|
RAPSZÓDIA: Az óda egy
alműfaja. Jellemzője, hogy a gondolati és érzelmi elemek egyensúlya
megbomlik; az érzelmi túlfűtöttségből származik belső feszültsége, a hangnem
izgatottsága. Ez gyakran a külső formában is megjelenik: váltakozó hosszúságú
sorok, hiányos mondatok stb. (pl.: Vörösmarty: Előszó, A vén cigány, Petőfi:
Egy gondolat bánt engemet, Babits: Fortissimó)
REGÉNY(a magyar
regélni szóból) Prózai, nagyepikai műfaj. Nagy terjedelmű,
hosszú időszakot átölelő történet, cselekménye szerteágazó, változatos. Sok
szereplője (fő- és mellékszereplője) van, akiknek jellemfejlődését érzelem-
és gondolatvilágát a cselekmény kibontakozása mutatja be. A regény mint a
modern polgárság műfaja a XVIII-XIX. században élte virágkorát. Formája
rendszerint próza, bár a XIX. és XX. században ismertek verses és drámai
formában írt regények. A narráció technikája szerint ~ típusokat
különböztetünk meg: mindentudó elbeszélő előadása, én~, tudatfolyam~. Téma
szerint alműfajokra osztható: történelmi~, család~, lovag~, esszéregény, életrajzi regény, lélektani
regény, utópia stb. A
szereplőknek a tér-időhöz való viszonya alapján: pikareszk, fejlődési regény.
REGÉNYVÁLTOZATOK
http://www.sulinet.hu/://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rah/0/10706/1
RETORIKAI
ALAKZATOK az antik lírában
I. Eltérő modalitású mondatok:
- Költői kérdés
„S én legyek elnéző?" (Juvenalis:
Nehéz szaítrát nem írni)
-Felkiáltás (exclamatio)
„Flaccus a mécsnél méltán írhatna ezekről!" (Horatius:
Leuconoéhoz)
-Megszólítás (apostrofe)
„Kedves, csak ne kutasd..." (Horatius: Leuconoéhoz)
II.Közbeszédtől eltérő nyelvi
elrendezés:
-Szórend vagy mondatrend megváltoztatása
(inverzió]
„Hisz ha a holló épp az imént a
baloldali odvas
Tölgy tetején nem szól...
Nem látnád Moerist soha már..." (Vergilius: IX. ekloga)
-Párhuzam (paralellizmus)
„Nappal szeretetét rendeli
mellém, éjjel éneket ad számba az
Úr"(42. zsoltár)
-Fordított párhuzam (khiazmus)
„Feltámadt sok már feledett szó,
és feledésbe hull sok most
kedvelt..."
(Horatius: Ars poetica)
III.Ismétlés (repetüio)
-
Elöismétlés (anafora)
„Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,
fűts jó keményen..." (Horatius: Thaliarchushoz)
-
Versszakvégi ismétlés (refrén)
„Hajrá,
fogyjon az út, társak siessünk!"
(Janus Pannonius: Búcsú Váradtól)
-
Kötőszóismétlés (poliszindeton)
„Míg Matho ügyvéd közeleg teletöltve egész új hordszékét...
míg öröködbe beülnek...
Míg a paráznától a kerítő férj örököl..." (Juvenalis: Nehéz
szatirit nem írni...)
-
Tőismétlés (figura etymologica)
„Istenek Istene" (50. zsoltár)
IV. Fokozás
(klimax)
„Csókot ezret előbb, utána százat, s ezret másikat
adj, és újra százat... s ezrek
ezre ha csattant már
a szánkon, belezavarodunk a számolásba..."
(Catullus: Lesbiához)
V. Túlzás (hiperbola)
„Sírván sírjatok, égi istenarcok... Mert meghalt a rigó..."
(Catullus: I.esbia madárkája]
VI. Halmozás (hasonló elemek felsorolása)
„Mert csak a bűn terem itt,
kertet, palotát, tele asztalt, régi ezüstremeket s
kelyhct..."
(Juvenalis: Nehéz szatírát nem írni)
VII. Kihagyás (ellipszis)
-
hiányos mondat
„Dőzsöl reggeltől Marius száműzve, nevet zord
istenein; de, habár győztél, te provincia, jajgatsz!"
(Tudniillik kihagyja, hogy miféle provinciáról van szó: arról, amit Marius kifosztott.)
(Juvenalis: Nehéz szatírát nem írni)
-Kötöszókihagyás (asindeton)
„húgait is kitanítja - Locusta se jobban -,
a férjük kék tetemét hogy kell kiteríteni, hírre nem
adva..,"
(Tudniillik „a férjük" előtt egy „hogy" kötőszó hiányzik.]
(Juvenalis : Nehéz szatírát nem írni)
VIII. Ellentét
- állítások
ellentéte (paradoxon)
„Gyűlölök és szeretek..." (Catullus)
- jelző és jelzett
szó ellentéte (oximoron)
„szolgasercg tör az árvát ringyósorba taszító rabló gyámnak utat...”
