Nyitólap » Cikkek » Feladatbank » 1. Ókor |
I. Mutassa be a források és ismeretei segítségével az
athéni demokrácia kialakulásának folyamatát a Kr.
e. VII. századtól a demokrácia virágkoráig!
(rövid) „Szolón az összes vezető tisztséget, ahogy addig is volt,
a jómódúaknak kívánta fenntartani, az államügyek egyéb intézését azonban,
amelyben a nép addig nem vett részt, közössé tette. Bevezette a polgárok
vagyonbecslését. […] Egy további tanácsot is szervezett a négy törzsből olyan módon, hogy mindegyik
100-100 tagot választott. Ezek feladata az volt, hogy a népgyűlést megelőzően
tanácskozzanak, és előzetes javaslatuk nélkül semmit se engedjenek a népgyűlés elé
terjeszteni.” (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok) „Peiszisztratosz az állam ügyeit mértéktartóan vezette,
és inkább alkotmányosan, mint türannosz módjára, mert egyébként is emberszerető és
szelíd volt. […] Egyébként sem terhelte meg a tömegeket semmivel
uralkodása idején, hanem mindig békét teremtett számukra, és biztosította a belső
nyugalmat. […] Mindabból, amit róla mondtak, a legnagyobb jelentőségű az, hogy népbarát
lelkületű volt és emberséges.” (Arisztotelész: Az athéni állam) „Minden egyes ember fogott egy cserépdarabot, és ráírta,
hogy kit akar eltávolítani a polgárok közül, majd odavitte az agora egy bizonyos helyére, amely
korláttal volt körülkerítve. Az arkhónok először a cserepek mennyiségét számlálták össze,
ha ugyanis hatezernél kevesebben voltak a szavazók, a cserépszavazás
érvénytelennek számított. Azután külön rakták mindegyik nevet, és azt, akit a legtöbben írtak fel, tíz
évre kiutasították, de úgy, hogy az illető megmaradt javai élvezetében.” (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok) II. Az athéni demokrácia fénykora (hosszú) Jellemezze a
demokráciát Thuküdidész műve alapján (társadalmi bázis, értékek,
egyenlőség,törvények tisztelete, az állam szerepe, nevelés)! Hogyan viszonyul a
szerző a demokráciához? Milyen politikai módszerekről tudósít Plutarkhosz?
Vessük össze Plutarkhosz szövegét Periklész állításaival! „Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik
szomszédaink törvényei után, s inkább mimagunk szolgálunk például, mintsem hogy
utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre,hanem a többségre
támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket
tekintve,mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség
előtt kinek miben van jó híre, ittnem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság
ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa
és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadságszellemében
intézzük el közügyeinket, és mindennapi tevékenységeink során nem válunk
gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a
maga kedveszerint cselekszik (…), azt azonban, amit az állam parancsol,
elsősorban tiszteletből nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen
az élen állnak, és a törvényeknek, különösképpenazoknak, amelyek az
igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár
íratlanok,megsértésüket gyalázatnak tekintik.Ugyanígy, ami a nevelést illeti,
ellenfeleink már ifjúkoruktól fáradságos gyakorlatokkaltörekszenek a férfias
keménységre, mi pedig, bár életmódunk szabadabb, semmivel sem vagyunk kevésbé
eltökéltek, mikor ugyanolyan veszedelmekkel szembeszállunk. Bizonyítja ezt,
hogy aspártaiak sohasem egyedül, hanem mindig valamilyen szövetségesükkel
együtt vezetnek háborút a miföldünk ellen, mi viszont, ha valamelyik
szomszédunk földjére támadunk, idegen területen és azotthonukat védelmezők
felett magunkban csaknem mindig győzelmet aratunk. (…)…Szeretjük a szépet –
mértékletességgel, és szeretjük a bölcsességet – elpuhultság nélkül.
