1.  Gazdasági fejlődés

 

a mezőgazdaság fellendülése

- a 9-1o.sz-i találmányok, termelékenyebb módszerek (aszimmetrikus nehézeke), 2 és 3 nyomásos gazdálkodás (nyomáskényszer a faluközösségen belül), trágyázás)- 11-12.sz. elterjedése

- állati igavonóerő jobb kihasználása, szügyhám, patkó elterjedése

- erdők nagy részének kiírtása, gyengébb földeket is művelés alá

- éghajlati változás, a felmelegedés miatt kitolódott a gabona- és szőlőtermesztés határa

› a termésátlagokat megduplázta = 4-5X-ös

több és jobb élelem /hús, szőlő, gyümölcs, hüvelyesek/ zöldség- és gyümölcstermesztés főleg kolostori birtokokon folyt

› népesség növekedése – kevesebb éhínség, ellenállóbbak /11-13.sz. megduplázódott, Eu. 38 ›75 mill. = az ókori 3X-a/

 

kézművesség

- a növekvő paraszti árutermelés képes volt nagyszámú önálló kézművest is eltartani

› szétvált a mezőgazdasági és az ipari termelés

- a nyugati egyház szelleme is támogatta a gazdasági fejlődést (kolostorok gazdasági centrumok is voltak, amelyek mintául szolgáltak a világi gazdaságoknak)

technikai újítások:

-        malom megjelenése megoldotta a mozgásátalakítás problémáját és az energiaátvitelt

-        lábítós szövőszék, fonókerék, zsinórhajtás feltalálása a textilipar fellendülésében segítettek

-        statikai ismeretek bővülése lehetővé tette a nagy építkezéseket (csúcsív, boltív, csigalépcső, erkély megjelenése), vízellátás, fűtés megoldása

-        függőleges kormánylapát alkalmazása, az iránytű használata a hajózást segítette

-        puskapor feltalálása a haditechnika jelentős vívmánya

-        a textilipar fejlődése Flandria, É-Itália (Firenze, Siena, Milánó)

 

2.  A városi fejlődés

-        A Római Birodalom városi társadalma az 5. sz.-ra összeomlott (nincs jelentős kereskedelmi tevékenység, csak a püspöki székhelyek mentik át a korábbi városi kultúrát a nyugati területeken)

-        11. sz. -i mezőgazdasági fejlődés lehetővé tette a felesleg cseréjét és ösztönzi a mesterségeket is

-        megjelenik a keleti luxuscikkek iránti igény, valamint a tömegcikkek gyártása

-        sűrű úthálózat kialakulása Nyugat-Európában

-        a pénzforgalom megnövekedett Európában (pénzváltás, hitel)

-        városok helye - kereskedelmi útvonalak, folyóátkelők mellett -királyi, földesúri várak /védelmi szerep/, püspöki székhelyek /zarándokok/, - részben volt római városok

› az önellátó, természeti gazdálkodást felváltotta az  árutermelés és pénzgazdálkodás

› középkori város = gazdaságilag kereskedelmi, ipari és pénzügyi központ, e mellett lehetett püspöki vagy világi közigazgatási központ, társadalmilag pedig önkormányzattal bíró település

 

céhek = azonos mesterséget űző iparosok érdekvédelmi és közösségi szervezete

-        írásban céhszabályzat tk.18.

-        saját műhelyében, saját szerszámaival dolgozott

-        korlátozták a céhes mesterek   számát (amennyi meg tudott élni) 1.

-        kontárok kirekesztése

-        szabályozta a termelés mennyiségét és minőségét –- ár, bér, munkaeszköz, munkaidő, a-verseny kiküszöbölése

-        biztosította a mesterség alapos megtanulását - inas, legény, mester /vándorlás, remekmű/ a jó minőség - etikai kérdés

-        gondoskodott tagjairól - segélyezés

-        céhenként - a városvédelemben, templomban, színjátékok

-        céhek differenciálódása – pl. kovács – fegyver, tű, késes

 

a városi önkormányzatok

 

- először a távolsági kereskedők hoztak létre érdekvédelmi szövetségeket = gilde- közös utazás, biztosítás, segélyezés

- a vezetésükkel jött létre a kommuna = városközösség = városlakók védelmi szövetsége

- úgy függetlenedtek a terület hűbérurától - hogy egyösszegű évi adót ígértek,

- a 11-12. sz.-ban vívták ki szabadságukat fegyverrel vagy békés megegyezéssel a földesuruktól 

 

városi kiváltságok

-        önkormányzat – polgármester, városi tanács (magisztrátus), hivatalnokok,

-        saját törvénykezés

-        szabad plébános választás

-        szabad bíróválasztás,

-        közösen fizetett adó, egy összegben

-        maga gondoskodott védelméről - városfalak, őrség - béke - tilos a városon belül a fegyveres harc /párbaj, vérbosszú/

-        nagyobb városok - vásártartási, árumegállító jog

 

a  városi polgárok

- szabadok /jobbágy 1 év 1 nap után szabaddá válik a földesúri függés alól/ = szabad tulajdonjog

