1. A márciusi forradalom és az áprilisi törvények

                Az utolsó rendi országgyűlés (1848) mindössze néhány részeredményt ért el: pl. a részleges közteherviselés elfogadása. A holtpontról a magyar ellenzéki mozgalmat a külpolitikai fejlemények lendítették ki. ® megérkezik a párizsi februári forradalom híre. Az ellenzék vezérkara az azonnali cselekvés útjára lépett. 1848. március 3-án Kossuth az alsó táblán nagy beszédben  azonnali rendszerváltozást szorgalmazott.  Az ellenzék felirati javaslatát egyhangúlag elfogadta az alsótábla.

Kossuth az ellenzék pesti szervezetétől, az Ellenzéki Körtől, a fővárostól várta, hogy mozgalmakkal támogassa az ő küzdelmét Pozsonyban. Erre a Petőfi körül tömörülő ifjú radikálisok vállalkoztak is. ® Petíciót (=kérvény) fogalmaznak (Irinyi József). A 12 pontnak nyomatékot kívántak adni egy tömeggyűlés szervezésével is (a gyűlést a József-napi vásárra akarták időzíteni® márc. 19.). Ez tulajdonképpen már előkészület volt egy forradalomra.

 A 12 pont

Ekkor jött az újabb döntő fordulat: március 13-án Bécsben kitört a forradalom. (Metternich megbukott, a császár alkotmányt ígért) Pozsonyban a főrendek március 14-én kénytelen-kelletlen átengedték a március 3-i feliratot, s elhatározták, hogy azt Bécsben országgyűlési delegáció fogja átadni. A delegációt Kossuth vezette. Bécsben a magyar liberálisok elérték, hogy Batthyány Lajos gr., az Ellenzéki Párt elnöke, március 17-én miniszterelnöki megbízást kapott.

                Közben Pesten, a bécsi forradalom hírére kitört a pesti forradalom. A márciusi ifjak (pl. Petőfi, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai, Degré Alajos, Vidats János) 15-én reggel kb. 10-en indultak el a Pilvax kávéházból. Számuk hamar 1000 fő körülire nőtt. →10 óra körül ért Landerer és Heckenast nyomdája elé:kinyomtatják a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát → a Nemzeti Múzeum elé vonultak, majd pedig arra a hírre, hogy délután Pest város közgyűlése összeül, elhatározták, hogy a városháza uraival is elfogadtatják a pontokat. A városi tanács nevében Rottenbiller Lipót alpolgármester elfogadja és aláírja a 12 pontot. Ezután forradalmi választmány alakult. E választmány indult a tömeg élén Budára, a Várba, a Helytartótanácsot felszólítani, hogy törölje el a cenzúrával és engedje szabadon a sajtóvétség címén börtönbe zárt Táncsics Mihályt. A Helytartótanács engedett.

                . Március 23-án Batthyány miniszterelnöki körrendeletben kihirdette a jobbágyfelszabadítást, és elfogadásra került a közteherviselés, ill. a papi tized eltörlése is.

                Az új törvényeket V. Ferdinánd április 11-én szentesítette (áprilisi törvények). Magyarország polgári alkotmányos királysággá alakult.

Az áprilisi törvények:

Kidolgozták az új alkotmányt (III. tc.). Megszűntek a régi központi hivatalok, helyükre "független, felelős magyar minisztérium" lépett.® A király a végrehajtó hatalmat csak ezen át gyakorolhatta: rendeletei miniszteri ellenjegyzés nélkül érvénytelenek voltak. Az országgyűlés továbbra is kétkamarás maradt, de a főrendiház szerepe jelentősen csökkent. Az országgyűlésnek új székhelyén, Pesten évente kellett üléseznie, és az előző évi számadás, ill. a következő évi költségvetés megtárgyalása, elfogadása nélkül nem lehetett feloszlatni. A képviselőket 3 évre választották, a választójogot kiterjesztették. Az új választójogi rendszer a lakosság 7-9%-nak adott választójogot. Intézkedtek a Partium visszacsatolásáról és Erdély uniójáról is (VII. tc.). A VIII. tc. a közteherviselésről, a IX. a jobbágyfelszabadításról intézkedett (a nemesi kiváltságok megszűntek s velük a paraszt feudális kötöttségei és terhei is). A törvény a volt jobbágyság jelentős részének (40%-nak) tulajdonába adta át az általa addig használt úrbéri földeket. A zsellérek viszont továbbra is föld nélkül maradtak.  A XVIII. tc. szólt a sajtószabadságról . Az áprilisi törvények nem szóltak a következő kérdésről: kinek a kezében legyen a külügy, a hadügy és a pénzügy?