Agazdagságot inkább idejénvaló tettek végrehajtására, mint semmittevő
nagyzolásra használjuk. Aszegénység megvallását nem tartjuk szégyennek, sokkal
szégyenletesebbnek azt, ha valaki nemigyekszik munkájával kikerülni belőle.” (Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. Periklész
beszéde) „…de mert nem volt annyi pénze és vagyona, mint Kimónnak
[Periklész politikai ellenfele], aki pénzt osztogatott a szegényebbeknek,
naponként vendégül látta asztalánál a rászoruló athéniakat, azidősebbeknek
ruhát adott, és leromboltatta birtoka kerítéseit, hogy fáiról az szedhessen
gyümölcsöt,aki akar, a nép kegyeinek hajhászásában alulmaradt, (…) ezért
folyamodott az állami juttatások rendszeréhez. Így azután a színházi pénzekkel,
a törvényszéki napidíjakkal s a más címeken kifizetettösszegekkel (…) megnyerte
magának a népet, és felhasználta az Areioszpagosz tanácsa ellen,amelynek ő maga
ne volt tagja (...) letörte a tanács hatalmát, s (...) megfosztotta a legfőb
ügyelbenaddig gyakorolt bírósági jogkörétől. Ezenfelül Kimónt, mint Spárta
barátját és a nép ellenségét,osztrakiszmosszal [cserépszavazás] száműzette...” (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Periklész) III. A római köztársaság válsága A középiskolai atlasz és a források felhasználásával
mutassa be a római köztársaság válsága miatt megjelenő társadalmi, gazdasági és
intézménybeli problémákat valamint az erre adott politikai válaszokat! (hosszú,
emelt) „Ennek a megműveletlen földnek nagy
részét ugyanis a gazdagok szerezték meg, s abban bíztak, hogy az idő múlásával
ezeket úgysem viszi el tőlük senki. Sőt, a szegényeknek a környékükben lévő
kisbirtokait is részben rábeszéléssel megvásárolták, részben erőszakkal
elrabolták, s így eddigi birtoktik helyett immár hatalmas földeket műveltek
meg. Ehhez azonban rabszolga földműveléseket és pásztorokat vettek igénybe, nem
pedig szabad napszámosokat, nehogy azokat a földmunkától katonai szolgálatra
szólítsák. A rabszolgák birtoklása abból a szempontból is nagy hasznot
jelentett, hogy ezeknek a katonáskodás alóli mentességük következtében sok
gyermekük volt, s akadálytalanul szaporodhattak. Ebből eredően a hatalmasok
egyre gazdagodtak a rabszolganép betöltötte az egész országot, az italicusok
száma viszont, különösen a férfiaké, egyre csökkent, mert szegénység, adózás és
katonakötelezettség alatt szenvedtek. De ha mindennek ellenére maradt volna is
munkára idejük, tétlenségre voltak kárhoztatva, hiszen a föld már a gazdagok
kezében volt, s ezek a szabadok helyett rabszolgákat alkalmaztak a földmunkára.
(Appianosz: A római polgárháborúk I-II.) Számos
törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy a népnek kedvezzen, a senatust pedig
gyengítse.Ilyen volt pl. telepítési törvénye, amely az állami földet a
szegényeknek juttatta (…). Aszövetségesekre vonatkozó törvénye Itália lakóit a
római polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel. Agabonatörvény olcsó kenyeret
biztosított a szegények részére. De a senatus hatalmát leginkább azötödikkel
nyirbálta meg: ez a törvényszéki eljárást szabályozta.Addig csak a senatus
tagjai ítélkeztek peres ügyekben. Ezért tartott tőlük a nép meg a
lovagrend.Caius háromszáz lovagot választott a háromszáz senatori bíró mellé.
(…).” (Varro) „Miután Marius mégis elnyerte a
consulságot, katonákat toborzott, de nem az ősi szokás szerint avagyonos
osztályból, hanem mindenkit felvett, akinek kedve volt, sok teljesen
vagyontalant is.Egyesek véleménye szerint a népszerűséget hajhászta ezzel.
