Nyitólap » Fájlok » társadalomismeret » témavázlatok |
2012-01-12, 11:13 PM | |
Milyen új kommunikációs és médiatechnológia terjedt el az
elmúlt évtizedekben? Milyen szerepe van az internethasználat általánossá válásának? Mit jelent az információs társadalom? Hogyan hat az információs technológia fejlődése a gazdaságra és a foglalkozásszerkezetre? Hogyan hatnak a tömegkommunikációs eszközök, a média a
társadalomra? Feladat A tanulmányrészletek alapján foglalja össze az
információs társadalom jellemzőit, előnyeit és hátrányait! Mi a digitális egyenlőtlenség, hazánkban nő vagy csökken
a jövőben? Milyen következményekkel jár a digitális egyenlőtlenség növekedése? Megoszlanak a vélemények annak tekintetében, hogy az információs társadalom eszközei és maga az információs társadalom vajon egészségesebb, igazságosabb társadalmat hoz létre, mint az eddigi társadalmi berendezkedések, mint például a feudalizmus. Roman és Colle szerint az IKT eszközök javíthatják a vidéken élők helyzetét azzal, hogy információt szolgáltatnak a döntéseikhez. Mit és hogyan termeljenek, mi, hol a legolcsóbb, milyen programok, pályázatok segíthetik a munkáját, hol milyen piacon adjon el (Roman–Colle, 2001b). Nagy területű és izolált országokban, kontinenseken, mint például Ausztrália, Afrika államaiban elősegíti a kapcsolattartást, a szolgáltatások elérhetőségét, a kormányzati ügyintézések egyszerűsítését (Clark, 2001). Az IKT(Információs és kommunikációs technológia) -eszközök átalakítják életünket annak minden területén (egészségügy, közigazgatás, kereskedelem, kultúra, kommunikáció, távmunka, Új szolgáltatások, termékek jöttek létre, olyan lehetőségekkel, amelyekre eddig sohasem gondoltunk. A számítógép, számítástechnika hétköznapi használati tárgy lett, a kiváltságos tudósok eszközéből a hétköznapi ember eszköze. Új szórakozási, szabadidő-eltöltési formák alakultak ki, melyek jövőbeli fejlődését meg sem tudjuk jósolni Kétségtelen, hogy az információs társadalom valóban átalakítja életünket. Megváltoztatja társadalmi-gazdasági szokásainkat, a személyes kapcsolattartás módjait (pl. közösségi oldalak, társkereső oldalak, kormányzati portálok stb.), ugyanakkor a társadalmi berendezkedést alapvetően nem változtatja meg. A társadalom nem lesz igazságosabb, a társadalom hierarchikus, alá- és fölérendeltségi viszonya nem változik meg. Az az elképzelés, hogy az internet és a technológia megold minden problémát, hibás (Pintér, 2002, Gómez–Ospina, 2001, Vietórisz, 2002). A technika nem oldhatja meg a meglévő társadalmi feszültségeket, a technikától önmagában nem lesznek jobban képzettek az emberek, nem javul automatikusan az életminőségük. Addig, amíg Afrikában milliók éheznek és milliók nem jutnak tiszta vízhez, hiú ábránd az gondolni, hogy az IKT-eszközök megjelenése automatikusan megoldja gondjaikat. A globális mérető kommunikáció és az internet nem teremtett olyan világot, amelyben az emberek toleránsabbak lennének, és jobban tisztelnék és becsülnék egymást (Stehr–Strasser, 2003). Az információs társadalom magával hozta az előző társadalmi berendezkedésből a társadalmi egyenlőtlenségeket, amelyeket egy új jelenséggel, az úgynevezett digitális egyenlőtlenséggel még tovább mélyített. Úgy tűnik, hogy csak meglévő tőkeelemekre építve lehet hatékonyan új tőkeelemet felhalmozni (Angelusz–Tardos, 2005). Az erőforrás-bővítés e logikája azt sugallja, hogy már meglévő egyenlőtlenségekre épül, és valószínű, hogy az egyenlőtlenségeket fel is nagyítja. Az a megállapítás, hogy az információs társadalomban való részvétel egyéni és nemzeti szinten is versenyelőnyt jelent, magában hordozza annak veszélyét is, hogy az információs társadalomból kimaradók versenyhátrányba kerülnek (Shapiro, 2000). Ha elfogadjuk, hogy az információ hatalom, akkor el kell fogadnunk az információs egyenlőtlenség fogalmát is (Juhász, 2005). Castells a digitális szakadék legfontosabb kulturális kihatását abban látja, hogy az információs társadalomban nem új hálózatok jönnek létre, hanem a már eleve erős, kulturálisan uralkodó