Fogalmak: család, kortárscsoportok mintái, szokás, szocializáció, norma, érték, szerep életszemlélet, énkép, utánzás, magatartási zavarok, szeretet, bántalmazás, félelemdeviáns viselkedések, agresszió, identitás, mikro-, mezo-, makroszocializáció

Mi a család?

Melyek a család funkciói?

Melyek a család szociális funkciói?

Hogyan szocializálódik a gyerek a családban? 

Milyen a jól funkcionáló család, és milyen ártalmak érik a gyereket a rosszul működő családban?

Miért csökkent a mai magyar társadalomban a gyermekvállalási kedv?

példa I.

Hogyan tudná jellemezni a családot mint szocializációs színteret az alábbi esetek alapján?

Zoli ügye

Zoli ügye a gyerekvédelmi csoporthoz 1991. áprilisban került. Az iskola irányította hozzánk, a magatartási és tanulási panaszok mellé hosszú bűnlajstromot is mellékelve. Ezen, bolti lopások szerepeltek, de súlyosabb dolgok is, például építkezésben rongálás, petárdadobálás és -készítés, pénz eltulajdonítása, skinhead bandában garázdaságok, autófeltörések. Alig tíz esztendős gyereknél ez bizony tekintélyes lista.

A gyermekvédelmi csoport rendszeres látogatásokat tett a családnál. A család egy kétszobás lakásban lakik. Zolinak van egy három és féléves öccse.

Hét óra tájban csak az anya volt otthon a gyerekekkel. Nagyon bizalmatlan volt, szinte sértésnek vette, hogy a családi életükbe avatkozom. A gyerek viselkedését az átlagostól csak kissé tartotta eltérőnek, a panaszokat túlzottnak érezte.

Másodjára is csak az anyát találtam otthon, kissé ittas állapotban. Ekkor már ömlött belőle a panasz: férje állandóan távol van, sokat dolgozik, és későn jár haza – gyakran részegen. Pénzt csak napi porciózásban ad haza, így ő képtelen gazdálkodni. Gyermekek közül csak a kicsit szereti, Zolira nem figyel, veréssel, megalázással bünteti. Elmesélte, hogy Zoli alig négyéves lehetett, amikor rossz fát tett a tűzre, s ezért az apa vigyázzállásban maga elé rendelte, és pofozni kezdte. Zoli most is betegesen fél az iskolai beírásoktól, mert otthon durva retorzió várja az apa részéről.

Az anya elismerte, hogy alkohol nélkül nem tudja a napjait elviselni, de a részegség állapotától fél. Munkanélküli segélyét varrással pótolja. A házaspár között napirenden voltak a viták, főként a pénz és Zoli miatt.

Az anya elmesélte, hogy megkéselte a férjét, aki kisebb sérüléseket szenvedett. Később sikerült az apával is találkoznom, aki hosszan mesélt a gyerekkoráról. Kiderült, hogy azt adja vissza Zolinak, amit maga is elszenvedett.

Az apa karácsony előtt egy súlyos információt kapott a munkahelyéről, hogy részlege, ahol hegesztőként dolgozik, hamarosan megszűnik. Az apa – holtrészegen – egy húsvágó bárddal készült kiirtani a családot. Az anya és a gyerekek a szomszédba menekültek, majd a nagyszülőkhöz költöztek néhány napra…

 

De jó, hogy még nem jár

Ott volt Dóri, a sikeres könyvelő, a saját erőből épített háromszintes házban, a köré kétmillióért matematikai pontossággal szerkesztett kerttel. És ott volt az alagsori, minimal stílusban berendezett irodában a százezerért vásárolt járókában Botond, Dóri kisfia. Botond, aki márkás babaruháiban élete első másfél évét egy négyzetméteres börtönében töltötte. Mert a sikeres mami, ahogy hazajött a kórházból, ugyanolyan tempóban dolgozott, mint előtte. Emlékszem, Dóri magát értelmesnek tartó nőként nevetve dicsekedett azzal, hogy milyen jó, hogy a fia még másfél évesen nem tud járni, mert addig sem kell kivenni a járókából….