Ugyanis ez a társadalmi osztály tette őthíressé és naggyá. A hatalomra törő
embernek éppen a legszegényebbek jöttek kapóra, mert hiszenezeknek nincsen
gondjuk jószágukra, mivel semmivel sem rendelkeznek, és mindent becsületesnek
tartanak, ami hasznot hoz nekik…” (Sallustius: A Jugurtha elleni háború) „Miután Sulla tűzzel-vassal elnyerte a
győzelmet (…) kijelentette, hogy aki engedelmeskedik,annak jó dolga lesz, de
ellenségei közül senkit sem fog kímélni. Így szólván, felolvasta körülbelül
400senatornak és 1600 lovagnak a névsorát, kiket halálra szánt. Ő az első, aki
a halálraítéltek névsorátnyilvánosságra hozta, aki díjat tűzött ki azok
számára, kik ezeket megölik, jutalmat azok részére, akik felkutatják és
elárulják, bünteti azokat, akik elbújtatják őket. Nemsokára még más
senatorokkal istetézte számukat. Ezek közül egyeseket váratlanul fogtak el és öltek
meg, ott, ahol rájuk akadtak…másokat meg odahurcoltak Sulla lábai elé, és ott
koncolták fel. Akik pedig a Városból elmenekültek,azok után nyomozókat küldtek,
és ott koncolták fel a szerencsétleneket, ahol érték őket. Sokatgyilkoltak le
Itália lakosai közül is, sokat kergettek száműzetésbe, soknak vagyonát kobozták
el. (…)” (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok) „Végül a rómaiak két consult két
légióval küldtek ellene. (…) Hosszú ideig tartott és hevesen dúlt aharc, hiszen
több tízezer egyaránt elszánt ember vívta. Spartacus egy lándzsától combján
megsérült,térdre esett, de pajzsát maga előtt tartva tovább harcolt az ellene
törőkkel. Végül őt is, harcostársait is bekerítették és megölték. Seregének
többi része a rendezetlen kézitusa során vereséget szenvedett. Azelesetteket
meg sem lehetett számolni, de a rómaiak is mintegy 10000 embert veszítettek.
Spartacusholtteste nem került elő. Rengetegen menekültek a csata után a hegyek
közé. Crassus [a rómaiak parancsnoka] ezeket
is megtámadta. A menekültek négy csapatba oszlottak, és úgy harcoltak
ellene,míg 60 000 ember híján mind el nem estek. Az élve elfogottakat Crassus a
Capuától Rómába vezető útteljes hosszában keresztre feszítette.” (Appianosz görög történetíró) A plebs egy része ingyenélő tömeggé vált, mely napi
engedményekkel minden politikai cél érdekében megnyerhető volt, akár szavazatát is áruba
bocsátotta. (Panem et circenses! = Kenyeret és cirkuszi játékokat!) (Tankönyvi szöveg) IV. Mutassa be Augustus önéletrajzának elemzésén
keresztül a principátus uralmi formáját! Az államhatalom megerősítésének és a
belső rend megteremtésének mely tényeit említi Augustus? Hogyan viszonyul az
önéletrajz az általunk megismert történeti tényekhez? Mely események maradnak
ki és mi okból? (hosszú) 1. Tizenkilenc éves
koromban a magam elhatározásából és a magam költségén hadseregetszerveztem,
amelynek segítségével a párturalomtól elnyomott államot felszabadítottam. Ezen
a címen a senatus (...) engem és a consulokat bízott meg azzal, legyen gondunk
rá, hogy az állam semmi kártne szenvedjen. A nép pedig ugyanebben az évben,
miután a háború során mindkét consul elesett,consullá és triumvirré választott
az állam ügyeinek rendbehozatalára.2. Atyám gyilkosainak istentelen tettét
törvényes ítélettel megtoroltam: száműzettem, majd – amikor fegyverrel támadtak
az állam ellen – nyílt csatában kétszer is legyőztem őket.3. Sokszor viseltem
hadat szárazon és vizen, belső és külső ellenség ellen az egész
földkerekségen,és győzelmeim után minden kegyelmet kérő polgárnak megkegyelmeztem.
