1.       Az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond gazdaságpolitikája

Károly Róbert (1301-1342)

a)      harc a kiskirályok, tartományurak (bárók) ellen  = a királytól független oligarchák (pénzt veretnek, adót szednek, saját hadsereg …)

-          1307, 1309, 1310 – koronázás

-          1312. rozgonyi csata (Abák, Csák Máté), majd egyenként győzte le a tartományurakat

b)      átgondolt gazdaságpolitika (Nekcsei  Demeter tárnokmester)

-          nemesfémbányászat fellendítése  (királyi felségjog a bányaművelés):

o   urbura (=bányászok által fizetett bányabér, arany 1/10-e, ezüst 1/8-a)1/3-át a földbirtokos kapta + a földet megtarthatta

o   felvidéki bányavárosok alapítása

o   Körmöcbánya  (1328. szabad királyi város, pénzverde, 1335. firenzei mintára aranyforint, ezüst garas)

-          kamara haszna kiesett (állandó pénz, nincs évenkénti  új pénz, pénzrontás) – helyette

-          kapuadó (1336) (= portánként, telekadó)

-          új külkereskedelmi vám – harmincadvám

-          1335. visegrádi királytalálkozó – Bécset elkerülő új kereskedelmi út

Nagy Lajos (1342-1382)

-          városfejlesztő politika,   pl. Kassa, Bártfa - szabad királyi város , (szabad királyi város= fallal körülvett, vásártartási, árumegállító jog, bíráskodási  jog)

-          1351-es törvényei  - jogilag egységes nemesség (egy és ugyanazon szabadság, ősiség törvénye), egységesülő jobbágyság (személyében szabad, 10-ed, 9-ed, kapuadó, ajándék

Anjou-kor gazdasága

-          helyreáll az ország területi egysége, békés fejlődés

-          a királyi birtokok visszaszerzése (Károly Róbert honor-birtokokat adott = a tulajdonjog a királyé, a jövedelmek a hivatalt viselőé)

-          értékálló pénz – aranyforint, ezüstdénár

-          10 pénzverő és bányakamara – bérlők vezetik

-          kincstartó hivatal megjelenése

-          nincs éhínség

-          betelepülők: német, román

-          városiasodás fellendülése – szabad királyi városok (elsősorban kereskedelem, bányászat), mezővárosok

-          céhek fellendülése

-          kereskedelem:

o   behozatal: luxuscikkek, fűszerek, iparcikkek, nemesfém kiáramlása

o   kivitel: réz, soproni, pozsonyi borok – balti tengeri kikötők, Németo., Lengyelo., Cseho. felé, vágómarha - Velenecébe

o   az erdélyi szász városok polgársága a Fekete-tengeri kikötőkből levantei árut

-          kiadások: Nagy Lajos hadjáratai

Luxemburgi Zsigmond (1387-1437)

-          1405. városi dekrétumok

        -     Buda központ

       -    városszövetségek - bányavárosok, erdélyi szász városok

       -    egységes súly- és mértékrendszer  elterjesztése (budai)

források:

„Királyságunk régi s mostanáig erősen megőrzött szokása szerint királyságunk egyházai és akármely nemese földjeinek és prediumainak, amelyek területén arany- vagy ezüstbányákat találnak, valami cserével mérsékelve királyi kezünkhöz kellett volna háramolni, mégis… meggondolva lelkünkben, hogy az efféle földek és prediumok elvételétől való félelemből országlakóink azt akarják, hogy a királyságnak az isteni gondviselés által emberi használatra és keresetre rendelt nagy kincse a földek mélyén rejtőzzék s nem akarják felfedni, … (ezért) elhatároztuk kegyesen örökre megállapítani, hogy akárkinek, vagy prelátusoknak, reguláris és világi egyházaknak, vagy nemeseknek a földjein és prediumain találtattak arany- vagy ezüstlelőhelyek – csak létezésüket és feltárásukat ne tagadják –, ugyanők földjeik, amelyekben amaz arany- és ezüstlelőhelyek vannak, mozdíthatatlan uralmának örökké örvendjenek és azt élvezzék. Sőt a földjeiken talált arany- vagy ezüstlelőhelyekből … való királyi jövedelmek harmad részét teljesen szedjék be örök biroklásra.” (Károly Róbert)