Botond és Luca ma már óvodások. Természetesen magánóvodások, mert ott nagyon sok különfoglalkozásra járhatnak, és elég csak hatkor értük menni. Sőt, igény szerint még hétvégén is vigyáznak rájuk. Mindketten erős allergiával küzdenek. A többi elszenvedett lelki sérülésre még nem derült fény…

 

A házba gyermekkacagás való

Hogy ezt miért írom le? Mert anyaként, és jó néhány majomszertettel szerető anyát közelről ismervén, ma már másként látom a gyerek ellen erősen tiltakozó nőket. Persze sajnálom, hogy nem élik át a szülésnek,  a születésnek azt a pillanatát, amikor ég és föld összeér. Sajnálom, hogy életük során senki nem fog rájuk nézni feltétel nélküli szeretettel. De csodálom is a bátorságukat, amiért nyíltan vállalják a véleményüket, igaz, ők magukat féltik, én meg azokat a gyerekeket, akiket csak azért hozott erre a világra az anyjuk, hogy megfeleljen a társadalom elvárásának. Mert ugyan az ő hátuk mögött senki ne súgjon össze, mondván, mit ér a százmilliós ház, ha nincs benne gyerekkacagás.

http://divany.hu/Csalad/gyerek-nelkul-soha

háttér:

A család emberi közösség, a társadalmi együttélés alapsejtje, legkisebb egysége; a társadalom fejlődésének függvénye, a rokonok kapcsolatának történelmileg változó formája, amely változásában követi a társadalmi viszonyok alakulását. Eredeti jelentése mellett sokfajta fogalomkör meghatározására is szolgál. Alapjelentése a mindennapi szóhasználatban: a szülő(k), a gyerek(ek) és legközelebbi hozzátartozóik közössége. (…)  A mai, modern értelmezés ezen legtöbbször az ún. monogám családot érti, amely tartós együttélésre vállalkozó egyetlen férfi és egyetlen nő szexuális, gazdasági, érzelmi közössége, s az általuk, illetve valamelyikük által nemzett gyermek(ek) közössége. Ezt nevezik nukleáris családnak is (nucleus = sejtmag), amely magja a vérségi közösségnek. (…)( A XX. században)   más változásokra is fel kellett figyelni. Ilyen például a törvényes házasságkötések számának csökkenése, a házasságkötés nélküli együttélés, az élettársi kapcsolat terjedése – a nyugat-európai, főként a skandináv, később más országokban is. Az 1960-as években – először Észak-Amerikában, később Európában is – más, a monogám családot radikálisan tagadó együttélési formák (kommuna, csoportházasság) is megjelentek, s mozgalmak indultak az azonos nemű személyek közötti élettársi, esetleg házassági kapcsolatok teljes egyenjogúsításáért. Lényeges változás a szándékos gyermektelenség kívánása és megvalósítása is, ami a női egyenjogúságért folytatott mozgalmak újraéledésével függenek össze. 

Családtípusok:

Nukleáris család: apa – anya – gyerekek

Binukleáris család: elvált szülők újra házasodtak („két családom van”)

Kiterjedt család: kettő vagy több összekapcsolódott nukleáris család alkotja (pl. több generációs család)

Egyszülős

Házasság nélküli

A család funkciói

• Reprodukciós funkció: a reprodukció a társadalom utánpótlását, biológiai újratermelődését biztosítja. A fejlett társadalmakban már hosszabb ideje csökken a termékenység. Néhány évtizede Európában ez az egyszerű reprodukciós szint alatt tartósul, amelynek következménye a népesség elöregedése, hosszabb távon pedig a népességszám jelentős csökkenése.

• Gazdasági és fogyasztási funkció

Gazdasági funkciójára ma legáltalánosabban a fogyasztási-anyagi szükségletek kielégítése jellemző, de termelési, szolgáltatási egységként is működhet.

• Szocializáció: a család rendkívül fontos szerepet tölt be az értékközvetítésben, a kulturális tőke átörökítésében. A család közvetíti a társadalmi normákat, a családban tanulják meg a gyerekek azokat a szerepeket, amik alkalmassá teszik őket arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. A család szocializációs szerepe egyre szűkül, különböző társadalmi intézmények léptek be, például iskola, óvoda, bölcsőde. 

• Felnőttek pszichés védelme: intim, feszültségszabályozó szerep. Minden egészséges ember természetes igénye, hogy intim kapcsolatban éljen, beleértve a tartós és megbízható szexuális kapcsolatot, a szeretet, a gondoskodás, az áldozatvállalás, a bizalom kölcsönösségét, az együttes élmények átélésének igényét csakúgy, mint a szabad idő, a pihenés, a rekreáció intim társas közösségben való eltöltését. Ennek hiánya súlyos személyiségkárosodást is okozhat. Az érzelmi szükségletek kielégítésének legmegfelelőbb terepét a családi együttélés, a családi környezet biztosítja. A család e funkciójának napjainkban egyre nagyobb jelentősége van; a házasfelek közötti érzelmi kötelék megszűnése esetén a többség ma már értelmetlennek tartja a házasság fenntartását, ami váláshoz, a család felbomlásához vezet.

