A német egység kialakulása

- 1815. bécsi béke – Német Szövetség – 39 tag

- 1848. Frankfurti Szövetségi Gyűlés – német egység + alkotmányosság – eredménytelen

német egység – két elképzelés

a) nagynémet megoldás – Ausztria vezetésével – laza föderáció – Német Szöv. + Habsburg Birodalom államai - 1848-ban a 36 milliós Habsburg államból csak 8 millió német – nem akarták az egész birodalmat bevenni

b) kisnémet megoldás – Poroszország  vezetésével – 1848-ban a 16/14 mill. német – egységesebb, protestáns vezetésű, nem abszolutista

Poroszország előnyei

- Napóleon után (1/3-át elfoglalta) modernizáció – nemesség adózása, jobbágyfelszabadítás – megválthatta a birtokát, ha földjei egy részét átadta, céhek eltörlése , ált. hadkötelezettség + hagyományos vallási toleranciája a Hohenzollereknek (protestáns ország, hugenották befogadása, zsidó szabad letelepedése)

- 1848-tól korlátozott alkotmányosság, de porosz szellem

→ maradt a nagybirtok – tőkés mezőgazdaság - junkerek

→ gyors iparosodás, nehézipar – gyorsan elterjedtek az angliai találmányok, vasútépítés

- 1862- 9o. Otto von Bismarck – miniszterelnök, I. Vilmos király

- a század legnagyobb formátumú politikusa – zseniális diplomata, tudott szövetségeseket szerezni, míg ellenfelei magukra maradtak  – a német egység megteremtője

- reálpolitikus – P. parlament népképviseleti, de pl. a kormányt a kancellár nevezi ki,  „A kor nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal döntik el, hanem vérrel és vassal.” (népesség + ipar)

Ausztria és Poroszország harca

1. 1864. schleswig-holsteini konfliktus – két dán hűbéri függésben levő német állam  – Au. és Poroszo. háborút – a két hercegséget bekebelezték 

2. porosz-osztrák háború 1866. Bismarc - sikerült egy osztrák-ellenes szövetséget létrehoznia

- olaszokkal szövetség

- Oroszország semleges marad – 1863. a lengyel szabadságharc leveréséhez engedte csapatai átvonulását

- III. Napóleonnak területi ígéretek

1866. – betört Csehországba, Königrätznél – Benedek Lajos vezette osztrák sereg (Ausztria oldalán egy tucat német állam) ↔ Moltke vez. poroszok – ¼ milliós seregek  porosz győzelem – hátultöltős, ismétlőfegyverek, szakképzett hivatásos tisztek

- Moltke menne tovább, de B. megálljt – Olaszország megkapta Velencét, Poroszország létrehozta az Északnémet Szövetséget Ausztria nélkül

háború a franciák ellen

- a dél-német területeket Franciaországnak ígérte – nem tartotta be

- III. Napóleon üzent hadat, magára maradt

- 187o. szept. 2. porosz győzelem Sedannál – III. Napóleon is fogságba esett

- két nap múlva Párizsba – köztársaság

- a frankfurti békében Németország megszerezte Elzász-Lotharingiát és jelentős hadisarc megfizetésére kényszeríttette Franciaországot).-  1871. jan. 18. a versailles-i palota tükörtermében kiáltották ki a német császárságot I. Vilmost választják császárrá - császár, kancellár, Birodalmi Gyűlés (Reichstag)

Délnémet államok és Bismarck kidolgozza az új Németország alkotmányát: szövetségi szerkezet, régi államok megtartották államformáikat, létrejött a Reichstag a közös országgyűlés, amelyet általános választójog alapján választottak és a Bundesrat, amelyben minden állam területe alapján képviseltette magát, a birodalom vezetője a porosz király lett császári címmel (ő irányítja a birodalmi hadsereget és közigazgatást, minisztereket császár választja, akik neki felelősek).

Források:

,Még egyszer nemzetünkhöz fordulok: Nagyon forró vérünk van, hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sok terjedelmes fegyvert rakjunk testünkre, és mégis meg kell ezt tennünk. A németek nem libe­ralizmust várnak Poroszországtól, hanem erőt. Bajorország, Württemberg, Baden eltűrhetik a libe­ralizmust, senki sem tulajdonítja nekik Poroszország szerepét. Poroszországnak össze kell szednie és megőriznie erejét a megfelelő pillanatig, amelyet már nem egyszer elmulasztott. Poroszország ha­tára a bécsi béke után nem kedvez az egészséges állami életnek. A nagy kérdéseket nem beszéddel döntik el vagy a többség határozatával (éppen ez volt a nagy tévedés 1848-ban és 1849-ben), hanem vassal és vérrel."

(Részlet Bismarcknak a porosz országgyűlés költségvetési bizottságában elhangzott beszédéből - 1862)