- polgárjog –választójog csak a saját ingatlannal rendelkezőknek

- kötelességei: adófizetés, katonáskodás /fegyverviselés

- vezető réteg- patríciusok, általában gazdag távolsági kereskedők- közülük a polgármestert , a városi tanács tagjait

- céhes kézművesek /ház+ műhely/

- plebejusok - iparoslegények, alkalmi munkákból élők, napszámosok

 

városkép, életmód, más mentalitás

- 4-5 ooo fős

- városfal - szűk sikátorok- főtér - városháza, templom, piactér

- csatornázás hiánya - járványok, halandóság, tűzvészek

- 12. sz. -tól a kultúra központjaivá váltak a városok (hatalmas építkezések: templom, városháza) patríciusok jelentős mecénások

 

3. kereskedelem

 

városszövetségek

Hanza: baltikumi területen alakult ki, mindennapi termékekkel üzletelnek (vas, réz, hal, prém, méz, posztó) Londontól Novgorodig, 1161- ben alapították Wisbyben,

- kb. 7o:  Lübeck, Rostock, Hamburg, Bréma , vezető városa: Lübeck,

- csak a császárnak adóztak - saját hadiflotta, kereskedelmi telepek

- újtípusú hajó: kogge, fegyveres erővel is rendelkezik.

Flandria : belső vízi utak kihasználása, gyapjúkereskedelem és posztóipar jellemezi, legjelentősebb városok: Ypern, Gent, Brugge.

Campagne-i városok: közvetítő kereskedelem a Hanza és Flandria valamint az itáliai luxuscikkszállítók között.

Rajna-vidék: római hagyományokra épülő városok, legtöbbjük püspöki székhely is volt (kereskedő és püspöki rész elkülönül), szintén a Hanza és Itália közötti összeköttetést biztosították, legjelentősebb városok: Worms, Köln, Speyer.

Észak-itáliai városok: városállamok létrejötte (a környező vidéket is ellenőrizte, arisztokrácia beköltözött a városba) a politikai széttagoltság miatt, elsősorban bankügyletekkel foglalkoztak, illetve finomtextilek előállításával és keleti luxuscikkek (levantei) kereskedelmével (Milánó, Bologna, Firenze, Genova, Pisa, Velence), kezdetben városköztársaságok voltak, egy-egy tehetős család uralma jellemző rájuk.

 

kereskedelmi útvonalak

- a legnagyobb haszonnal a távolsági kereskedelem, luxuscikkek atlasz 22.o.

1. vízi úton - olcsó, nagy tömegű - de időjárás, kalózok

a) Földközi-tenger

- K-i medence - levantei - Távol-Kelet Arábia, India, Kína -karavánutak /Bizánc, Antiochia/ - szíriai kikötők, Bizánc, arabok, majd Velenece - Genova, Pisa, Marseilles, Barcelona

- import fűszerek, selyem, brokát, drágakő, elefántcsont

- export - posztó, fémeszközök,fegyver, nemesfém, textilipari termékek – posztó, bársony

b) Északi-tenger, Balti-tenger - Hanza városok

- behozatal - prém, méz, viasz, borostyán, hering, gabona

- kivitel – posztó, fegyver, szerszám /Flandria, É-Itália/- Londontól Novgorodig, 2. szárazföldi

2. szárazföldi

Champagne /12.sz. C. grófjai kiváltságokat, védelmet, 5 város évente 2X 6-6 hétig/ - közvetítő kereskedelem a Hanza és Flandria valamint az itáliai luxuscikkszállítók között

Alpok hágói – Duna völgye - Nürnberg, Augsburg, - Közép-Európa - Bécs, Lipcse

 

pénzforgalom

- ezüstpénzek - font, shilling - 13.sz. aranypénz, firenzei forint, velencei dukát

- lerakatok, váltó, folyószámla, pénzváltók - pénzváltó asztal (bancha)

 

Források:

1. Párizsban senki sem lehet takács, csak ha ipart vásárol a királytól. Ezt pedig a király nevében az adja el, aki megvette a királytól. [...]

2. A párizsi kerület határain belül sem takácsnak, sem másnak nem lehet műhelye, ha maga nem ért ipara műveléséhez, és ha nem mesternek a fia.

3. Minden párizsi takács két széles és egy keskeny szövőszéket tarthat a házában, de a házán kívül egyet sem. [...]

8. Minden takácsmester csak egy tanulót tarthat a házában, azt is csak egy évre és 4 párizsi souért, vagy hatévi szolgálatra 20 párizsi souért, vagy hétévi szolgálatra fizetség nélkül.

17. Az atyamester és két, három vagy négy esküdt köteles ellenőrizni, hogy a mester elegendő vagyonnal és tudással rendelkezik-e, hogy tanulót fogadhasson. [...]

47. Az említett céh tagjai közül senki sem kezdheti a munkát napfelkelte előtt, különben a mester 12, a segéd 6 dénár büntetést fizet, ha nem forgott fenn az a körülmény, hogy a vég posztót be kellett fejezni.” (XIII. századi céhszabályzat)