                Az áprilisi törvények értelmében megalakult az első felelős magyar kormány.

A Batthyány-kormány tagjai

2. A Batthyány kormány működése (1848. április 11 - szeptember 11)

                A kormánynak nem volt könnyű dolga: a nádor vigyázott arra, hogy a kormány ne lépje túl hatáskörét, ne lazítsa tovább a birodalommal fennálló kapcsolatokat; a parasztság a végbement jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztését szorgalmazta; a nemzetiségek benyújtották követeléseiket a kormánynak; az országban alig volt fegyveres erő; az államkincstár szinte teljesen üres volt.

                A kormány tevékenységének első eredményei májusban mutatkoztak. Elhatározták, hogy a császári-királyi sereg mellett önkéntes katonaságot, honvédséget szerveznek. Megindult a nemzetőrség kialakítása is. Egy- és kétforintos bankjegyeket bocsátottak ki (Kossuth bankók) a pénzhiány enyhítésére.

                A kormány számára súlyos gondként jelentkezett a nemzetiségi kérdés. A nemzetiségek 1848. májusában hirdették meg kívánságaikat, amelyek egy része messze túlment a nyelvi követeléseken:

Szerbek: karlócai gyűlésükön Dél-Magyarországból önálló, csak Bécstől függő szerb vajdaságot kívántak.

Erdélyi románok: balázsfalvi gyűlésükön ellenezték az erdélyi uniót, Erdélyből román tartományt kívántak létesíteni, amelyet később a két román fejedelemséggel, Havasalfölddel és Moldvával kívántak egyesíteni.

Szlovákok: túrócszentmártoni gyűlésükön lényegében csak nyelvi jogokat követeltek maguknak.

A kormány a nemzetiségi követeléseket elutasította.

            1848 tavaszán  komoly veszély Horvátország felől mutatkozott. Az új horvát bán, Jellasics kezdettől felmondta a pesti kormánynak az engedelmességet, még tárgyalni sem volt hajlandó. Jellasics hadsereget szervezett, azzal a céllal, hogy Magyarország ellen támad (ebben az Innsbruckba menekült bécsi kormány is támogatta a "divide et impera" elve alapján).

            1848. júniusában lezajlottak az első népképviseleti választások. ® A kormánynak óriási többsége lett a parlamentben.

1848. július 11-én tartotta meg Kossuth nevezetes megajánlási beszédét a pénzügyi és katonai kérdésekről. ® A képviselők megszavaztak 200 000 újoncot.

                Augusztusra az újjászerveződött bécsi kormány elérkezettnek látta az időt a magyar különállás békés vagy fegyveres eszközökkel történő felszámolására.

3. A szeptemberi fordulat

                Augusztus végén a bécsi kormány a magyar kormány jogkörét, egyáltalán az áprilisi törvényeket érvénytelennek, felszámolandónak tekintette. ® A képviselőház 100 tagú küldöttség Bécsbe indítását határozta el. Az uralkodó a delegációt semmitmondó szavakkal bocsátotta el. A békés megegyezésre már nem volt több remény. ® Az országgyűlés szeptember 11-i ülésén a kormány bejelentette lemondását. (Ideiglenes kormány alakul, melynek miniszterelnöke továbbra is Batthyány október 2-ig) Jellasics még ugyanezen a napon átlépte a Drávát, s megindult Pest-Buda felé. A magyar seregek fővezére, Móga János altábornagy ütközetre szánta el magát. 1848. szeptember 29-én a magyar sereg Pákozd-Sukorónál győzelmet aratott Jellasics felett. Jellasics Bécs felé hátrált.

