Ágota Kristóf: Trilógia

Kegyetlen, felkavaró, izgalmas könyv. Az ikerpár Claus és Lucas (nevük egymás anagrammái)  gyermekkora  a  kelet-európai történelmi fordulópontok közé esik (II. világháború, megszállások, szegénység, 1956).  Archetipikus figurák  veszik körül őket  – méregkeverő, boszorkány nagyanya, aki dolgozni  és  életben maradni tanít, kegyetlenségre és összetartozásra. Gyerekeit  elhagyó és értük megőrülő anya(k), háborúban, börtönben, disszidálás közben, szerelmi féltékenységből meghaló apa és alakváltozataik. Nyers, elemi ösztönök, sodró  érzelmek, életben tartó hazugságok, a hazatalálás vágya, igazságkeresés  és az öndefiniálás kényszere (a Nagy Füzetbe írják le a napi történéseket)  kíséri végig a fiú(ka)t. A magány és a szorongások leküzdéséért folytatott harc szikár, lecsupaszított  mondatokban, akciódús történetekben örvénylik, nézőpontok, igazságok, hazugságok mozaikjaiból kirakva  a nagy történetet, az Életet.

Kristóf Ágota (1935) Csikvándon született, édesapja falusi tanító volt. Kilenc éves, amikor Kőszegre költözik a család. Édesapját, politikai okokból, több éves börtönre ítélik. Szombathelyen bennlakásos kollégistaként végzi el a középiskolát. Első verseit diákévei alatt írja. 1956-ban férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba emigrál, és Neuchatelben telepszik le. Itt óragyárban dolgozik, később eladó lesz, azután fogászati asszisztens. Svájcban kezdetben magyarul ír, főként az asztalfióknak. Költeményeit a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közli. Francia nyelven először hangjátékokat és színdarabokat ír. 1986-ban jelenik meg első regénye, amelyet magyarul - A Nagy Füzet címmel - 1989-ben ad ki a Magvető. (A fordító Bognár Róbert.) Műveit több mint negyven nyelvre lefordítják. 2011. július 27-én halt meg Neuchatelben (Svájc). (http://vasnepe.hu/kultura_oktatas/20110801_a_nagy_fuzetben_a_varos)