Az idegen népeket nemirtottam ki, ha biztonságunk veszélyeztetése nélkül meg
lehetett nekik bocsátani, inkábbmegoltalmaztam őket. Körülbelül 500 ezer római
polgár tette le kezembe az esküt. Ezek közülszolgálati éveik leteltével
colóniákba telepítettem (...) Földet utaltam ki a számukra, vagykatonáskodásuk
jutalmául pénzt adtam nekik.4. Kétszer vonultam be ovációval, háromszor
ünnepélyes diadalmenetben, és huszonegyszer kiáltottak ki imperátorrá. A
senatus több diadalmenetet is szavazott meg számomra, de én nemfogadtam el.
Tizenháromszor voltam consul, mikor ezeket írtam, és harminchétszer nyertem el
atribunusi hatalmat. 5. A dictaturát, amelyet a nép és a senatus mind távol-,
mind jelenlétemben megszavazott (...) nemfogadtam el. Nem utasítottam azonban
vissza a nagy ínség idején a gabonaellátásról valógondoskodást. Az akkor
egyszer s mindenkorra fölajánlott consulságot szintén nem fogadtam el.6. (...)
a senatus és a római nép egyetértőleg azzal bízott meg, hogy korlátlan hatalommal
egyedüllegyek a törvények és erkölcsök felvigyázója, de én egy olyan tisztséget
sem fogadtam el, amelyetőseink szokása ellenére ruháztak rám. Azt, aminek
végrehajtására a senatus megkért, tribunusifelhatalmazásom birtokában hajtottam
végre. Ebben a hatáskörben magam kértem öt ízben asenatustól hivatali társat,
és meg is kaptam.7. Tíz esztendőn keresztül egyfolytában voltam az államügyek
rendbehozatalára kiküldöttháromtagú bizottság tagja. A senatus feje voltam
addig a napig, amikor ezeket leírtam, negyven évenkeresztül. Pontifex maximus,
augur [madárjós] (...)8. Ötödik consulságom évében a nép és a senatus
parancsára növeltem a patríciusok számát. Asenatust háromszor is újonnan
állítottam össze. Az én kezdeményezésemre hozott új törvényekkelőseinknek sok,
a mi korunkból már-már kivesző példáját elevenítettem fel, és én magam is sok
mindenben hagytam követendő példát az utódok számára.9. (...) senatusi
határozat alapján (...) törvényt hoztak, hogy személyem egyszer s
mindenkorraszent és sérthetetlen legyen, és hogy életem fogytáig megillessen a
tribunusi hatalom.13. Ianus (...) kapuját, amelyet őseink akarata szerint csak
akkor lehetett zárva tartani, amikor arómai nép hatalma alá eső területeken,
szárazon és vizen, mindenütt győzelmek árán kivívott békeuralkodik, bár a
hagyomány szerint születésem előtt, a város alapításától fogva mindössze
kétszer voltzárva, főségem évei alatt a senatus háromszor záratta be.21. A
Bosszuló Mars templomát és a Forum Augustumot a hadizsákmányból vásárolt
sajáttelkeimen építtettem fel. Az Apollo-templom melletti színházat nagyrészt
magánosoktól vásárolttelkeken építtettem (...)25. A tengert megtisztítottam a
kalózoktól. Azoknak a rabszolgáknak a leverése után, akik megszöktek uraiktól
és fegyvert fogtak az állam ellen, körülbelül 30 ezer foglyot adtam át
uraiknak büntetés végett.26. A római nép
valamennyi provinciájának területét megnöveltem, amelynek csak szomszédságában
hatalmunkat el nem ismerő népek éltek.27. A római nép fennhatóságát Egyiptomra
is kiterjesztettem. Armenia (...) királyának (...) halálaután provinciává
tehettem volna, de inkább őseink példáját követtem, és ezt az országot (...)