Időközben Bécsben, Jellasics győzelmében bízva, október 3-án a magyar parlamentet - törvénytelenül - feloszlatták, az országot Jellasics uralma alá vetették. Az intézkedéseknek azonban nem tudtak érvényt szerezni. (+ október 6-án Bécsben újabb forradalom tört ki, a hadügyminisztert Latourt meggyilkolták. Az udvar Olmützbe menekült)

4. Az Országos Honvédelmi Bizottmány (1848. október 8. - 1849. április 14.)

                Batthyány ideiglenes miniszterelnöki működésének megszűntével az ország végrehajtó hatalom nélkül maradt. A végrehajtó hatalom gyakorlását az országgyűlés ideiglenes jelleggel a már korábban megalakult Országos Honvédelmi Bizottmányra ruházta. Ennek vezetője Kossuth volt.

                A Délvidéken már júliustól fegyveres felkelés folyt, de másfelől is veszély fenyegette a magyar forradalmat. Magyarország 1848 őszén fegyveres harcra kényszerült. Megkezdődött az önvédelmi háború, a szabadságharc időszaka.

                Erdély teljesen az ellenforradalmárok kezére került, nyugatról pedig újabb nagy katonai támadás fenyegetett.

                A Jellasicsot követő magyar sereg október elején az országhatárra érkezett. A határ átlépésétől egyelőre óvakodott a katonai és a politikai vezetés. Végül átlépték a határt. ® Október 30: a schwechati csata. ®A magyar csapatok kénytelenek voltak visszavonulni. Móga lemondott, helyére Görgei Artúrt nevezték ki.

                Bécsben lemondatták V. Ferdinándot és Ferenc Józsefet ültették a trónra (1848. december 2.).

1848. december 16-án a császári hadsereg átlépte Magyarország határát. A Windisch-Grätz vezette sereg elől Görgei hátrálni kényszerült. Windisch -Grätz seregének egy része körülzárta Komáromot, majd tovább nyomultak Pest felé. Az egyik magyar seregrész vezére, Perczel Mór csatát vállalt és vesztett Mórnál.

A kormány áthelyezte székhelyét Debrecenbe.

1849. első napjaiban Windisch- Grätz ellenállás nélkül bevonult Pest-Budára. Görgei a Felvidéken keresztül a Tisza irányába hátrált (1849. február 5: a branyiszkói áttörés).

            A Debrecenbe költözött kormány új főparancsnokká Henryk Dembinskit nevezte ki. Erdélyben Bem József irányította a magyar csapatokat. Bem 1849 tavaszára befejezte Erdély felszabadítását.

4. A tavaszi hadjárat

                Dembinski 1849 február végén indított először koncentrált támadást. ® kápolnai csata (február 26-27): eldöntetlen. A magyar sereg visszahúzódott a Tisza vonala mögé. A tisztikar eléri Dembinski leváltását. Helyére Vetter Antalt nevezik ki (de igazából Görgei irányított).

                1849 kora tavaszán a Tiszánál gyülekező 50 000 fős magyar sereg támadásba lendült, és négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig kergette a császári sereget. Április 2-án Hatvannál, 4-én Tápióbicskénél, 6-án Isaszegnél arattak jelentős győzelmet. Április 23-án bevonultak Pestre. A fősereg északnak fordult, s Vácnál, Nagysallónál vívott győzelmes csatát, felmentette az ostromlott Komárom várát. A fő célkitűzést azonban, a császári sereg bekerítését és megsemmisítését nem sikerült elérni. A leváltott Windisch- Grätz utóda, Welden osztrák területre húzódott.

1849. május 21-én Budát is sikerült visszafoglalni.