hálózatok kapnak még nagyobb erőre (Pintér, 2000). Röviden a fejlett társadalmak még fejlettebbek lesznek, a fejlett és fejletlen társadalmak közötti űr pedig egyre nagyobb lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Az információs társadalom alapvetően az eddigi társadalmi berendezkedés folytatása egy magasabb technikai szinten. (…) A technológiai fejlődés töretlennek tűnik az elkövetkezendő években. Az informatika technológiai fejlődésre vonatkozó tapasztalati törvényei máig érvényesek. Az egyik legfontosabb a Moore-törvény, amely szerint a processzorok teljesítménye 18 havonta megduplázódik. A Gilder-törvény szerint a kommunikációs rendszerek sávszélessége egy év alatt megháromszorozódik. A Ruettgers-törvény azt mondja ki, hogy a memóriachipek kapacitása (és általában a tárolókapacitás) egy év alatt a kétszeresére növekszik (Bartolits, 2006). Az informatikában a következő nagy áttörést a nanotechnológia és a kvantumszámítógépek jelentik. Az információs társadalom nem szüntette meg a társadalmi egyenőtlenségeket, sőt bizonyos területen meg is növelte. Az információs társadalomból való kimaradás újabb versenyhátrányt jelent. Azok, akik jobb helyzetben vannak, a digitális szakadék kapcsán még jobb helyzetbe kerülnek, a digitális különbségek áttevődnek tehát az esélyegyenlőtlenség más – esetünkben anyagidimenziójába is (Lirincz, 2003). Glatz szerint az informatika felgyorsította a globalizálódási tendenciákat. A számítógépesítés a termelés automatizálásának korszerősítését, és a tudományos információk felhasználásának lehetőségét és igényét hozta. Az információs társadalom felértékeli a tudásipart, és abban az értelmiség szerepét. A termelés mögött már ún. tudományos nagyüzem, az információs nagyüzem áll. A rendszer használata pedig olyan szakértelmiséget kíván, amelyik az új eszközrendszert használni tudja (Glatz, 2000). Az információs társadalomban, vagy más néven tudástársadalomban, egy újfajta műveltségnek, az ún. „digitális írástudásnak” óriási szerep jut. Az újfajta írástudás lényege, hogy tudni kell használni az információs társadalom eszközeit. (…) A digitális írástudás fogalma az információs társadalom fogalmához hasonlóan nem egységes. Többféle írástudás típusról beszélhetünk. A számítógépes írástudás fogalma alatt azokat a készségeket értik, amelyek szükségesek szövegszerkesztő , adatbázis-kezelő és táblázatkezelő alkalmazói programcsomagok használatához. Az információs írástudás fogalma magába foglalja az információs világban való tájékozódást (és ezen belül a számítógépes írástudást). Az információs írástudás tágabb fogalom (bele tartozik a digitális írástudás is), mert a technológia közvetítette tartalommal is foglalkozik (Bawden, 2002). Az információs írástudás fogalmát véleményem szerint Frank (2006) megfogalmazása adja vissza jó, mely szerint a munkavállalók ismerik az információs erőforrások alkalmazásának módjait, és megtanulták az információt igényli megoldások technikáit és készségeit, ezáltal képesek megoldani a problémáikat. (…) Az információs társadalom folyamatai mindenkire hatással vannak. Az előttünk álló gyors ütemű változás egyúttal azt is jelenti, hogy senki nem maradhat élete végéig ugyanabban a munkakörben. A változások arra kényszerítik az embereket, hogy újra és újra továbbképezzék magukat e téren is. Ez előrevetíti az „egy életre szóló képzés” elvének felszámolását, és helyette az „élethosszig tartó tanulás” elvének bevezetését. Az információs társadalomban az információs csatornákkal való kommunikáció technológiájának, nyelvének és logikájának tudása – az informatikai tudásnak – a szerepe létfontosságúvá vált. Ma már minden szellemi munkát igénylő munkahelyen szükség van legalább minimális informatikai tudásra. (…) Digitális egyenlőtlenségről vagy digitális szakadékról akkor beszélhetünk, ha bizonyos jellemzőkkel rendelkezi csoportok (lakóhelyi, iskolai, életkori, etnikai stb.) kirekesztődnek az információs társadalomból. (…) A digitális
szakadék létező jelenség, melynek mértéke a technológia fejlődésével egyre nő.
