Róbert atyát a Magna Charta -mozgalomban való
részvételéért kiátkozta a pápa, és kitiltották Angliából. Ezt követően
ment keresztesként a Szentföldre, ahol Damietta hosszú ostrománál nyelvtanulással és szerencsejátékkkal töltötte
idejét Itt találkozott Tamás, egri püspökkel és keresztes
vitézeivel, akik még II. András (1217/18. V. keresztes hadjárat) kíséretében utaztak a Szentföldre. Tőlük
tanult meg Robert magyarul. A magyar
keresztesek hazatérése után nem sokkal született az Aranybulla (1222), Európa
második történeti alkotmánya, ami sok hasonlóságot mutat az angol Magna
Chartával. Mindkét okmány bevezető szövege a régi királyok által a nemeseknek
adományozott „szabadságról” szól, és
azzal zárulnak, hogy a nemesek szabadon, büntetés nélkül ellenállhatnak a királynak. Az egyezéseket a
két király hasonló helyzete indokolhatja, Földnélküli János eredménytelen külpolitikája, valamint II. András hasonlóképpen
sikertelen politkája okozta sérelmek
vezettek a bárók és a szerviensek összefogásához, de a hasonlóságot magyarázhatja a magyar
keresztesek és Robert atya féléves barátsága is.
Magna charta libertatum ("Nagy Szabadságlevél")1215. Aranybulla, 1222 Robert atyát
játékszenvedélye miatt kivetették 1221-ben a keresztesek közül is. Ekkor
találtak rá Dzsingisz kán fejvadászai, akik művelt, nyelveket beszélő
hivatalnokokat kerestek. A kiátkozott katolikus pap karrierje a tatár kán
szolgálatában gyorsan felívelt. 1235. már Batu kán kémfőnöke, diplomatája volt. Julianus
barát beszámolójában megemlíti, hogy a Volgánál találkozott Batu kán legfőbb
követével, aki több nyelv mellett beszélt magyarul is, és 1236-ban hazahozta a
tőle kapott, Batu kán megadásra felszólító levelét IV. Bélának.
A tatárjárás
előtt Robert, Batu kán küldöttje kétszer is járt Magyarországon a királynál,
hogy rávegye a megadásra. Jól mutatja egyéniségét a feltehetően általa írt
tatár levél: «Én, Szain (Batu kán)a mennyei király küldöttje, kinek hatalom
adatott, a földön azokat, kik magokat megalázzák, felmagasztalni, a kik
ellenkeznek, azokat eltiporni: csodálkozom rajtad, magyar király, hogy mikor
már harminczszor küldöttem hozzád követeket, miért nem izensz nekem vissza? és
sem követet, sem levelet nem küldesz. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király
vagy, sok vitézed van és magad kormányozol egy nagy országot. Azért nehezen
fogsz nekem meghódolni, bár jobb volna neked és üdvösebb, ha önként alávetnéd
magadat. Értettem azonfelül, hogy kúnokat tartasz oltalmadban, szolgáimat,
megparancsolom tehát, ne tartsd őket tovább magadnál, nehogy ellenfeleddé
legyek miattuk; könnyebb nekik menekülni, mint neked. Nincs házuk, sátrakban
laknak s így talán elfuthatnak; de te házban lakol, vannak váraid, városaid, hogy
fogsz te kezemből megmenekülni?»
A muhi csata
után is felbukkant Batu angolja, a csatában meghalt kancellárnál talált pecséttel
hitelesítve csali levelet írt a király nevében, amit Rogerius, váradi kananok
így idéz: „ Ne féljetek a kutyák vadságától és dühétõl, és otthonaitokból ne
merészeljetek kimozdulni; ugyanis, bár bizonyos elõre nem látható körülmények
miatt elhagytuk mind a tábort, mind sátrainkat, mégis Isten kegyelmébõl
lassanként igyekszünk azokat visszaszerezni és újból vitézi ütközetet vívni
velük; ezért csak imádkozzatok, engedje meg nekünk a könyörületes Isten, hogy
összezúzzuk ellenségeink fejét." Ezzel a hamis levéllel sikeresen bénította meg az
országot.
Angliai Robert
végül 1242. esett Harcias Frigyes fogságába Bécsújhelyen, aki felismerte, mert negyed századdal előtte maga is ott volt a Szentföldön Damietta ostrománál. A
lelepleződött kalandort rögtön ki is végezték. (Rónay Gábor, BBC History, 2012. május) |