KOVÁCS ANDRÁS FERENC: BABITSOLÁS - magyar - KORTÁRS IRODALOM - Cikkek katalógusa - matt
Nyitólap » Cikkek » KORTÁRS IRODALOM » magyar

KOVÁCS ANDRÁS FERENC: BABITSOLÁS
(Egy lírikus epilógja)

Szépen könyörgök, megsegíts, Babits Mihály!
Megint, mint eddig annyiszor,
Ha torkom elszorult, ha épp szorongtam én,
Hogy írni renyhe, képtelen
Vagyok, s talán nem is tudok többé sosem -
Nem is tudtam, borzong belém,
Átjár, akár a szél a fát, s fölrezzenek,
Miként kihűlt, madártalan
Ágak közén a csillagok, hogy mennyi kín,
Hány gond kering, hány görcs kötöz,
Rándít magányba, s hány bolyong a bénuló
Törzsben, tagokban, gémberedt
Valónkban, így, kimondhatatlanul, ha már
Magunkra hagynak mindenek:
Megszégyenít a szó s a nyelv, ha tántorul,
Ha némaság szakad, temet,
S a menny süket... Nem küld jelet. Babits Mihály,
Te értheted, segíts nekem!
Csikókoromtól vagy velem, mint teljes ön-
Magam, te titkos mesterül!
Azóta tőled, általad hoz hírt, üzen
Megannyi könyv, s rólad beszél
Ma még az is, ki ellened zsörtöl, leszól
Barbár divatból, mert nyomaszt,
Nehéz a műgond - kőkemény, ki klasszikus
Komor szobor!... S a régi láz
Nem lázadás, s az áldozat sem érthető
Poéta-póz!... Túlzásba vitt
Aszkéta-máz, rögeszme lett a Szép, megunt
Erény s arány, rideg fölény
Fitogtatása, mit sem ér: kimért, fölös
Tudás a forma!... Pim-pa-pamm.
És kutykurutty. És így tovább. Segíts, Babits
Tanár úr! Engedd szellemed
Cikázni még a süllyedő sziget felett!
Bocsáss el újra, Prospero,
Fonák tanítványt, szolga bókolót, vadat,
Kilesni azt, mit nem lehet,
Hisz láthatatlan, s nem tanulható anyag:
Szórt képzeteknél könnyedebb,
Viharlapozta példatár, hogy kik vagyunk,
Miért, miképp s mivé leszünk,
Mint pille súlya s sziklahegy, ha boldogan
Csapong, lebeg, magasba száll!
Világ szerelme vonzza föl, vibrál, s a gőg
Alázatába, messze tart,
De visszafáj a földre, mint az angyalok
Tömegtelen sok rendjei; 
S mert vágyakozni szenvedés - az ember oly
Személyesen személytelen,
Fegyelmezett, vak, megfeszült, mint ógörög
Tragédiák tört metruma;
S a sors sorokban bujdokol: talált szerep!
Mosolyra késztet, elragad,
Magunk felé sodor... Segíts, Babits Mihály!
Váratlan ért a férfikor,
Hol égi pályák fénygerince ködbe vész
Csikordulón - s meg is törik
A minden és a semmi közt. Te csak tudod,
Milyen tünékeny szerkezet
A lélek, és miféle légi szerzetes
A költő, hogyha hallgatás
Szélére lép, leszédül, és dadogva sír,
Akár a tárgyak s dolgaink.
Ne mondj le semmiről! Ne légy elégedett!
Nunquam revertar! Mesterem,
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
Túl formán, túl formátlanon -
Bocsáss utamra, s megbocsáss, Babits Mihály,
Gazdám, hogy úgy tegeztelek,
Miképpen egymást koldusok, Jónás az Úrt,
Ahogy csak szenteket szabad.
Kategória: magyar | Hozzáadta: tanár (2011-12-13)
Megtekintések száma: 1907