átadtam[a] király fiának (...)34. Hatodik és hetedik consulságom idején, miután
a polgárháborúnak véget vetettem, a legfőbbhatalom közös egyetértéssel
rámruházott birtokában az állam ügyeinek intézését a magam hatalmábóla senatus
és a római nép kezébe tettem le. Ezért az érdememért senatusi határozat alapján
Augustusnak neveztek, (...)35. Tizenharmadik consulságom évében a senatus és a
lovagrend és az egész római nép a hazaatyjának jelentett ki (...) Amikor ezeket
leírtam, hetvenhatodik évemet éltem. ( Augustus önéletrajza Kr. u. 14) V. Mutassa be a források és ismeretei segítségével,
hogyan viszonyulnak Jézus tanításai a zsidó valláshoz! Mutasson be hasonló és eltérő
vonásokat! (rövid) „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy
érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné
tegyem, hanem, hogy betöltsem azokat.” (Máté evangéliuma) „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet
szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem ki
arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És ki törvénykezni akar
veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is. És ki téged egy
mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre […]. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd
felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek
ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik
titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti Mennyei Atyátok fiai, aki felhozza az ő napját mind a
gonoszakra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha
azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek?” (Hegyi
beszéd, Máté evangéliuma) VI. Mutassa be a kereszténység történetének és
elterjedésének főbb állomásait a páli fordulattól a niceai zsinatig! Esszéjében
térjen ki a keresztény közösségek szervezetére is! (Hosszú) Mert szûkölködõ
sem vala õ közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak,
eladván, elhozák az eladottak árát, És leveték az apostolok lábainál: aztán
elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala. (AZ APOSTOLOK
CSELEKEDETEI 12.k.) Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak;
mert nincsen hatalmasság, hanemcsak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak,
az Istentől rendeltettek.13.2. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az
Isten rendelésének támad ellene. (…)13.7. Adjátok meg azért mindenkinek, a
mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek avámmal, a vámot; a kinek
a félelemmel, a félelmet, a kinek a tisztességgel, a tisztességet. (Pál apostol
levele a rómabeliekhez) 6.2. A kiknek
pedig hívő uraik vannak, azokat meg ne vessék [ti. azért mert gazdagok],
mivelhogyatyafiak; hanem annál inkább szolgáljanak, mivelhogy hívők és
szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak. (…) (Pál apostol első levele
Timótheushoz) A következő napon [303. február 24.] császári
[Diocletianus] rendeletet függesztettek ki, amelyszerint a keresztény hitet
valló emberek elvesztik minden polgári jogukat és tisztségüket. Kínzásoknak
kell őket alávetni, bármilyen rendűek és állásúak is az illetők. Ellenük
mindenféle törvényszékieljárásnak helye van, ők viszont nem fordulhatnak
bírósághoz sem önkényeskedés, sem házasságtörés,sem rablás esetében. Egyszóval
meg vannak fosztva szabadságuktól, még szavazati joguktól is. Valakia
rendeletet, bár nem helyesen, de nagy bátorsággal leszakította s darabokra
tépte, közben gúnyosanmegjegyezte, hogy ez a gótok és szarmaták győzelmeinek az
elismerése. Rögtön elhurcolták, ésnemcsak megkínozták, hanem szabályszerűen meg
is sütötték. A megégetést csodálatos türelemmelviselte el.”(Lactantius latin
író) „Most, miután én,
Constantinus (…)a keresztényeknek is, és mindenkinek megengedjük, hogy szabadon
azt a vallást kövessék, amelyiket akarják. (…)Ezen túlmenően a keresztények személyére
vonatkozólag úgy rendelkeztünk, hogy ha azokat ahelyeket, amelyeken azelőtt
össze szoktak gyűlni, és amelyekre vonatkozólag (…) ettől eltérő módontörtént
intézkedés, (…) a keresztényeknek minden fizetség (…) nélkül (…) szolgáltassék
vissza.” (Constantinus milánói rendelete, 313) | |
Kategória: 1. Ókor | Hozzáadta: tanár (2012-01-29) | |
Megtekintések száma: 7726 |