Mi, Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya jelen levelünk tartalmával adjuk hírül mindenkinek, akit illet, emlékezetbe ajánlva, hogy mivel az innen, a mi királyságunkból Csehországba és más szomszédos királyságokba átmenő, és viszont, a Csehországból és más szomszédos királyságokból királyságunkba javaikkal és áruikkal jövő kereskedők nyilvános útja a háborús és békétlen időktől a gonosz emberek csapdái és az illetéktelen vámszedések miatt majdnem egészen mostanáig használaton kívül volt; mi tehát, ahhoz képest, amint Isten ránk bízott hivatala terhét ránk rakta, alkalmasabb és nyugodtabb keresztülhaladásuk érdekében egyéb irányú foglalatoskodásaink közepette figyelmünket azok megújítására és helyreállítására […] kellő igyekezettel fordítottuk. […]

Úgy határoztunk, hogy a fentebb írt nyilvános utakat kell járni, a vámok pedig az alább kifejtendő helyeken és módokon hajtandók be és rendezendők, […] egyszersmind a többi prelátusnak, nemeseknek, és egyéb, bármiféle méltóságú és állapotú embereknek, akik a fentebb mondott vámszedőhelyek valamelyikét őrzik és tartják, hasonlóképpen erősen meghagyjuk jelen levelünkben, hogy látván a mi bőséges kegyünket és kedvezésünket a fentebb mondott utakat szabadnak, és minden akadálytól mentesnek és békésnek az említett kereskedők számára megőrizni kötelességteknek tartsátok.” (Károly Róbert rendelete az északi kereskedelmi utakról)

” Ezenkívül minden bármely néven nevezendő szabad községben levő összes szántóvető és szőlőbirtokos jobbágyainktól (kivéve a fallal bekerített városokat) minden terményüknek és boruknak kilencedét beszedetjük, és a királyné asszony is be fogja szedetni. És a fönt nevezett bárók és nemesek bármely birtokaikon levő minden terményének és borának kilenced részét a maguk szükségére hasonlóképpen hajtsák és szedjék be.

A főpapok és egyházi férfiak is, akiknek jobbágyaik vannak, előbb a tizedet, azután meghasonlóképpen azok mindennemű terményeinek és borainak kilencedrészét szedjék be. És kik a mondottak beszedése tekintetében másként járnak el, az olyan ellenszegülőknek és a jelen rendeletünket megszegőknek birtokain a terményeknek és bornak ama kilencedrészét a maguk szükségére hasonlóképpen hajtsák és szedjék be.

A főpapok és egyházi férfiak is, akiknek jobbágyaik vannak, előbb a tizedet, azután maghasonlóképpen azok mindennemű terményeinek és borainak kilencedrészét szedjék be. És kik a mondottak beszedése tekintetében másként járnak el, az olyan ellenszegülőknek és a jelen rendeltünket megszegőknek birtokain a terményeknek és bornak ama kilencedrésézt minden lejjebb szállítás és leengedés nélkül mi magunk fogjuk saját használatunkra behajtani.

Ugyanazon nemeseknek kérésébe is beleegyeztünk, hogy azon országunk határai közt lakó valódi nemesek, még az országunk határai közt fekvő hercegi tartományokban élők is megannyian ugyanazon egy szabadsággal éljenek.” (Részletek Nagy Lajos 1351. évi törvényeiből)

"1. Hogy a folyó és a szilárd testek mértékét az egész országban Buda város mértékéhez kell alkalmazni Először is engedve némely alattvalóink kérésének, az alább kijelentett szabadságokat állapítottuk meg.

1. § Hogy a fonttal,’ mérleggel, öllel való mérés, a bornak, gabonának kimérése s általában minden megmérhető és mázsálható dolgoknak kimérése és megmázsálása minden városban, mezővárosban, várakban, falvakban, mind a mieinkben, mind bárki máséban s egyáltalán országunk határain belül mindenütt Buda városunk mértéke szerint történjék.

2. § Kivévén a dézsmamértéket és hegyadót (köznyelven hegyvám, németül Bergrecht), valamint a papok és egyházi férfiak haszonvételeit, béreit, telkeit és jövedelmeit, melyekre nézve rendeljük, hogy a maguk állapotában és minőségében, mennyiségében és értékében maradjanak meg.