• Az öreggondozás, mint családi funkció. A nagyszülők, dédszülők nem tartoznak ugyan szorosan a nukleáris családhoz, s a velük való állandó együttélés, a közös háztartás is egyre ritkább, az öreggondozás azonban jórészt a családok feladata.

Családi szerep, családi munkamegosztás

A szerep az ún. interakcionalista családszociológia alapfogalma, amely a családot „olyan, egymással interakcióban álló személyek együtteseként értelmezi, akiket e társadalmilag definiált szerepek betöltésére való törekvés irányít” (Burgess). Társadalmilag meghatározott tehát, ahogy a családtagok – a férj és a feleség, az apa és az anya, a fiú és a leány, a fivér és a nővér – családon belül betöltött szerepei alakulnak.

A családkutatások a családi szerepeket – legalábbis az apából, anyából és gyermekekből álló családstruktúrákban – többnyire adottnak tekintik, abból kiindulva, hogy a férfiak ún. instrumentális, a nők pedig expresszív szerepet töltenek be. Az instrumentális, vagyis férfias szerepek technikai jellegű feladatok, a végrehajtó és ítélkező, döntő funkciók betöltését jelentik, míg az expresszív, nőies szerepek a támogató, összhangteremtő, feszültségoldó feladatok ellátásában nyilvánulnak meg.

Az ún. alapszerepek – az apa, anya, fiúgyermek, leánygyermek, nagyapa, nagyanya szerepe – kijelölése a családtagok biológiai és pszichológiai sajátosságai alapján rendeződik el. A feladatkörök a család tevékenységeit rendezik, annak céljai, eredményei szerint. Ilyen feladatkört jelenthet például a család státusának képviselete, a család pénzügyi, anyagi ellátása, a háztartás vezetése, a gyermekgondozás, gyermeknevelés, a betegápolás stb.

A nők munkavállalásának elterjedése a családi élet alakulását is jelentősen befolyásolta. az 1980-as évek végére már 80% feletti aránya vált keresővé. Közöttük a férjes, illetve családos asszonyok voltak/vannak többségben, akik számára a családi és munkahelyi feladatok ellátása sokszor konfliktusokkal telített.

A magasabb iskolai végzettségre, szakmaszerzésre törekvés tömegessé válása a gyermekek családi szerepét és családi feladatait sem hagyta érintetlenül. Gyakorlatilag megszűnt a gyermek, mint korán jövedelmező munkaerőforrás szerepe, a tanulási idő 18–22 éves korig történő meghosszabbodása pedig számottevően megnyújtotta a „gyermekstátusban” töltött időszakot. A gyermekeknek a tanulásra kell koncentrálniuk, így kevéssé vesznek részt a családi munkamegosztásban. Ez egyben a szülői szerepek és feladatok meghosszabbodását is jelenti. A gyermek, mint örömforrás, s mint a szülői gondoskodás tárgya is hosszabb ideig tölti be e szerepét, s egyre általánosabb, hogy olyan „presztízsnyújtó” szereppel is rendelkezik, amely alkalmas arra, hogy a szülők, a család kifelé, a külvilág felé jó képet mutasson fel magáról, mint olyan családról, amely a gyermeket gondosan neveli, jó szakmát {II-196.} ad a kezébe. De a szülői feladatkörök oly módon is meghosszabbodnak, hogy a tanulmányaikat befejező, pályaválasztás és családalapítás előtt álló fiatalok nagy része egy ideig még továbbra is a szülők segítségére szorul.

A feleségek, anyák munkavállalása következtében új feladatkörökkel gazdagodott a nagyszülői szerep is. A nagyszülőknek jelentős részt kell vállalniuk a gyermekek gondozásában, felügyeletében, nyaraltatásában, többnyire érzelmileg, pszichikusan és a gyermekkel kapcsolatos kisebb-nagyobb döntések meghozatalában is magukra vállalva egyfajta szülői szerep betöltését. A családi élet egyensúlya, harmóniája szempontjából ennek hatása többféle lehet: az életkorukból adódóan nehézkesebb, aggodalmaskodóbb és tradicionálisabb felfogású nagyszülők és a modernebb életvezetést követő szülők között konfliktusok támadhatnak a gyermeknevelés kérdéseiben. Az aktív nagyszülői szerep betöltése mégis alkalmat nyújt a generációk közötti együttműködés hosszú ideig történő fenntartására, ami az idős emberek lelki, szellemi egészségének egyik legfőbb biztosítéka.

