A szóbeli tételsor formai jellemzői

A tételsort a szóbeli vizsgához előírt témakörökbe rendezve kell elkészíteni. 

A tétel lehet egy kisebb korszak történelmi problémájának részletezőbb bemutatása vagy egy összetettebb és/vagy  több történelmi korszakon átívelő probléma áttekintő bemutatása. 

A feladatok megfogalmazása ösztönözzön a problémamegoldásra, valamint a történeti (szöveges, képi, grafikus, tárgyi stb.) források és térképek használatára. 

A szóbeli tételek két-három feldolgozási, értelmezési szempontot jelölnek ki, és különböző típusú források alkalmazásával segítik a vizsgázókat a felkészülésben és a tétel kifejtésében.

 

Pl. 7. Nemzetiségek és etnikumok a dualizmus korában

• Az 1868-as nemzetiségi törvény bemutatása és értékelése

• Nemzetiségi arányok, okok, következmények

• A magyar nemzetiségi politika jellemzői a dualizmus korában

• Nemzetiségi törekvések a korszakban

• A nemzetiségi kérdés és a gazdasági-társadalmi folyamatok kölcsönhatásai

Használja a Történelem Atlasz megfelelő térképét is!

FORRÁSSZEMELVÉNYEK:

„Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan, egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati jelentősége és az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik; a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetően épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni:

1. § A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácskozásai és ügykezelési nyelve ezentúl is a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az ország¬ban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók…

3. § Törvényhatósági [megyei, városi, községi] gyűlésekben mindaz, aki ott szólás jogával bír, akár magyarul szól¬hat, akár anyanyelvén, ha az nem magyar.

6. § A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egye¬sü¬le-tek¬kel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezésben a lehetőségig ezek anyanyelvét használják…

14. § Az egyházközségek … iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg.

17. § Az állam… köteles az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nem-zetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általuk lakott vidékek közelében anyanyelvükön képez-hessék magukat egészen addig, hol magasabb akadémiai képzés kezdődik.

20. § A községi gyűlések maguk választják jegyzőkönyvük s ügyvitelük nyelvét. A jegyzőkönyv egyszersmind azon nyelven is viendő, amelyen vitelét a szavazatképes tagoknak egy ötöde szükségesnek látja.

21. § Községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezésben azok nyelvét kötelesek használni.

26. § Valamint eddig is jogában állott bármely egyes honpolgárnak éppen úgy, mint a községeknek, egy¬há-zaknak, egyház-községeknek úgy ezentúl is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás útján alsó, közép és felső tanodákat felállítani. E végből, s a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar- és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is. az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt tár¬su¬la¬tokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván szabályokat alkothatnak, az államkormány által hely¬ben¬ha¬gyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik. (1868. évi XLIV. tc. a nemzeti egyenjogúság tárgyában)

19. § A nem  magyar tanítási nyelvű elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a hitfelekezeti iskolafenntartó meghallgatásával megállapított tanítási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mértékben tanítandó, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni. (Apponyi Albert kultuszminiszter által beterjesztett törvény, Lex Apponyi, 1907)