3. § Hogy pedig valaki ezzel ellenkezően merne cselekedni, az a megmázsált vagy kimért dolognak elvesztésével fog bűnhődni, és egy részének a kiméréséért vagy lemázsálásáért a kimérésre vagy lemázsálásra szánt dolgot egészen elveszíti vagyonában.

10. A polgárok és a városok egyes lakosai a királynak adót fizetni tartoznak

Elhatároztuk azt is, hogy amint minden polgár, úgy bármely városunk lakosai is különbség nélkül kötelesek lesznek ezentúl a mi királyi collectáinkat és adóinkat arányos részben meg¬fizetni (ellent nem állván bármely kiváltságaiktól, melyeket nekik eddig adtunk, vagy ezután. mi és utódaink adni fogunk, s meg nem engedvén, hogy ezek nekik az előrebocsátottak tekintetében valamit használjanak) és ama polgárainkkal együtt adózni.

1. § Ha pedig mi, vagy utódaink, valamely polgárunkat történetesen felszabadítanónk és = lmentenőnk, akkor abban az esetben is mi, és említett utódjaink, tartozunk és kötelesek leszünk azt, amivel a felmentett polgároknak az adókhoz járulniok kellene, a városi közösség számadásából levonni és saját számadásunk terhére elfogadni.

11. Az országban lakó kereskedők oda vihetik áruikat, ahová akarják ahová nekik tetszik Továbbá, ámbár köztudomású, hogy budai polgáraink egyéb szabadságaik között eddig annak a kiváltságnak is birtokában és élvezetében voltak, amelyet elődeink adtak nekik és mi megerősítettünk, hogy tudniillik minden, mind az országban lakó, mind a külföldi kereskedőnek, az ő összes és bármilyen árucikkeit, eladásra és elcserélésre szánt holmiját, mina lefelé jövén, mind felfelé menvén, a budai polgárok körében kellett leraknia, és a lerakottakat ott eladnia és elcserélnie, és innen másvalahova vinniök vagy szállítaniok szabad nem volt, ami szokásossá is vált.

1. § Mindamellett, mivel minden királyi városunknak, mezővárosunknak és szabad községünknek imént tartott általános gyűlésén, az e tárgyban folyt tanácskozás után, országunk, országlakosaink és kiváltképpen polgáraink meg kereskedőink jövedelmének gyarapítása és helyzetének emelése, valamint a közjó érdekében, nehogy egy város haszna vagy gyarapodása miatt országunk egész közössége szenvedjen kárt és rövidséget, s érezzen ártalmas veszteséget, jónak láttuk és elhatároztuk, hogy a kereskedők, akik tudniillik országlakosaink, mindannyian együtt és egyenkint, országunkból kimenvén vagy országunkban tartózkodván, összes és bárminemű árucikkeit, eladó és elcserélni való portékájukat egész országunkon keresztül és országinkon kívül akárhová, akárhányszor és akármikor egészen szabadon és teljes biztonsággal vihessék, és a lerakottakat eladhassák, elcserélhessék, onnan elszállíthassák, elhordhassák, és azokkal akaratuk s tetszésük szerint rendelkezhessenek.

2. § Ellent nem állván nevezett budai polgárainknak, az áruk említett lerakása tárgyában bármi módon adott és engedélyezett bármiféle szabadságokat és kiváltságokat az előrebocsátottak tekintetében határozott szándékkal visszavonjuk.

3. § Kivéve a külföldieket, akiknek kötelességük az előbb mondottakban a régi szokást megtartani.

12. A szabad városoktól a tárnokmesterhez innen, ha szükséges, a király személyes jelenléte elé kell fellebbezni

Ezenfelül, ha azoknak a városoknak a polgárai, melyeket újonnan létesítettünk, és amelyeket más városok szabadságaival láttunk el, bíráik és esküdtjeik ítéletében és határozatában meg¬nyugodni nem akarnának, megannyian ahhoz a városhoz, amelynek szabadságával élnek vagy tárnokmesterünkhöz fellebbezhetnek.

1. § Úgy azonban, hogy miután a tárnokmesterhez fordultak, a bírákhoz és esküdtekhez többé vissza ne térhessenek, és más valakihez se fellebbezhessenek semmiképpen, kivévén, ha szükséges volna, a mi személyes jelenlétünkhöz..” (Zsigmond király 1405-ös városi dekrétumai)