Aniebonam (2003) azt írja, hogy Afrikában egy telefonos internethozzáférés
drágább, mint az ottani átlagfizetés. Ugyanakkor a jól látható különbségek ellenére vita van arról, hogy szükséges-e az
egyenlősítés a digitális javak tekintetében. A mobiltelefon robbanásszerő elterjedése idején az egyenlőtlenség azzal volt mérheti, hogy kinek van, és kinek nincs mobiltelefonja. Ma már ez a kérdés idejétmúlt, ma már nem az a lényeges, hogy kinek van és kinek nincs mobiltelefonja, hanem az, hogy mennyi telefonja van, és azt hogyan használja. Tehát az egyenlitlenség dimenziója az egyszerő van–nincs állapotról a mennyiségre és a miniségre tevődik át. Nagy kutatásai szerint a családi státus elemzése azt mutatja, hogy a fiatalabb generációk eleve előnyben vannak, mivel a gyermekek csoportja a leggyakoribb számítógép- és internethasználó, vagyis a digitális egyenlitlenség hosszú távon a generációk egymást követi folyamatában „magától” is csökken (Nagy, 2003). (…) Még jobban leegyszerősítve, ha a 90-es évek előtti mikroszámítógépek korát nézzük, nem biztos, hogy előnyben van az, aki még 90-ben Commodore 64 típusú számítógépet vásárolt ahhoz képest, aki néhány évre rá PC-t. Mert bár mindketti számítógép, de mind a használat módjában, mind a gép hardver–szoftver-jellemzőiben óriási különbség van. A digitális szakadék ideiglenessége mellett szólhat az is, hogy az internettel kapcsolatos egyenlőtlenségeket a magas költségek okozzák. A fejlett országokban természetesen elsősorban nem a költségek miatt vannak különbségek, de a fejlődő régiókban, országokban az info-kommunikációs eszközök árai nagyon magasak, így ott a magas költségek okozzák az egyenlőtlenségeket. Ezt az álláspontot erősíti az a tény is, hogy Magyarországon már megfigyelheti volt a hátrányt előnnyé alakító esemény. Hazánkban az internethozzáféréssel rendelkező háztartásokban magas a szélessávú hozzáférések aránya (2005-ben 68%, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2007). Ez annak köszönheti, hogy az internethozzáférések elterjedése idején az országnak jelentős lemaradása volt az internet-penetráció tekintetében (részint a magas költségek miatt), ám a szélessávú hozzáférések elterjedése idején ez előnyt jelentett, mert az előző technológiaszint nem volt visszahúzó erő, és a szélessávú akadálytalanul, meglévő versenytárs akadályoztatása nélkül tudott elterjedni. Az információs társadalomban tehát kihagyhatók egyes technológiaszintek, és bizonyos technológiai szintek kihagyásával a digitális egyenlőtlenség automatikusan csökken. Ugyanakkor véleményem szerint az egyenlőtlenségek konzerválását, tartósságát számos tényező okozhatja, többek között a funkcionális analfabétizmus is. Az OECD IALS vizsgálatának adatai (1999) szerint a hazai felnőtt (16-65 éves) népesség olvasás-értése a vizsgált 20 ország között az utolsók között helyezkedik el. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint Magyarországon az alapkészségnek tekintett szövegértési és számolási készségek szintje igen alacsony (Farkas–Gyarmati– Molnár, 2009). Osztom Frank (2006) véleményét, mely szerint az információs írástudás (és ezen belül a digitális írástudás) kompetenciája nem alakítható ki a folyamatos és pontos olvasni tudás nélkül. A funkcionális analfabétizmus jelensége konzerválja a digitális egyenlőtlenségeket és cáfolja a digitális egyenlőtlenségek ideiglenes voltát. Általánosan elfogadott nézet, hogy a digitális kultúrából való kimaradás tartós lemaradással fenyeget, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A digitális egyenlőtlenségek globális, kontinentális és nemzeti léptékben egyaránt értelmezhető jelenség. Egyik következménye lehet, hogy kialakul egy országon, egy régión, vagy akár egy településen belül egy kettős szerkezetű társadalom. Egyik oldalon a globális kommunikációban résztvevők lesznek, a másik oldalon a kirekesztettek. A kirekesztés természetesen relatív fogalom, mást jelent a kirekesztés a fejlett országokban, és mást az afrikai kontinensen. Valószínűsíthető, hogy a jövő társadalmának