Családi szocializáció, családi életre nevelés

A szocializáció a tanulási folyamat, amelynek során az ember megszerzi azt a tudást, azokat a gyakorlati ismereteket és készségeket, amelyek birtokában többé-kevésbé hatékonyan képes részt venni az egész társadalom, illetve egyes társadalmi csoportok életében. Az emberek gyermekkorukban tanulnak meg egyes, konkrét, felnőttkorukban betöltendő szerepeket, s ezek hatnak saját családi életük alakítására is. Családjukban sajátítják el az ún. nemi szerepeket, amelyek később saját családjuk struktúráját is meghatározzák. A szülői család alapján fejlődnek ki azok a készségek, amelyek párkapcsolataik szempontjából alapvetőek lesznek.

A családi szocializáció meghatározó módon utánzás alapján megy végbe: a gyermek követi a modellként szolgáló szülő viselkedését. Az utánzás szerepe különösen fontos az egész életen át ható magatartási minták elsajátításában. A gyermek általában azonosul is azzal, akit utánoz. Van olyan felfogás, amely szerint az azonosulás megelőzi az utánzást, feltétele annak; más irányzatok szerint az utánzás az azonosulás után jön létre, vagyis a gyermek annak a személynek a viselkedését kezdi utánozni, akivel azonosul. Ez különböző mértékű lehet, attól függően, hogy a szülő – anya vagy apa – magatartása mennyire konzekvens, következetes, rendszeres, vagyis mennyire teremtődik meg az a légkör, amelyben erős azonosulás jöhet létre.

A család szerepének  változásai

Magyarországon is megfigyelhető, hogy a fiatal és középkorú felnőtt népességben terjedőben van – de még csak egy kisebbségre jellemző – a tradíciókkal való szembefordulás. E korosztálynak mintegy negyede-harmada a családi élet tervszerűsége, a tradicionális normák helyett előnyben részesíti a spontaneitást, a kísérletezést, az új élmények keresését, illetve az egyéni, privát szféra megőrzését még a házastárssal szemben is. Ugyanakkor elveti azt a felfogást, hogy a sikeres gyermeknevelésben a szülői tekintélynek nagy súlya van, és hajlamos támogatni a családtagok egyéni vágyainak előtérbe állítását, még olyan esetekben is, ha annak a családi életre gyakorolt következményei esetleg negatívak.

A nyugati vizsgálatok egyik fontos megállapítása, hogy a változások kiterjedtek arra is, ahogyan az emberek megítélik a gyermekszülést, a gyermekvállalást. Míg a 20. század első felében ez egyik alapvető célja volt a házasságkötésnek, vagy legalábbis magától értetődő velejárója, mára kialakult egy olyan szemlélet, amely tudatosan elutasítja a gyermekvállalást. Ennek az attitűdnek az alátámasztására részben a jövő iránti bizalmatlanságot {II-202.} hozzák fel, részben a gyermek nevelésével, gondozásával járó szükségszerű áldozathozatalt, amely az önmegvalósítást akadályozza. Bár ez a szemlélet sehol sem vált még dominánssá, van ahol a prokreatív korú népesség mintegy ötöde vallja

Családi környezeti ártalmak

A szociális izoláció tünetei akkor lépnek fel, ha a gyermek nem kap elég szeretetet, gondozást a környezetétől. A nyílt elutasítással szemben sokkal gyakoribb, amikor az anya saját maga számára sem tudatosan, de elutasítja a gyermekét, nem történik meg a gyermek érzelmi szükséglet-kielégítése. 

Súlyos környezeti ártalom a  rossz családi légkör, a félelemkeltő, durva, merev szigorú szülői magatartás, a szeretet megvonása, amely során nem tud kialakulni a gyermek biztonságérzete,

Az alkoholista, deviáns, mentális betegségben szenvedő szülők is nagyon károsan hatnak  gyermek fejlődésére. A deviáns család nem tudja biztosítani a gyermek számára a társadalmi stabilitást, de az anyagi szükségleteket sem.

A magyar családok jellemzői napjainkban

ábra. A háztartások összetételének alakulása

 

http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/DemPort/09foldhazi_csaladszerkezet.pdf

A családok összetételének alakulása

 

Az egyszülôs családi helyzetet 15 éves kor 

elôtt megtapasztalt gyermekek aránya

 

Forrás:

http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/DemPort/09foldhazi_csaladszerkezet.pdf

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/192.html