(Juvenalis: Nehéz szatírát nem írni)
RÍM ÉS RÍMFAJTÁK
a)
tiszta - a magán- és mássalhangzók
egyaránt azonosak
-
önrím - ua. a szó pl. élek - lélek
-
ragrím - ua. a toldalék
b)
asszonánc - a magh. azonosak, a
mássalhangzók rokonok
c)
kínrím - erőszakoltan csengő-bongó
rímszerkezetek:
a)
belső rím
b)
echórím - a hívó és felelő rím
közvetlenül egymás mellé kerül - Ha
nyers a vers, az olvasó a só!
c)
végrím - párrím: a,a,b,b, hármas rím - a,a,a, b,b,b, négyes, bokorrím -
aaaa,bbbb, félrím - xaxa, xbxb, keresztrím - abab, cdcd, ölelkező - abba,
visszatérő: aaxa, bbxb, ráütő: aabbb, ccddd, tercina- aba, bcb, cdc
RITMUS, zeneiség
A magyar
költészetben használt versrendszerek
1.
ütemhangsúlyos verselésA
hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos változása adja a ritmust. Az ütem kötött
szótagszámú, az élén hangsúlyos szótag áll.
sorfajták:
a)
felező 12-es = 6║6 pl. Arany J. Buda
halála
b)
felező nyolcas = 4║4 pl. Petőfi: Nemzeti dal
c)
négyütemű 16-os (Balassi: Hogy Júliára talála…)
d)
Balassi-strófa: 6a║6a║7b X3
e)
harmadoló 14-es (kanásztánc) 4║4║6 (Gábor Áron rézágyúja)
2.
Az időmértékes verselés a ritmust
a hosszú és rövid szótagok szabályos rend szerinti hullámzása adja
Verslábak
È– jambus-
emelkedő versláb,
–È trocheus,
–– spondeus,
ÈÈ pirricchius,
ÈÈ–anapesztus
–ÈÈ daktilus
Nagyobb
ritmusegységek = kolón (tag, állandósult metrikai képlet): pl. Ionicus a maiore: A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete : (- -UU). ionikus a minore: két rövid és két hosszú szótag alkotta
versláb, Pl. A hatalmas szerelemnek ÈÈ- -choriambus - ÈÈ -
Sorfajták:
hexameter (hatmértékû –
hat verslábból álló –, spondeusokból és daktilusokból áll, az 5. versláb
mindig daktilus, a 6. legtöbbször spondeus)
pentameter (‘ötmértékű’) – spondeusok és daktilusok
alkotják, de a 3. és a 6. versláb csonka; a 3. és a 6. versláb után cezura –
sormetszet – van
pl. háborut emleget és lélekölô viadalt
disztichon- egy hexameterből és
egy pentameterből álló antik időmértékes sorpár; pl. : Kölcsey Ferenc: Huszt
szapphói sor Szappho görög írónôrôl elnevezett sorfajta: a
harmadik versláb daktilus, a többi trocheus. –È|–È |–ÈÈ|–È|–È
adoniszi sor A szapphói versszak negyedik sora. Egy
daktilusból és egy trocheusból illetve spondeusból áll. Képlete: –ÈÈ|–È vagy -ÈÈ / - - .
Anakreoni
hetes:
È–|È–|È–|–
alexandrinus: A francia eredetû alexandrinus 12 szótagos,
hangsúlyos verselésû sorfaj, a 6. szótag után felezô sormetszettel. A
XII.századi francia Nagy Sándor regényrôl (Roman d`Alexandre) nevezték el. A
magyar fordítások rendszerint idômértékes, jambikus lejtésû, 12-13 szótagos
sorokban adják vissza.
Strófaszerkezetek:
A
szapphói strófa: antik időmértékes
versforma; négy soros, első három sora ún. szapphói sor, a negyedik pedig ún.
adóniszi kólon (Berzsenyi Dániel: Osztályrészem)
Az
alkaioszi - négy soros: első két
sora ún. nagyobb alkaioszi sor, harmadik sora ötödfeles (4 1/2) jambus,
negyedik sora ún. kisebb alkaioszi sor; az ~ nevét Alkaiosz (Kr. e. III-II.
sz.) görög költőről kapta: (Berzsenyi: A magyarokhoz I.)
Nagy alkaioszi
sor È
–|È–|È –|ÈÈ–|È–
Kis alkaioszi
sor
–ÈÈ|–ÈÈ|–È|–È
3. A szimultán
vers: ütemhangsúlyos
és időmértékes ritmusa egyszerre
pl.Toldi - felező tizenkettes és trocheikus.
Antikizáló hangsúlyos verselés:
Középkori latin költészet
verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a
hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan
szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek.
|
