10:29 PM A történelem szóbeli vizsga értékelése | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A szóbeli vizsgarész értékelése közép és emelt szinten A szóbeli vizsgarész értékelése
A feladat megértése, tématartás, a lényeg kiemelése - 12 pont Tájékozódás térben és időben - 6 pont A szaknyelv alkalmazása - 6 pont Források használata és értékelése - 12 pont Az eseményeket alakító tényezők feltárása, történelmi események és jelenségek - 18 pont problémaközpontú bemutatása Világosság, nyelvhelyesség, a felelet felépítettsége - 6 pont Összesen 60 pont A szóbeli tételsor formai jellemzői A tételsort a szóbeli vizsgához előírt témakörökbe rendezve kell elkészíteni. A tétel lehet egy kisebb korszak történelmi problémájának részletezőbb bemutatása vagy egy összetettebb és/vagy több történelmi korszakon átívelő probléma áttekintő bemutatása. A feladatok megfogalmazása ösztönözzön a problémamegoldásra, valamint a történeti (szöveges, képi, grafikus, tárgyi stb.) források és térképek használatára. A szóbeli tételek két-három feldolgozási, értelmezési szempontot jelölnek ki, és különböző típusú források alkalmazásával segítik a vizsgázókat a felkészülésben és a tétel kifejtésében. Pl. 7. Nemzetiségek és etnikumok a dualizmus korában • Az 1868-as nemzetiségi törvény bemutatása és értékelése • Nemzetiségi arányok, okok, következmények • A magyar nemzetiségi politika jellemzői a dualizmus korában • Nemzetiségi törekvések a korszakban • A nemzetiségi kérdés és a gazdasági-társadalmi folyamatok kölcsönhatásai Használja a Történelem Atlasz megfelelő térképét is! FORRÁSSZEMELVÉNYEK: „Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan, egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati jelentősége és az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik; a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetően épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni: 1. § A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácskozásai és ügykezelési nyelve ezentúl is a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az ország¬ban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók… 3. § Törvényhatósági [megyei, városi, községi] gyűlésekben mindaz, aki ott szólás jogával bír, akár magyarul szól¬hat, akár anyanyelvén, ha az nem magyar. 6. § A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egye¬sü¬le-tek¬kel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezésben a lehetőségig ezek anyanyelvét használják… 14. § Az egyházközségek … iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg. 17. § Az állam… köteles az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nem-zetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általuk lakott vidékek közelében anyanyelvükön képez-hessék magukat egészen addig, hol magasabb akadémiai képzés kezdődik. 20. § A községi gyűlések maguk választják jegyzőkönyvük s ügyvitelük nyelvét. A jegyzőkönyv egyszersmind azon nyelven is viendő, amelyen vitelét a szavazatképes tagoknak egy ötöde szükségesnek látja. 21. § Községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezésben azok nyelvét kötelesek használni. 26. § Valamint eddig is jogában állott bármely egyes honpolgárnak éppen úgy, mint a községeknek, egy¬há-zaknak, egyház-községeknek úgy ezentúl is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás útján alsó, közép és felső tanodákat felállítani. E végből, s a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar- és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is. az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt tár¬su¬la¬tokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván szabályokat alkothatnak, az államkormány által hely¬ben¬ha¬gyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik. (1868. évi XLIV. tc. a nemzeti egyenjogúság tárgyában) 19. § A nem magyar tanítási nyelvű elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a hitfelekezeti iskolafenntartó meghallgatásával megállapított tanítási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mértékben tanítandó, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni. (Apponyi Albert kultuszminiszter által beterjesztett törvény, Lex Apponyi, 1907)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kategória: történelem | Megtekintések száma: 5170 | Hozzáadta: tanár |