Róbert atyát a Magna Charta -mozgalomban való részvételéért kiátkozta a pápa,  és  kitiltották Angliából.

Ezt követően ment keresztesként a Szentföldre, ahol Damietta hosszú ostrománál  nyelvtanulással és szerencsejátékkkal töltötte idejét  Itt találkozott Tamás, egri püspökkel és keresztes vitézeivel, akik még II. András (1217/18. V. keresztes hadjárat)  kíséretében utaztak a Szentföldre. Tőlük tanult meg Robert  magyarul. A magyar keresztesek hazatérése után nem sokkal született az Aranybulla (1222), Európa második történeti alkotmánya, ami sok hasonlóságot mutat az angol Magna Chartával. Mindkét okmány bevezető szövege a régi királyok által a nemeseknek adományozott „szabadságról”  szól, és azzal zárulnak, hogy a nemesek szabadon, büntetés nélkül  ellenállhatnak a királynak. Az egyezéseket a két király hasonló helyzete indokolhatja, Földnélküli János eredménytelen külpolitikája, valamint   II. András hasonlóképpen sikertelen politkája okozta  sérelmek vezettek a bárók és a szerviensek összefogásához, de a hasonlóságot magyarázhatja a magyar keresztesek és Robert atya féléves barátsága is.                                      

Magna charta libertatum ("Nagy Szabadságlevél")1215.                           Aranybulla, 1222                                                                                             

       Robert atyát játékszenvedélye miatt kivetették 1221-ben a keresztesek közül is. Ekkor találtak rá Dzsingisz kán fejvadászai, akik művelt, nyelveket beszélő hivatalnokokat kerestek. A kiátkozott katolikus pap karrierje a tatár kán szolgálatában gyorsan felívelt. 1235. már Batu kán kémfőnöke, diplomatája volt. Julianus barát beszámolójában megemlíti, hogy a Volgánál találkozott Batu kán legfőbb követével, aki több nyelv mellett beszélt magyarul is, és 1236-ban hazahozta a tőle kapott, Batu kán megadásra felszólító  levelét IV. Bélának.  

     A tatárjárás előtt Robert, Batu kán küldöttje kétszer is járt Magyarországon a királynál, hogy rávegye a megadásra. Jól mutatja egyéniségét a feltehetően általa írt tatár levél: «Én, Szain (Batu kán)a mennyei király küldöttje, kinek hatalom adatott, a földön azokat, kik magokat megalázzák, felmagasztalni, a kik ellenkeznek, azokat eltiporni: csodálkozom rajtad, magyar király, hogy mikor már harminczszor küldöttem hozzád követeket, miért nem izensz nekem vissza? és sem követet, sem levelet nem küldesz. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok vitézed van és magad kormányozol egy nagy országot. Azért nehezen fogsz nekem meghódolni, bár jobb volna neked és üdvösebb, ha önként alávetnéd magadat. Értettem azonfelül, hogy kúnokat tartasz oltalmadban, szolgáimat, megparancsolom tehát, ne tartsd őket tovább magadnál, nehogy ellenfeleddé legyek miattuk; könnyebb nekik menekülni, mint neked. Nincs házuk, sátrakban laknak s így talán elfuthatnak; de te házban lakol, vannak váraid, városaid, hogy fogsz te kezemből megmenekülni?»

    A muhi csata után is felbukkant Batu angolja, a csatában meghalt kancellárnál talált pecséttel hitelesítve csali levelet írt a király nevében, amit Rogerius, váradi kananok így idéz: „ Ne féljetek a kutyák vadságától és dühétõl, és otthonaitokból ne merészeljetek kimozdulni; ugyanis, bár bizonyos elõre nem látható körülmények miatt elhagytuk mind a tábort, mind sátrainkat, mégis Isten kegyelmébõl lassanként igyekszünk azokat visszaszerezni és újból vitézi ütközetet vívni velük; ezért csak imádkozzatok, engedje meg nekünk a könyörületes Isten, hogy összezúzzuk ellenségeink fejét." Ezzel a hamis levéllel sikeresen bénította meg az országot.

     Angliai Robert végül 1242. esett Harcias Frigyes fogságába Bécsújhelyen, aki felismerte, mert negyed századdal előtte maga is ott volt a Szentföldön Damietta ostrománál. A lelepleződött kalandort rögtön ki is végezték. (Rónay Gábor, BBC History, 2012. május)