5. A Függetlenségi Nyilatkozat

                1849. március 4-én az udvar kiadja az olmützi alkotmányt. Az alkotmány szerint Magyarország, korábbi különállását teljesen elveszítve, területét  megcsonkítva a birodalom egyik tartománya lesz. Erre mintegy válaszul született meg 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat. ® a debreceni Nagytemplomban kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, a detronizációt.

                A Függetlenségi Nyilatkozat felsorolja azokat az okokat, amelyek a trónvesztést indokolják. Ezután elmondja a Nyilatkozat a háború előzményeit és fontosabb eseményeit és kinevezi Kossuthot kormányzó elnökké. Ezzel Kossuth lényegében államfő lett, az új miniszterelnök pedig 1849. május 1-én Szemere Bertalan.

6. A cári intervenció és a bukás

                1849. május elején már bizonyossá vált: az orosz cár sereggel siet a szorongatott Habsburgok segítségére. A cár 200 000-res sereget indított útnak. Magyarország külpolitikailag teljesen elszigetelődött.

                Az új helyzetben Görgei álláspontja az volt, hogy a haderőt Komárom körül kell koncentrálni, a közeledő osztrákokra kell előbb csapást mérni, kudarc esetén Komárom bevehetetlen erődjébe húzódva kell kivárni a további fejleményeket. A politikai vezetés a Pest körüli koncentrációt határozta el, s a hamarabb érkező ellenféllel vette volna fel a küzdelmet. Görgei késlekedése folytán a pesti koncentráció terve meghiúsult, új színteréül a Délvidéket (Szeged-Arad-Temesvár térségét) jelölték ki. Az erre júliusban elinduló Görgei azonban Vácnál már az oroszokba ütközött, így Pestről északnak kanyarodva, az oroszok hátában vezette seregét, ügyes manőverekkel, a Tisza, majd a Délvidék felé. Komolyabb csata és vereség nélkül, de késve érkezett a koncentráció színhelyére. A helyzet reménytelenségét látva július végén Mészáros Lázár lemondott a főparancsnokságról; utódául ismét Dembinskit nevezték ki.

Az ország emberi és anyagi erőfeszítéseinek határára érkezett. Erdélyben Bem kétségbeesett ellenállást tanúsított a túlerővel szemben, másfél hónapig megakadályozta, hogy az oroszok kijussanak az Alföldre. A segesvári csatában (július 31.) súlyos vereséget szenvedett (ekkor esik el Petőfi), seregeinek maradványait a nagycsűri csatában (augusztus 6.) verték szét. Egyedül Bem érkezett a koncentráció színhelyére.

                A Pesten már gyülekezni kezdő fősereget Dembinski vezette vissza az Alföldön, hátrálva az osztrákok elől. Csak a Tisza-Maros vonalánál próbálta megállítani az ellenséget, de csatát vesztett Szőregnél (augusztus 5.), s így az osztrákok bejutottak a Délvidékre. A döntő csatára velük Temesvárott került sor (augusztus 9.). A sereg katasztrofális vereséget szenvedett.

                Aradon Kossuth és a miniszterek Görgei követelésére átadták a tábornoknak a politikai és katonai teljhatalmat (augusztus 11.). Kossuth Törökországba menekült. Görgei már csak csatát nyerhetett, háborút nem, s ezért az egyetlen lehetséges ésszerű megoldást választotta: 1849. augusztus 13-án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert. Szándékosan az oroszoknak adta meg magát, hogy jelezze, az ő túlerejük idézte elő a vereséget. Néhány seregrész és néhány vár maradt még magyar kézen. Komárom átadására csak október elején került sor.

                A szabadságharc vereségét a katonai túlerő idézte elő. De mégsem volt hiábavaló. A társadalmi átalakulás, a jobbágyrendszer eltörlése visszafordíthatatlan maradt.

A szabadságharc leverését követően megkezdődött a megtorlás. Ennek első lépése az aradi 13 és Batthyány Lajos kivégzése volt (1849. október 6.)

Az aradi 13:Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly,Lahner György, Lázár Vilmos,gr. Leininger-Westerburg Károly, Nagysándor József,  Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly