitális egyenlőtlenség automatikusan csökken. 

Ugyanakkor véleményem szerint az egyenlőtlenségek konzerválását, tartósságát számos tényező okozhatja, többek között a funkcionális  analfabétizmus is. Az OECD IALS vizsgálatának  adatai (1999) szerint a hazai felnőtt (16-65 éves) népesség olvasás-értése a vizsgált 20 ország között az  utolsók között helyezkedik el. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint Magyarországon az alapkészségnek tekintett szövegértési és számolási készségek szintje igen alacsony (Farkas–Gyarmati– Molnár, 2009). Osztom Frank (2006) véleményét, mely szerint az információs írástudás (és ezen belül  a digitális írástudás) kompetenciája nem alakítható ki a folyamatos és pontos olvasni tudás nélkül. A  funkcionális  analfabétizmus  jelensége konzerválja a digitális egyenlőtlenségeket és cáfolja a digitális  egyenlőtlenségek ideiglenes voltát.

      Általánosan elfogadott nézet, hogy a digitális kultúrából való kimaradás tartós lemaradással  fenyeget, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A digitális egyenlőtlenségek globális, kontinentális és nemzeti léptékben egyaránt értelmezhető jelenség. Egyik következménye lehet, hogy kialakul egy országon, egy régión, vagy akár egy településen belül egy kettős szerkezetű társadalom. Egyik oldalon a globális kommunikációban résztvevők lesznek, a másik oldalon a kirekesztettek. A kirekesztés természetesen relatív fogalom, mást jelent a kirekesztés a fejlett országokban, és mást az afrikai kontinensen. Valószínűsíthető, hogy a jövő  társadalmának meghatározó vezető elemei azok lesznek, akiket a globalizáltak csoportjának nevezhetünk, míg a kirekesztettek azon tömegek közül fognak kikerülni, akik a gazdaság hagyományos szektoraiból származnak (pl. mezőgazdaság), vagy szakképzetlenek, vagy olyan értelmiségi csoportok, akik nem tudnak váltani (Mayer, 2003). Ez a fajta megközelítés némileg különbözik a digitális egyenlőtlenségek definíciójától, ahol az egyenlőtlenségek többféle sík mentén körvonalazódnak, ugyanakkor nem mond ellent, mert itt jól körülhatárolható társadalmi csoportok válnak kirekesztetté, csak a nézőpont, a perspektíva nagyobb. Molnár szerint a két  csoport különféle jellemzőkkel meg is ragadható, és használja a Netizen és a  Netless (homeless – hajléktalan szó mintájára) szó fogalmát (Molnár, 2008).

• Netizen: mobil, nyitott a legújabb innovációk iránt, kapacitásnövelő tevékenység jellemzi, IKT eszközök használata, kiterjedt társadalmi kapcsolatrendszer 

• Netless: immobil, rekreációs tevékenység jellemzi, kizárólag a TV-ből tájékozódik, beszűkült

társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkezik.

A kettő pólus vagy csoport közötti különbség nagy, és növekszik.

 




http://www.szie.hu/file/tti/archivum/Hohl_Ferenc_ertekezes.pdf

Háttér

Az információs forradalmak

 

1.       Az első információs forradalom a személyes kommunikáció létrejötte: a beszéd kialakulása volt.

2.       Az írás feltalálása (i.e. 8. sz.)

3.       Nyomtatás feltalálása (1450) Gutenberg

4.       19-20. század fordulóján -  elektronikus tömegkommunikációs eszközök (telefon, Bell 1876, rádió, Marconi 1898) A  tömegsajtó mellett megjelent a tömegszórakoztatás is - a rádió, gramafon, film.

5.       (1950) A televízió hatásában újabb forradalmat jelentett. Egyidejűségre, informálásra, szórakoztatásra és oktatásra egyaránt alkalmas kommunikációs eszköz. A műholdak elterjedésével a globális kommunikáció is tömegessé válhatott. A globalizálódó médiában mindig mérföldkő volt az Atlanti-óceán átszelése: távírókábellel először 1865-ben, a telefonnal 1914-ben, rádióval 1901-ben, műholdas tévéadással 1962-ben sikerült.

6.       (2000) A legutolsó információs forradalom az internet megjelenése.  Kifejlődéséhez a digitális technológiák, a számítástechnika, a műholdas és kábeles hálózatok fejlődése volt szükséges. (mikroprocesszor, 1971 Hoff , Microsoft megalapítása, 1976; Pc (személyi számítógépek), 1981; World Wide Web (világháló) , 1993.

Az internethasználat sajátosságai

A kommunikációs lánc mindeddig egyoldalú volt: egyvalaki üzenete jutott el egy központon (újság, rádió, tévé) a vevők tömegeihez. Az internet megnyitotta az utat a közvetlen visszajelzés, a kétoldalú (tömeg) komunikáció felé. Mindezt egyből globális keretek között tette: a kommunikáció nem térhez kötött. A központi „üzenetelosztó" kiiktatódott: az interneten létrejöhetett az egyének és közösségek „másodlagos szóbelisége", a fórumok, virtuális agorák. Az interneten egy felületen jelenik meg az eddig különféleképp közzétett és elosztott nyomtatott írás, a hang, az állókép és a mozgókép (multimédia, szöveg, kép, hang stb. helyett egységesen: tartalom); más szempontból a tömeg- és egyéni kommunikáció; megint más szempontból az informálás, oktatás és szórakoztatás. Tömegesen elterjed az emberi gondolkodás menetét jobban követni képes nemlineáris, asszociás ugrások követésére alkalmas technológia (hipertext és szabad szavas keresés). A személyes kommunikáció és a kommunikációs techológiák segítségével történő szórakozás egyre kevésbé helyhez és valaki más által meghatározott időhöz kötött.

http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=541&tip=0 

Az információs társadalom 

A két szó jelentésébõl fakadóan olyan társadalmat jelöl, ahol az információ és az azzal kapcsolatos jelenségek (így a tudás, a kommunikáció, az adatok, az informálás, a gondolkodás  és az adatfeldolgozás) a korábbinál fontosabb, központi szerepbe kerülnek, az emberi kapcsolatokat, a társadalmi átörökítést (a folyamatosságot), a térbeli kötődést, az intézményeket, a kultúrát és magát a nemzetállamot is. Ha elfogadjuk, hogy a társadalmi lét kulcsmozzanata a kapcsolatok (kölcsönhatások) kialakulása, akkor az információs társadalom éppen ezen a területen jelenthet lényeges változást: sokkal kisebb költséggel, sokkal egyszerûbben sokkal több ember tud egymással kapcsolatba kerülni.

Az információ közlése, fogadása, feldolgozása, tárolása, értelmezése és áramlása nem határozta meg egyik korábbi társadalmat sem annyira, mint a mait. A mai társadalomnak ugyanis ezeknek az

együttes felértékelődése adja meg azt a jegyét, amely megkülönbözteti a korábbi társadalmaktól. Ezt a lényegi különbséget a teoretikusok elsõsorban a következõ öt területen mutatják ki meggyõzõ módon: a technológiában, a foglalkozásszerkezetben, a gazdaság mûködésében, a térszerkezetben és végül a kultúrában.

 

1. Technológia

 

A technológiai megközelítés szerint azért élünk információs társadalomban, mert a társadalmi együttélés minden területén elterjedtek és egyre fontosabb szerepet játszanak az információs és kommunikációs technológiák, amelyek alapjaiban alakították át a társadalmak

működését, beleértve a politikát, a gazdaságot, a kultúrát és a hétköznapi életet is.

pl. Miközben az állam egyre hatékonyabb eszközöket kaparint meg, amelyek révén az állampolgárok ellenõrizhetõvé válnak, maguk az állampolgárok is egyre könnyebben jutnak

információkhoz, amelyeket felhasználhatnak a korábbiakhoz képest átláthatóbbá és ellen-

õrizhetõbbé váló állammal szemben. Növekszik az állampolgárok szabadsága és az állam

transzparenciája – vagyis ugyanazokat az eszközöket egymással ellentétes érdekek szolgá-

latában egyaránt fel lehet használni, nemcsak az állam nyer új erõforrásokat, hanem a polgá-

rok is

 

2. Foglalkozásszerkezet és gazdaság

 

A foglalkozásszerkezeti és gazdasági megközelítések szerint azért élünk információs társadalomban, mert a mezõgazdasági és az ipari korszakon túllépve ma már az információs

szektor és az információs jellegû munkavégzés dominál a gazdaságban.

1970-es évek: információs forradalom születése. Olajválság  erős hatás a racionalizációra

Ezzel új gazdaság jelent meg a világban. Ez a gazdaság egyrészről információs, másrészről globális, harmadrészt pedig egyszerre információs és globális

-         információs, mert a szereplői versenyképessége, így profitabilitása nagyban függ attól, hogy mennyire képesek a tudásalapú gazdaságban hatékonyan információt és tudást létrehozni, kezelni és alkalmazni

-         globális, mert a középpontjában álló termelési és fogyasztási tevékenységek, akárcsak a legfontosabb összetevők – úgy mint tőke, munka, tiszta nyersanyagok, irányítás, információ, technológia, piac – globális szinten szerveződnek

-         egyszerre információs és globális, mert a termelés és a fogyasztás, illetve az annak hátterében álló verseny egy globális információs hálózatban folyik, aminek létrejöttét az információs technológiai forradalom tette lehetővé 


3. Térszerkezet

A térszerkezeti megközelítés szerint azért élünk információs társadalomban, mert az információs technológiák használatának és a globalizációnak köszönhetõen egyre kevésbé meghatározó a fizikai tér szerepe, ma már hálózatok vesznek körbe minket, amelyek új keretet adnak a társadalmi folyamatoknak, például a termelésnek, az elosztásnak, a politizálásnak stb.

 4. Kultúra

A kulturális megközelítés szerint azért élünk információs társadalomban, mert globális,

egyre inkább digitalizálódó médiakultúra vesz körül minket, ami az értelem- és jelentésadás

elsõdleges forrásává válik, és meghatározza életünk kereteit

pl. A televízióban közvetített 1989. évi „bársonyos forradalmak” új korszak beköszöntésérõl

tettek tanúbizonyságot, amelyben a média már nemcsak közvetíti, hanem maga is „csinálja”

a történelmet. (Eklatáns példa erre, hogy a televízióstábok visszazavarták az embereket a

berlini falra, mert nem jól sikerültek a felvételek.)

Az információs társadalom  az emberi együttélés új módja, amelyben az információ szervezett előállítása, tárolása, előhívása és felhasználása játssza a központi szerepet, és új strukturális elemek, a hálózatok segítségével kialakul egyfajta „hálózati társadalom” a maga új intézményeivel együtt, amelyek legnagyobbrészt a már ismert társadalmi intézmények átalakult formái. Így formálódik újjá

makroszinten a politika, a gazdaság és a kultúra, továbbá a mezoszinten mûködõ intézmények,

valamint mikroszinten a családok és az egyéni identitások is (Castells, 1996: 13–18).


http://mek.niif.hu/05400/05433/05433.pdf


 

 

Kategória: témavázlatok | Hozzáadta: tanár
Megtekintések száma: 5979 | Feltöltések: 0