meghatározó vezető elemei azok lesznek, akiket a globalizáltak csoportjának nevezhetünk, míg a kirekesztettek azon tömegek közül fognak kikerülni, akik a gazdaság hagyományos szektoraiból származnak (pl. mezőgazdaság), vagy szakképzetlenek, vagy olyan értelmiségi csoportok, akik nem tudnak váltani (Mayer, 2003). Ez a fajta megközelítés némileg különbözik a digitális egyenlőtlenségek definíciójától, ahol az egyenlőtlenségek többféle sík mentén körvonalazódnak, ugyanakkor nem mond ellent, mert itt jól körülhatárolható társadalmi csoportok válnak kirekesztetté, csak a nézőpont, a perspektíva nagyobb. Molnár szerint a két csoport különféle jellemzőkkel meg is ragadható, és használja a Netizen és a Netless (homeless – hajléktalan szó mintájára) szó fogalmát (Molnár, 2008). • Netizen: mobil, nyitott a legújabb innovációk iránt, kapacitásnövelő tevékenység jellemzi, IKT eszközök használata, kiterjedt társadalmi kapcsolatrendszer • Netless: immobil, rekreációs tevékenység jellemzi, kizárólag a TV-ből tájékozódik, beszűkült társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. A kettő pólus vagy csoport közötti különbség nagy, és
növekszik. http://www.szie.hu/file/tti/archivum/Hohl_Ferenc_ertekezes.pdf Háttér Az információs forradalmak 1. Az első információs forradalom a személyes kommunikáció létrejötte: a beszéd kialakulása volt. 2. Az írás feltalálása (i.e. 8. sz.) 3. Nyomtatás feltalálása (1450) Gutenberg 4. 19-20. század fordulóján - elektronikus tömegkommunikációs eszközök (telefon, Bell 1876, rádió, Marconi 1898) A tömegsajtó mellett megjelent a tömegszórakoztatás is - a rádió, gramafon, film. 5. (1950) A televízió hatásában újabb forradalmat jelentett. Egyidejűségre, informálásra, szórakoztatásra és oktatásra egyaránt alkalmas kommunikációs eszköz. A műholdak elterjedésével a globális kommunikáció is tömegessé válhatott. A globalizálódó médiában mindig mérföldkő volt az Atlanti-óceán átszelése: távírókábellel először 1865-ben, a telefonnal 1914-ben, rádióval 1901-ben, műholdas tévéadással 1962-ben sikerült. 6. (2000) A legutolsó információs forradalom az internet megjelenése. Kifejlődéséhez a digitális technológiák, a számítástechnika, a műholdas és kábeles hálózatok fejlődése volt szükséges. (mikroprocesszor, 1971 Hoff , Microsoft megalapítása, 1976; Pc (személyi számítógépek), 1981; World Wide Web (világháló) , 1993. Az internethasználat sajátosságai A kommunikációs lánc mindeddig egyoldalú volt: egyvalaki üzenete jutott el egy központon (újság, rádió, tévé) a vevők tömegeihez. Az internet megnyitotta az utat a közvetlen visszajelzés, a kétoldalú (tömeg) komunikáció felé. Mindezt egyből globális keretek között tette: a kommunikáció nem térhez kötött. A központi „üzenetelosztó" kiiktatódott: az interneten létrejöhetett az egyének és közösségek „másodlagos szóbelisége", a fórumok, virtuális agorák. Az interneten egy felületen jelenik meg az eddig különféleképp közzétett és elosztott nyomtatott írás, a hang, az állókép és a mozgókép (multimédia, szöveg, kép, hang stb. helyett egységesen: tartalom); más szempontból a tömeg- és egyéni kommunikáció; megint más szempontból az informálás, oktatás és szórakoztatás. Tömegesen elterjed az emberi gondolkodás menetét jobban követni képes nemlineáris, asszociás ugrások követésére alkalmas technológia (hipertext és szabad szavas keresés). A személyes kommunikáció és a kommunikációs techológiák segítségével történő szórakozás egyre kevésbé helyhez és valaki más által meghatározott időhöz kötött. http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=541&tip=0 Az információs társadalom A két szó jelentésébõl fakadóan olyan társadalmat jelöl, ahol az információ és az azzal kapcsolatos jelenségek (így a tudás, a kommunikáció, az adatok, az informálás, a gondolkodás és az adatfeldolgozás) a korábbinál fontosabb, központi szerepbe kerülnek, az emberi kapcsolatokat, a társadalmi átörökítést (a folyamatosságot), a térbeli kötődést, az intézményeket, a kultúrát és magát a nemzetállamot is. Ha elfogadjuk, hogy a társadalmi lét kulcsmozzanata a kapcsolatok (kölcsönhatások) kialakulása, akkor az információs társadalom éppen ezen a területen jelenthet lényeges változást: sokkal kisebb költséggel, sokkal egyszerûbben sokkal több ember tud egymással kapcsolatba kerülni. Az információ közlése, fogadása, feldolgozása, tárolása,
értelmezése és áramlása nem határozta meg egyik korábbi társadalmat sem
annyira, mint a mait. A mai társadalomnak ugyanis ezeknek az együttes felértékelődése adja meg azt a jegyét, amely
megkülönbözteti a korábbi társadalmaktól. Ezt a lényegi különbséget a
teoretikusok elsõsorban a következõ öt területen mutatják ki meggyõzõ módon: a
technológiában, a foglalkozásszerkezetben, a gazdaság mûködésében, a
térszerkezetben és végül a kultúrában. 1. Technológia A technológiai megközelítés szerint azért élünk
információs társadalomban, mert a társadalmi együttélés minden területén
elterjedtek és egyre fontosabb szerepet játszanak az információs és
kommunikációs technológiák, amelyek alapjaiban alakították át a társadalmak működését, beleértve a politikát, a gazdaságot, a
kultúrát és a hétköznapi életet is. pl. Miközben az állam egyre hatékonyabb eszközöket
kaparint meg, amelyek révén az állampolgárok ellenõrizhetõvé válnak, maguk az
állampolgárok is egyre könnyebben jutnak információkhoz, amelyeket felhasználhatnak a korábbiakhoz
képest átláthatóbbá és ellen- õrizhetõbbé váló állammal szemben. Növekszik az
állampolgárok szabadsága és az állam transzparenciája – vagyis ugyanazokat az eszközöket
egymással ellentétes érdekek szolgá- latában egyaránt fel lehet használni, nemcsak az állam
nyer új erõforrásokat, hanem a polgá- rok is 2. Foglalkozásszerkezet és gazdaság A foglalkozásszerkezeti és gazdasági megközelítések szerint azért élünk információs társadalomban, mert a mezõgazdasági és az ipari korszakon túllépve ma már az információs szektor és az információs jellegû munkavégzés dominál a gazdaságban. 1970-es évek: információs forradalom születése. Olajválság erős hatás a racionalizációra Ezzel új gazdaság jelent meg a világban. Ez a gazdaság egyrészről információs, másrészről globális, harmadrészt pedig egyszerre információs és globális - információs, mert a szereplői versenyképessége, így profitabilitása nagyban függ attól, hogy mennyire képesek a tudásalapú gazdaságban hatékonyan információt és tudást létrehozni, kezelni és alkalmazni - globális, mert a középpontjában álló termelési és fogyasztási tevékenységek, akárcsak a legfontosabb összetevők – úgy mint tőke, munka, tiszta nyersanyagok, irányítás, információ, technológia, piac – globális szinten szerveződnek - egyszerre információs és globális, mert a termelés és a fogyasztás, illetve az annak hátterében álló verseny egy globális információs hálózatban folyik, aminek létrejöttét az információs technológiai forradalom tette lehetővé 3. Térszerkezet A kulturális megközelítés szerint azért élünk információs társadalomban, mert globális, egyre inkább digitalizálódó médiakultúra vesz körül minket, ami az értelem- és jelentésadás elsõdleges forrásává válik, és meghatározza életünk kereteit pl. A televízióban közvetített 1989. évi „bársonyos forradalmak” új korszak beköszöntésérõl tettek tanúbizonyságot, amelyben a média már nemcsak közvetíti, hanem maga is „csinálja” a történelmet. (Eklatáns példa erre, hogy a televízióstábok visszazavarták az embereket a berlini falra, mert nem jól sikerültek a felvételek.) Az információs társadalom
az emberi együttélés új módja, amelyben az információ szervezett
előállítása, tárolása, előhívása és felhasználása játssza a központi szerepet,
és új strukturális elemek, a hálózatok segítségével kialakul egyfajta „hálózati
társadalom” a maga új intézményeivel együtt, amelyek legnagyobbrészt a már
ismert társadalmi intézmények átalakult formái. Így formálódik újjá valamint mikroszinten a családok és az egyéni identitások
is (Castells, 1996: 13–18). http://mek.niif.hu/05400/05433/05433.pdf | |
Kategória: témavázlatok | Hozzáadta: tanár | |
Megtekintések száma: 5979 | Feltöltések: 0 |